Segítő nélkül ért el kiváló eredményt a Spartathlonon

– Számított rá, hogy végig jó pozícióban haladva, az előkelő nyolcadik helyen végez a Spartathlonon?
– Az időeredményemet előzetesen nagyjából belőttem, mindössze húsz percet tévedtem – mondta a Csupasportnak Váradi Bence. – Azt viszont nem lehetett megmondani, hogy ez az idő mire lesz elég, ugyanis volt olyan év, amikor ezzel megnyerték a versenyt, az idei erős mezőnyben – amelyből messze kiemelkedett Bódis Tamás – pedig a nyolcadik helyre volt elég. Nagyjából elégedett vagyok, ilyesmire számítottam. A nyolcadik helynél még nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt negyvenhárom évben az eddigi 4811 Spartathlon-teljesítésből összesen negyvenhat volt jobb, és ez a többszörös finisherek miatt csak huszonnyolc futót jelent. 

– Mikor érezte, hogy ebből nem csak teljesítés lesz, hanem kiemelkedő eredmény is?
– Végig éreztem, hogy jól megy a futás. Szépen haladtam előre a távon és a mezőnyben is. Igyekeztem nem elfutni az elejét, de talán mégis egy kicsit gyorsabban kezdtem a kelleténél.  De ez is belefért, így is jó eredményt értem el a képességeimhez mérten.

– Elképesztő, de segítő nélkül ért el ilyen remek eredményt.
– Nem jelentett különösebb nehézséget, hogy segítő nélkül mentem. Volt tervem a frissítésre, amit tudtam tartani, a végén pedig alig több mint tizenhat perc állásidőt mutatott az órám. A futást szakaszokra osztottam, és az egyes szakaszokra az emelkedők, a lejtők és az addig megtett kilométerekből adódó fáradtság figyelembevételével terveztem meg a céltempót. Az elején gyorsabb, a végén kicsit lassabb voltam a vártnál, de összességében sikeresen végigvittem a tervemet.

– Mi jelentette a legnehezebb kihívást?
– Nem tudnék egyet kiemelni, kellemesen nehéz kihívás volt számomra a Spartathlon. 

Zavaróan hideg és szeles részt, ahol ez nem volt komfortos, csak keveset érzékeltem. Nyilván az elmúlt időszakban melegre készültünk, és a Spartathlonon is alapvetően meleg van, de a teljesítési aránynak és személy szerint nekem is jót tett a hűvösebb idős. Egy kicsit nyilván kényelmetlen volt a vizes ruha és cipő, de a nagy meleg nehezebb lett volna.

– A Spartathlon nagy történelmi múltját átérezte?
– Bár tisztában voltam a verseny történelmi jelentőségével, futás közben ez kevésbé hatott rám érzelmileg. Természetesen jó érzés volt átfutni az ősi Korinthoszon vagy Nemeán, de én a Spartathlonnak a futóverseny részét néztem. Kifejezetten inspiráló volt a rajt előtt és után együtt lenni a többiekkel, meghallgatni a történeteiket és azt, hogy mi motiválja őket. Sok embernek a Spartathlon az álma, a végső célja, nekem nem az, de azért büszke vagyok rá, hogy teljesítettem, nagy élményt jelentett.

– Mentálisan vagy fizikailag nagyobb kihívás?
– Ez nehéz kérdés – szerintem mindenkinek más. Én annyit tudok, hogy az edzéseket becsülettel elvégeztem, illetve megfelelő tervem is volt, így nem éreztem mentálisan és fizikailag sem leküzdhetetlenül nehéznek. Számítottam rá, hogy kemény lesz, de felkészült voltam minden téren.

– Mit érzett, amikor meglátta Leonidász király szobrát a célban?
– Nagyon örültem, hogy végre megállhatok… A célba érkezéskor egy pillanatig hiányzott a katarzis, aztán megjött. Az ultraversenyek után rendre átjár egyfajta nyugalom – ez most is így történt. Mivel segítő nélkül mentem, nem tudtam, hányadik helyen vagyok, a célban mondták, hogy nyolcadik lettem. Természetesen örültem neki.

– Visszatér a Spartathlonra?
– Eredetileg egyszer terveztem teljesíteni, és nem is maradt bennem hiányérzet. Ennél jobb eredményhez még sokat kell fejlődnöm, úgyhogy a közeli jövőben nem hiszem, hogy visszatérek, de a távoli bármit hozhat. Soha ne mondd, hogy soha… Az biztos, hogy jövőre szeretnék tovább javítani az Ultrabalatonon elért időmön, és vannak még más ultrás ötleteim, de ezek még nem váltak konkrét tervvé.