A privát Ultra Lupa-tó is megvan, már csak az Ub maradt

Miért döntött úgy, hogy teljesíti a privát Ultra Lupa-tó megméretést?
A célom az, hogy mind a négy nagy privát versenyt teljesítsem – mondta Mészáros Tamás, aki 15 óra 55 perc alatt teljesítette a 130 kilométeres privát Ultra Lupa-tó eseményt.

– Már megvan az Ultrabalaton Hegyestű Trail, az Ultra Tisza-tó, és immár az Ultra Lupa-tó. Már csak a privát Ultrabalaton van hátra, ám még nem tudom, hogy azt mikor teljesítem.

Még szeptemberben vár rám a balatonfüredi hatnapos verseny, így nem biztos, hogy még ebben az évben meglesz a privát Ub. Ha idén nem, akkor a jövő év első felében biztosan teljesítem.

Milyen volt a privát Ultra Lupa-tó?

Ahhoz képest, hogy nem sokkal előtte még az UTT-n futottam, elég jól sikerült. Remekül éreztem magam, bár általában amelyik versenyen először vagyok ott, azon nagyon jól érzem magam. Ilyenkor extrán hajt az adrenalin és a kíváncsiság, ezúttal is így volt.

A bejegyzésében azt írta, hogy valamelyest izgult a Börzsönyben lévő szakasz miatt.

A börzsönyi első három-négy kilométeren sok szintemelkedéssel kellett szembenézni, ez nagyon keménynek bizonyult. Ezután már könnyebb volt, de közel sem egyszerű. Végig figyelni kellett, nehogy megbotoljak egy faágban vagy bármi másban, ráadásul patakátfolyások is nehezítették a dolgom, továbbá a nagy sár sem könnyítette meg a dolgom.

Mi volt a legnehezebb?

A visszafelé vezető út. Odafele Zebegénynél már elég meleg lett, és a Verőce és Vác közötti szakasz sem odafele, sem visszafele nem esett jól. Mivel egy héttel korábban az UTT-n futottam, eléggé éreztem a combhajlítómat. Száztíz kilométer után aztán ismét magamra találtam, innentől jól ment.

Ráadásul a bringás kísérője kerékpárja defektet kapott…

Az iramfutótársam, Szathmáry Melinda volt a bringás kísérőm. Ő a Börzsönybe nem jött velem, úgy ítéltük meg, hogy teljesen felesleges lett volna. Addig beült feleségem, Mészáros-Dancsó Dorka mellé az autóba, majd amikor felült ismét a kerékpárra, egy tekerés után defektje lett… Kértem tőlük egy kulacsot, majd mondtam nekik, hogy oldják meg a helyzetet, és továbbmentem. Pikk-pakk kicserélték, ügyesek voltak, gyorsan utolértek.

Menjünk vissza egy kicsit az időben, a múlt év végén életében először ott volt a Spartathlonon. Milyen volt?

Négy évig vártam rá, végül tavaly bejutottam. Kemény volt, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy mégis mit keresek ott. Minden percét élveztem.

A szervezés igazán görögös volt, lazán kezelték a dolgokat. Rengeteg kutya volt, sokszor megijedtem, miután egy-egy nagy testű állat ugatva felém szaladt. Fizikailag, mentálisan és anyagilag is megterhelő volt a verseny, nem tervezek többször menni. Ez az egy alkalom viszont életre szóló élmény volt.

Milyen céljai vannak még az évre?

Idén a rövid versenyektől egészen az ultratávig van tervben esemény, ám a szeptemberi balatonfüredi hatnapos megméretés a legfontosabb. És persze ott van a privát Ultrabalaton, ez kell még ahhoz, hogy mind a négy meglegyen.