Ügyesség és erő: magyar fiatal bronzérme a világbajnokságon

Azt mondta, hogy fontos mondandóval kezdené az interjút.

Igen, mert külön kell venni a funkcionális fitneszt és a crossfitet, és ezt nem mindenki tudja – mondta a 19-20 éves korcsoportban decemberben Mexikóban világbajnoki bronzérmet szerző Pungor Péter. – Utóbbi egy magáncég által létrehozott versenysorozat, saját maguk rendezik a világbajnokságokat, egyelőre nem hivatalos sportág. Ezzel ellentétben a funkcionális fitnesz az, amelynek van nemzetközi szövetsége. Van magyar is, s az itthoni versenyeken lehet kvalifikációt szerezni a nemzetközi megméretésekhez. A sportág célja, hogy bekerüljön az olimpiára. A funkcionális fitneszben hat teszten mérik össze erejüket és tudásukat a versenyzők: állóképesség, erő, saját testsúly, készség, kevert feladat és erőleadás. A crossfitben csak kevert feladatok vannak.

Akkor térjünk is rá önre. Mikor kezdte a sporto(ka)t?

Négy éve kezdtem, előtte kilenc évig vízilabdáztam. A crossfit volt az első, a funkcionális fitnesz akkor még eléggé gyerekcipőben járt, éppen akkor alakult a magyar szövetség. Azóta mindkettőt űzöm.

Hogyan jutott ki a mexikói világbajnokságra?

Megnyertem a nemzeti bajnokságot, így kvalifikáltam Mexikóba. Összesen öt utánpótlás- és két felnőtt versenyző képviselte a magyar színeket, a szervezésben, kiutazásban segített a szövetség.

Milyen volt a világbajnokság?

Nem tudtam, mire készüljek, fogalmam sem volt, milyenek lesznek az ellenfeleim. Azt tudtam, hogy Magyarországon én vagyok a legjobb a korosztályomban, s óvatos célként a mezőny első felébe kerülést tűztem ki.

Két héttel a verseny előtt nyilvánosságra hozták a feladatokat, úgy látszott, a tesztek nagy része fekszik nekem, mindet begyakoroltam edzéseken.

A készséggel kezdődött, amelyet sikerült megnyernem. Itt ötször kellett ülésből felmászni a kötélre, majd ötven hiba nélküli dupla hajtásos ugrálókötelezést kellett végezni. Végül kilencven másodperc ülőtartás korláton, s kétszer ötven ugrálókötelezés volt. Következett a saját testsúly, amely nagyon tetszett, a kedvenc gyakorlataimból állt. Kétszer húsz egylábas guggolás, tizenöt burpee-ből dobozon átugrás, kétszer hét méter kézenállásban járás, végül három gyűrűn felhúzás és kitolás. Ebből volt öt kör, s végül második lettem. A harmadik az állóképesség volt. Ez kétszázötven méter úszásból és háromezerkétszáz méter futásból állt össze. A kilenc év vízilabda miatt elég jó úszóalapom van, a futásom is elég jó, így mindenképpen meg akartam nyerni – sikerült is.

Három teszt után összetettben az élen állt, s még hátravolt az erő, a kevert feladat és az erőleadás.

Az erőben időre kellett tíz ismétlést szakítani nyolcvan kilóval, s tíz felvétel volt száz kilóval. Tudtam, hogy nem lesz az erősségem, hiszen a tömegem nincs meg hozzá, így az ötödik helyen fejeztem be, de még mindig vezettem összetettben. A kevert feladat sem tartozik az erősségeim közé, hiszen ehhez is kell a tömeg. Ötszáz méter evezés és ötven mellérintéses húzódzkodás után háromszor harmincat kellett csinálni a negyvenöt kilós homokzsákkal guggolásból, huszonkét és fél kilós egykezes súlyzókkal ölből szakításból és két huszonnégy kilós kettlebellel dobozon átlépkedésből. Hetedik lettem, így összetettben visszaestem a második helyre. Az erőleadásban Ecobike-kal kellett tizenöt kalóriát mielőbb elégetni, majd tizenöt thrustert, guggolásból indított nyomást kellett végezni ötvenkilós olimpiai rúddal, végül kilenc kör ingafutást. Nem úgy ment, ahogy elképzeltem, így hat teszt után a harmadik helyen végeztem összetettben.

Feltételezem, azért elégedett az eredményével.

Első nemzetközi versenyem volt, ez az eddigi legjobb eredményem. Teljesen elégedett vagyok a harmadik hellyel, igaz, a verseny után volt bennem egy kis keserű szájíz.

Nem sokkal a vége előtt még vezettem összetettben, ám a végére a bronzérmet szereztem meg. Azonban ha valaki azt mondja az esemény előtt, hogy elfogadom-e a harmadik helyet, szó nélkül rábólintok.

Mi a következő célja?

Hosszú távú tervem, hogy a felnőttek között a legjobb legyek, ám tudom, ez nem egy-két éven belül lesz reális cél. Rengeteget kell még dolgoznom ezért, csak két év múlva lépek a felnőttek közé, tudom, bele kell majd erősödnöm a mezőnybe. Ami a közeljövőt illeti, az idei világbajokság ősszel Norvégiában lesz, oda mielőbb meg akarom szerezni a kvalifikációt, s ha ott leszek, még jobb eredményt szeretnék elérni, mint Mexikóban. Keményen dolgozom ezért.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!