Az akaratos testnevelő tanártól a mallorcai maratonin át az ultratávokig

Bandl Ninetta már középiskolásként is jól futott, de csak akkor találta meg azt az érzést, amit a sport neki valójában jelent, amióta versenyekre jár.

„Sokféle mozgásformát kipróbáltam, kungfuztam, kézilabdáztam, kosaraztam, fitneszeztem, de egyik sem adta meg azt, amire igazán vágytam. A futás is jól ment, még a Cooper-teszteket és az iskolaköröket is szerettem. Közben volt egy lábműtétem, amiből elég nehezen épültem fel, gyógytornára is jártam. Egyszer a tesitanárom közölte, hogy benevezett az autómentes világnap öt kilométeres futására. Teljesen kiakadtam, hiszen még felépülőben voltam, de mondta, nem érdekli az eredmény, a lényeg, hogy menjek. Eldördült a rajtpisztoly, nekiindultam. Közben azt hittem, eltévedtem, mivel nem láttam magam körül senkit. Amikor célba értem, akkor derült ki, hogy első lettem…”

„Azt mondták, ha most nem fogom megutálni a futást, akkor később sem. A versenyre teljesen egyedül készültem fel. Akkoriban még nem volt fent annyi minden az interneten, és az ismeretségi körömben sem voltak olyan emberek, akik segíthettek volna, úgyhogy saját magam tapasztaltam meg mindent.

Azt sem tudtam, hogy legalább egy számmal nagyobb cipőt kellene venni. Nem egy félmaratonit futottam le úgy, hogy bevérzett lábujjakkal, leesett körömmel végeztem.”

Ninetta észrevette magán, hogy rövidebb távon jobb tempót is tud elérni, és amikor kilép a komfortzónájából, sokkal többre is képes, mint gondolná. 2019-ben a Sallai Zsuzsanna által szervezett Skanzenfutáson állt először dobogón a hét kilométeres távon. Több sikeres megméretés után idén májusban futotta le élete első maratoniját Badacsonyban.

„A szívemhez nagyon közel áll a Balaton környéke. Megszenvedtem a maratoniért, mégis ez volt a legemlékezetesebb versenyem. Amikor célba értem, örömömben sírtam. Ráadásul megfejeltem plusz két és fél kilométerrel a távot, mivel eltévedtem, úgyhogy negyvenkettő helyett negyvennégyet futottam. Az Ultrabalatonon is idén vettem részt először egy nyolcfős csapatban. Egy percet sem aludtam, figyeltünk egymásra éjjel-nappal, összedolgoztunk, hatalmas élmény volt.”

Szeptember 17-én rendezték meg Zalakaroson a Kis-Balaton Kör Futóversenyt, amelyen a 35 kilométeres távon Ninetta második helyezést ért el. Egy barátnője invitálására vett részt a neki hazai pályán zajló versenyen, szívesen tér vissza ide mindig, amióta Budapestre költözött. Bár a májusi maratoni után nem futott 17-18 kilométernél többet, úgy volt vele, hogy ha a 42 sikerült neki, itt sem lesz gond.

„Előtte Mallorcán nyaraltam, ahol a dimbes-dombos vidéken valamelyest fel tudtam készülni. A térdem kicsit fájdogált, ezért úgy mentem oda, hogy lesz, ami lesz. Mikor elrajtoltunk, nagyon jó volt a hangulat, ott szurkolt az egész családom. Gondoltam, felveszek egy tempót, nem futom el az elejét, megpróbálok egyenletesen haladni.

Végig jól éreztem magam, a frissítésem is rendben volt, és egyszer csak elfogyott a harmincöt kilométer. Célba értem, és először el sem hittem, amikor a szpíker bemondta, hogy a kategóriámban második lettem.”

Ninetta következő nagy versenye a Mallorcai maratoni lesz október 9-én, de az igazán nagy célja az, hogy még hosszabb távokat, akár hatvan-hetven kilométert is tudjon futni, mert úgy érzi, a maratoninál feljebb is lehet menni. A sportnak már így is sokat köszönhet, ezért is szeretné folytatni, ameddig jólesik.

„Nagyon sok barátot adott nekem a futás. Megtanította, hogy megéri küzdeni, mert úgyis elérjük a kitűzött célt, ha igazán akarjuk. Olyan pozitivitás és feltöltődés számomra a mindennapokban, hogy el se tudom mondani szavakkal. Az életre is biztatást ad, hogy bármit túl tudunk élni és meg tudunk csinálni.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!