Egy kulcscsonttörés következtében jelent meg a futás Kása Ádám életében, és ő kitartott a sportágnál, azóta is rendszeresen szalad. Manapság az Adidas Runners Budapest sportklub tagja, és folyamatosan fejlődik.
„Három éve futok rendszeresen – kezdte a 29 éves Kása Ádám. – Egy focimeccsen eltört a kulcscsontom, ami miatt szinte semmit sem sportolhattam. Előtte versenyszerűen asztaliteniszeztem, a sérülés után fél évvel megpróbáltam folytatni, de már nem ment úgy, mint előtte. Így jött képbe a futás. A Garmin szervezett közösségi futásokat, kétezertizennyolc végén kezdtem el ezekre járni, és rengeteg jó edzővel dolgoztam együtt. Jelenlegi klubom is sokat adott nekem: barátokra leltem, számtalan kiváló trénerrel edzettem, érzem a folyamatos fejlődést.”
Az egyetem alatt vett részt először futóversenyen, és azonnal megfogta a remek hangulat.
„Amikor egyetemre jártam, az iskola benevezte az egyik barátomat és engem egy maratoni váltóra. Ekkor még nem vettem komolyan, de elmentünk. Remek volt a hangulat, nagyon megtetszett a körítés. Kétezertizenkilenc elején vettem részt az első nagyobb versenyemen, a Vivicittá félmaratonin, amelyen egy óra harmincöt perces idővel végeztem. A futásnak köszönhetően sok emberrel megismerkedtem, majd eljártam különböző futóközösségekbe. Itt mindenki rendszeresen indult versenyeken, kedvet kaptam hozzá, emiatt elkezdtem versenyekre járni. Folyamatosan részt vettem futóedzéseken is, úgy éreztem, jó ütemben fejlődöm.”
Kása Ádám következő nagy megméretése az októberi Ultrabalaton lesz, amelyen kilenctagú csapatban indul.
„Kétezerhúsz elejéig félmaratonikat futottam, aztán a pandémia miatt alig rendeztek versenyeket. Az idén kitaláltam, hogy váltok, és a rövidebb távokon állok rajthoz, így mostanában a tíz kilométert erőltetem.
Sok félmaratoni vagy maratoni váltót is futok, szeretek csapatban versenyezni. Az októberi Ultrabalatonon kilencfős csapatban indulunk, tavaly harmadikok lettünk.
Hozzátette, a közeljövőben nem tervez maratonit futni, ám nagy célja, hogy egyszer három órán belül teljesítse a negyvenkét kilométert.
„Kétezertizenkilencben teljesítettem a Budapest Maratont, ami nagyon jól sikerült. Jó tempót választottam, nem is fáradtam el. Lefutottam, remek élmény volt. Előtte, kétezertizenhétben is teljesítettem a maratonit, ám arra nem készültem becsülettel, nem is sikerült jól. Spontán jött az ötlet, hogy az egyik barátommal induljunk, előtte csupán heti egy-két alkalommal futottunk. Most egy darabig nem futok maratonit, ám a jövőben mindenképpen tervezem. Nagy célom, hogy egyszer három órán belül teljesítsem a negyvenkét kilométert.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!