Még mindig jó móka a geocaching

A geocaching élvezetes kikapcsolódás, a GPS-alapú „ládavadászatot” korábban Budapesten teszteltem. Az első néhány alkalmat aztán sokáig nem követte újabb, legutóbb azonban eszembe jutott, hogy miért ne dobhatnánk fel kicsit a 3-4 kilométeres zsámbéki körtúrát, és gyorsan letöltöttem a hivatalos Geocaching-alkalmazást a telefonomra.

Az alkalmazás teljesen magyar, az pedig külön öröm volt, hogy két ládát is mutatott családi túraútvonalunk közvetlen közelében. Az első megtalálása különösen izgalmasnak tűnt, mert a célpont az erdőben, a fák között volt elrejtve – örültem neki, mert így legalább nemcsak városban, hanem a természetben is tesztelhettem a jel pontosságát. Nyugodtan mondhatom, nem kellett csalódnom.

Az alkalmazásban a kívánt geoládát kiválasztva navigációs segítséget kérhetünk, ekkor a térképen színes vonallal láthatjuk a tartózkodási helyünk és a láda közötti távolságot, amely ahogy közeledünk, folyamatosan csökken. Tíz méteren belülre érve a telefon rezzen egyet, és innentől kezdve érdemes figyelmesen átvizsgálni a környezetet. A mi öttagú családunk (egy törpetacskóval kiegészülve) jó öt percig kereste az első ládát. Az első gondolatunk a környéken magasodó legnagyobb fa volt, végül kiderült, hogy egy köves részt kell keresnünk, ahová kisebb kerülőúton lehetett lejutni.

Közelebb kerülve egyből kiszúrtuk az átlátszó, négyzet alakú műanyag dobozt.

A felületen lévő karcolásokból nem volt nehéz kitalálni, hogy a láda már évek óta ott van elrejtve, amiről a felbontás után is megbizonyosodtunk. A megtalálás feljegyzésére bekészített papírlapon a legkorábbi dátum 2018-as volt, a dobozban találtunk még tollat, Kinder-figurákat és egyéb apróságokat. Általános szabály, hogy a dobozból ki lehet venni bármit, de illik visszatenni a helyére mást. Mi ezúttal nem vittünk el semmit, viszont egy kávés cukorkát hagytunk az utánunk következő ládavadásznak.

A második geoládát a túra kiinduló- és végpontján, a zsámbéki romtemplom és a vele szemben elhelyezkedő temető környékére jelezte az alkalmazás, és ahogy közeledtünk hozzá, a térképre ránagyítva kiderült, a temető bejárata előtt kell nézelődnünk. Bár nem úgy tűnt, mintha sok lehetőség lenne a láda elrejtésére, mégsem találtuk meg elsőre, így meg kellett néznem a leíráshoz mellékelt tippet. Az ezt követően gyorsan felfedezett ládát egy fekete kémcsőhöz lehetett hasonlítani, és a papíron kívül nem volt benne más – gyorsan ráírtuk a nevünket, majd visszacsúsztattuk a helyére. Nem mondom, hogy túlzásba vittük a ládavadászatot, de így is világossá vált, hogy a Geocaching még mindig nagyon jó szórakozás, tényleg fel tudja dobni a családi túrát.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!