BLOGRA FUTOTTUNK Futóvita a saját énünkkel

Szombat reggel ébredeztem az ágyamban, láttam, már világos van odakint, de nem mozdultam, csak nézelődtem. Élveztem a csend hangjait, rajtam kívül mindenki aludt, még a cicánk is békésen szundikált a lábamnál. Tudtam, hogy feladat van, de előző este kilencig TRX-en voltam, utána pedig sorozatot néztem nagyjából fél egyig (tudom, ez „gáz”, de én így kapcsolódom ki egy hosszú nap után).

A békés csendben egyszer csak egyre erősödő hangot kezdtem hallani, amelynek „tulajdonosa” nem volt más, mint az én fegyelmezett, céltudatos, mondhatni „kocka” énem, azaz Én1.

Ő szembesített azzal, hogy már így is egy órával többet aludtam a szokásosnál, idő van, kelni kell, futásidő van, ne az ágyban nézelődjek, mint egy pár hetes csecsemő. Ha most nem megyek, akkor a következő hét végén is lesz ürügy, hogy épp miért nem érek rá futni. Én1 egyébként soha nem foglalkozik a fáradtsággal és egyfolytában hajtja Én2-t, a gyengébbik, megengedő felemet. Felhívta a figyelmemet a megállapodásunkra, miszerint amíg a sötét és hideg időszak tart, hetente három TRX-edzésem lesz, és kettő, azaz két alkalommal futok. Ezt terveztem ellógni szombaton. Én2 felhívta Én1 figyelmét az alvás fontosságára és a regenerációra.

Én1 pedig azonnal felsorolta a következményeit a lógásnak: kegyetlen nehéz felkészülés a következő Ultrabalatonra, növekvő hátsó, has és derék.

S nem utolsósorban ennek következményeként a sorozatnézés alatti nassolás elhagyása. Szóval feladtam, mert megint szembesültem vele, hogy Én1 kitartó és kemény ellenfél, semmi értelme ellenkezni. Így szépen feltápászkodtam, felöltöztem, megettem a vajas-mézes pirítósomat, és nekiindultam a négy fokban. Mindannyian tudjuk, hogy a fürdőszobáig eljutás a legnehezebb, utána már megy minden magától. Természetesen eszméletlenül jó volt trappolni a hidegben, s miközben a hazatérésem utáni ham and eggs elkészítésén filóztam, újra ismerős hangokra lettem figyelmes. Az elégedett Én1 volt az egyik, és mivel senkivel sem találkoztam útközben, a csend hangja volt a másik.

Közben pedig bejöttek a szigorítások, az erősítő edzéseket egy ideig otthon kell megoldani, s talán többet kell menni futni, úgyhogy meglátjuk, mit hoznak a következő hetek.

Azt gondolom, az legyen a legnagyobb bajunk, hogy az edzések beosztásán kelljen problémázni...

KIAZMUS.HU

Az Ultrabalatont követő hétvégén rendezték a Mátrabérc Trailt, amely 54 kilométer terepfutást jelent, 2800 méteres szinttel. Hogyan lehet nekivágni az UB után egy ilyen versenynek? Először is ki kell dolgozni a „tökéletes taktikát”, és attól nem szabad eltérni. Érdekes beszámolót olvashatunk csodaszép fotókkal illusztrálva!

KMKOVEK.BLOG.HU

Elek-Belus Fruzsina bejegyzését olvashatjuk a Vadlán Ultra Trailről, ő a 108 kilométeres távon indult, és 14:09:33 órás idővel az első helyen ért be! A hagyományoktól eltérően Fruzsina nem a verseny szakaszairól írt, hanem arról, hogyan élte meg, milyen gondolatok cikáztak a fejében.

NEMMARATONMAN.HU

A bejegyzés a babakocsis futás elkezdéséről/kezdeteiről szól. Kiderül, hogy hozzá kell szokni a babának is és a futó szülőnek is, de ha egyszer ráéreznek az ízére, mindenkinek remek kikapcsolódást jelent!

KEKKORFUTAS.HU

Pár hete már írtam Szarvas Mátyásról, aki október 8-án nekiindult a 39 napig tartó futásnak, összesen 2560 kilométert tesz meg, negyvenezer méter szinttel! A kihívás neve 3. Országos Kékkör Futás, Mátyás Szigligetről startolt, és ide is érkezik majd be november 15-én. Minden napról ír beszámolót, érdemes elolvasni, mert csodaszép helyeken fut, és szerencsére fotókat is készít mindenhol!