Korinthosz: Bódis Tamás kedvence

Nyolcvan kilométer nem kis táv, és a nagyszerű, pályacsúcsot jelentő teljesítés után aktuális a kérdés: a tervek szerint sikerült a futás?
Igen, sikerült azt hozni, amit terveztem, ráadásul nem titkolt célom volt új pályacsúcsot futni. A pályán voltak olyan részek, amelyek meglepetést okoztak, sőt kisebb hibát is elkövettem azzal, hogy nem néztem utána elég részletesen a talaj minőségének, mert bizony több volt a földút, mint amire számítottam. Ennek ellenére elégedett vagyok.

A nehezebben futható szakaszok milyen nehézséget okoztak?
Ötven kilométerig nem volt gond, tudtam tartani az eltervezett tempót, utána jöttek a rosszabb minőségű szakaszok, néhol már csak szűk nyomvonalon lehet haladni.

Az utolsó harminc kilométernek van némi terepes jellege, ezzel nem számoltam, de összességében élveztem a versenyt.

Korábban még nem futott a korinthosz.hu-n: milyennek látta a szervezést, a frissítőpontok kínálatát?
Csak jót tudok mondani a versenyről, nagyon kitettek magukért a szervezők, mondhatom, hogy a korinthosz.hu az egyik kedvenc futóversenyem lett, és ha tehetem, jövőre is itt leszek.

A nyolcvan vagy esetleg a százhatvan kilométeresen?

Habár még korai ennyire előre menni az időben, de elgondolkodtam rajta, hogy a leghosszabb távon indulok, ám csak akkor, ha más, nagyobb versennyel nem ütközik az időpont.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!