Ma tizennégy kilométer futás szerepelt a programban, de nem volt egyszerű kivitelezni.
A futást leszámítva minden edzésrésznél ott vannak a gyerekek, például amikor görgőzöm. Ha nem is kell leszállni a bicajról, gyakran fordulnak hozzám valamilyen kérdéssel, és kemény tréning közben nehéz ezekre figyelni, mivel a komfortzónámon kívül vagyok, gondolkodni is alig van erőm.
Akármilyen nehéz is időt találni az edzésre, minden futás után – ez a kedvencem, de mondhatnám a kerékpározást is vagy a karantén előttről az úszást – azt éreztem a nap végén, milyen jót tett a lelkemnek. No meg a testemnek. Az egészség és a hiúság feláldozása nem jó, nem lehet a mindennapokban az utolsó helyre sorolni magunkat. Fontos megtalálni az időt, amit magunkra szánunk, azzal a család is jól jár.
Túróczi Réka első bejegyzését itt olvashatja.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Mérgében nevezett, végig szenvedett – mégis győzött
Nyolc éve fut, ám most érzi magát a legjobb formában
