Bán Andrea már több mint két évtizede fut, de most még nagyobb szerepet kaphat a futás az életében – ő volt szeptember első teljesítője, majd megérkezett Fábián Katalin levele is, aki örökre hálás lehet a dokijának. Radványi András már számtalan maratonival bizonyította, érdemes volt felállni a fotelból, Szász Péter pedig sprinterként megfogadott valamit, és örül, hogy nem tartotta be. Van már „amerikai” csatlakozónk is, Dovák Krisztián voltaképpen helyben készülhet a New York-i maratonira. Az pedig szuper érzés nekünk is, hogy Teszler Gabriella éppen az 500 kilométeres kihívás miatt kapott futásaihoz új lendületet. Hozás Zoltán a futball helyett immár a futásra szavaz, a Lubics Szilviával közös kép is örök emlék lehet neki.
(Akik szeptember utolsó napjaiban csatlakoznak, már októberi teljesítőnek számítanak, és a november 4-i sorsoláson vesznek részt.)
Szász Péter (Székesfehérvár)
A téli hosszú futások és a tavaszi hosszú versenyek után a nyárra csak rövid távok maradtak, és én nagyon megszenvedtem a meleget, így nehezen jött össze az 500 mostanáig – de összejött. Mi az, amiért ennyit (vagy többet) futok? Sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Nincs túlsúly, nincsenek betegségek, nem fáradok el semmilyen fizikai tevékenységtől. De azt a mai napig nem tudom, mi vett rá, mert annyira utáltam hosszút futni, hogy még sprinter koromban megfogadtam: 100 méternél többet soha...
A téli alapozás fontossága a futásban
Mátyás Bence szeretne megismerkedni a backyarddal
Vachtler Ferenc: Fejben is folyamatosan edzeni kell
