A betegség sem akadályozta meg az éremszerzésben

– Elégedett a helyezéssel és az eredménnyel? 
–  Azzal a céllal neveztem a versenyre, hogy megjavítsam a tavalyi 15 óra 19 perces időmet – mondta a Csupasportnak Polgár-Ábri Éva. – Sajnos nem voltak jók az előjelek, ugyanis az esemény hetében megbetegedtem, begyulladt a torkom. Gyorsan változtak a céljaim, először abban bíztam, hogy egyáltalán képes leszek elindulni a versenyen, aztán a szintidőn belüli célbaérkezésben. Minden frissítőpontra küldtem előre sok zsebkendőt, de az sem volt elég, kérnem is kellett. Teljes mértékben elégedett vagyok, főleg hogy betegen is sikerült teljesítenem a távot.

– Milyen volt a verseny ilyen körülmények között? 
–  Szentantalfáig, hetvennégy kilométerig egész jól haladtam, egyáltalán nem éreztem fáradtságot vagy gyengeséget. Amikor ránéztem az órámra, meg is lepődtem, hogy a tavalyihoz képest egy órával gyorsabb vagyok. Alapvetően úgy mentem neki, hogy minél többet fussak világosban, próbáltam a tempót tartani, sőt, amíg lehet, a maximumon pörögni. A végén elestem, de nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Gyorsan felálltam és mentem is tovább, hallottam a bemondót, tudtam, hogy közel vagyok a célhoz, azt viszont nem, hogy a harmadik helyen haladok, és amikor a célban a másodikként beérő Bakó Kitti párja közölte, hogy bronzérmes lettem, nem hittem el neki. Mondtam, hogy ne vicceljen, ez biztos tévedés. Aztán szóltak, hogy márpedig így van, én pedig nagyon meglepődtem, majdnem elsírtam magam. 

 

–  Mi volt ezúttal a legnagyobb nehézség? 
–  Szentantalfánál volt egy holtpontom, akkor éreztem, hogy visszaütött a betegség, és körülbelül tizenöt-húsz kilométeren keresztül kis futás és séta jött felváltva. Gyengének éreztem magam, majd nem tudom, mitől, de ismét erőre kaptam és elkezdtem futni. 

– Hányadik száz kilométer feletti versenye volt ez? 
– A tavalyi Ultrabalaton Trailen futottam az elsőt, most pedig a másodikat. A kettő között ott voltam az Ultra-Trail Hungary száztizenegy kilométeres távján is, de sajnos menet közben kicsúsztam a szintidőből. Örülök, hogy a sikeres második száz kilométer feletti ultrám ilyen jól ment, és bronzéremmel zárult. Ez is azt mutatja, jó úton járok és folyamatosan fejlődöm. 

– Tekintsünk előre egy kicsit: milyen céljai vannak a közeljövőre? 
– Idén még van néhány verseny a naptáramban, jövőre pedig mindenképpen szeretnél revansot venni az Ultra-Trail Hungaryn, illetve külföldi versenyek is tervben vannak.