Elsétált a tükör előtt, és egyenesen megrettent tőle… Másodszor már bele sem nézett, elszégyellte magát, leült a kanapéra, és hosszasan zokogott. Mire felállt, elhatározta, ebből elég volt, életmódot vált, szeretne ő is büszkén sétálni nyaranta a tengerparton, szeretne normál méretű női ruhákat hordani, és igenis szeretne belenézni a tükörbe.
Nos, Jessica Pittius előbb megreformálta az étkezését, elhagyott minden egészségtelent, és többórányi utánaolvasás után megpróbált normális ételeket fogyasztani. A következő lépés a mozgás bevezetése volt, ám negyvenöt kilót fogyni úgy, hogy az ember egyszer sem lépi át az edzőterem küszöbét, nem kis dolog.
„Reggelente első utam a konyhába vezetett – mesélte a szociális munkásként dolgozó hölgy. – Olyan édességéhségem volt, hogy elmondani sem tudom. Mindent összevissza ettem, például goffrit vajjal, sziruppal. Ebédre általában szendvicset ettem sok sajttal és majonézzel. A gondok este kezdődtek! Vacsorára jöhetett bármi és abból bármennyi. Nem érdekelt, hogy csupa nehéz ételt eszem, steaket, tésztát, húsokat, és édességet. Legalább a háromszoros mennyiségét az ajánlottnak.”
Az akkor még több mint száz kilót nyomó hölgy már kerülte a tükröt. Aznap, amikor zokogásban tört ki a kanapén, elhatározta, ez így nem mehet tovább, másnap belevágott az életmódváltásba, és nem volt visszaút.
„Nem tagadom, segítséget is igénybe vettem. Sikeresen rávezettek arra, hogy az egészséges életmód nemcsak a test, de a lélek egészségéről is szól. A program arra ösztönzött, hogy élvezem az életet, és ne az éltelekben találjam meg az örömömet. Az étkezés kapcsán a legfontosabb tapasztalat az új alapanyagokkal való megismerkedés volt, illetve meg kellett tanulnom, mekkora az ideális adag. Erről ugyebár hosszú évekig fogalmam sem volt… Amerikában az emberek nem vetik meg a rengeteg olajban sült ételeket, amennyire csak lehetett, ezeket visszaszorítottam. A szénhidrátokat nem hagytam el teljesen, de odafigyeltem rá, hogy az egészségesebb, a lassan felszívódó típust válasszam. Ha tehettem, zöldséggel helyettesítettem a szénhidrátot.”
Jessica Pittius napról napra kezdte magát jobban érezni, és amikor már érzett magában elég erőt, a sportolásba is belevágott. Na nem kell semmi különösre gondolni, sétálással kezdett. Míg korábban a boltba is autóval járt, innentől fogva ki sem állt a garázsból. Olyan helyekre is gyalogosan járt, ahová máskor kocsival ment, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtek formálódni az izmai.
„Az irodám a negyedik emeleten van, így az első hónapban azt a célt tűztem ki, hogy naponta három-négy alkalommal felálljak az asztaltól és lemenjek a földszintre, majd vissza. Azóta is csak a lépcsőt használom. Amikor már jobban esett a lépcsőzés, elkezdtem heti négy alkalommal két kilométert sétálni. Egy hónappal később elkezdtem úszni járni, a következő lépés pedig az volt, hogy a sétát futásra cseréltem. Egyvalamit nem csináltam soha: nem mentem edzőterembe. Minek?”
Az amerikai hölgy szerint a lényeg a mértékletesség. Tudni kell, mennyit ehetünk, mennyi gyaloglás tesz jót a szervezetünknek, hányszor lépcsőzhetünk fel az emeleti irodába anélkül, hogy túlerőltetnénk magunkat. Ismerve az amerikaiakat, Jessica Pittius történetéből hamarosan film is készülhet.
