BLOGRA FUTOTTUNK Volt, aki lehúzott egy nagyfröccsöt

Ahogy azt már korábban írtam, az idén minőségi edzéseket szeretnék végezni, mind a fitnesz, mind a futás terén. Úgy érzem, olyan szintre értem, amelyen vagy megragadok, és lassan unalmas lesz, vagy új célokat tűzök ki, új kihívásokkal. Éppen ezért egy ideje személyi edzőhöz járok, s kiderült, még mindig vannak olyan izmaim (khm...), amelyek nem szakadtak meg a melóban eddig – na de most már igen! Emellett a futásnál kipróbáltam az edzéstervalapú felkészülést. Csontos Imrét választottam a kihívásra, hogy gyorsabb futót faragjon belőlem.

Nos, már egy hónap után látványos változás állt be a tempómban, egyik ámulatból esem a másikba, hogy milyen idővel tudok lefutni egy-egy kilométert.

Éppen ezért úgy döntöttem, további bizalmat szavazok „Csontinak”, és az Ultrabalatonra az ő edzésterve alapján készülök. Egyedül a hegyeim hiányoznak és a terepezés, de ezt a problémát majd orvosolom valahogy. Mindenesetre nagyon élvezem a profi edzéseket, és érzem, hogy fejlődöm.

A héten csatlakozik a blogszemléhez „A futóbolond” nicknévvel publikáló Kremlicza Levente erőnléti edző, sporttáplálkozási tanácsadó – fogadjátok szeretettel a rövid be- és megjegyzéseit itt, a blogszemlében!

NEMMARATONMAN (blog)

A szerző – Marcsinkó Péter – a Bodri Trail 2019-ről ír, ez volt az első trailversenye, amelyen rengeteg tapasztalatot gyűjtött, de ez is volt a célja. A távokat a versenyen egyedülálló módon nevezik el: S (kisfröccs), M (nagyfröccs), L (hosszúlépés); a futóblogger a nagyfröccsöt teljesítette, azaz 30 kilométert, 708 méter szintemelkedéssel. Mosolyogva olvastam, ahogyan toporgott a rajt előtt, s próbált „első bálozóként” beilleszkedni a trailesek táborába. Az írás egyik legjobb része viszont nekem az, amikor a futóruhákat próbálta összerakni, hogy miben fusson a februári télben: ahogy tesztelte a többieket, a rutinosakat, végül sokkal kevesebb cuccot vett fel, mint amit elsőre összekészített, s elvitt magával a versenyre.

HOSSZUTAV.BLOG.HU

A bejegyzésben arról olvashatunk, mennyire veszélyes tud lenni az úttesten történő futás, sajnos még abban az esetben is, ha egy kisebb társaság „csapatja”, fejlámpával és egyéb világítós kütyükkel. Vigyázzatok magatokra, mert bárki is a hibás, egyértelmű, hogy mi, futók jöhetünk ki rosszabbul a hasonló szituációkból.

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka (Haanchee) cikkében egy kutatás eredményéről olvashatunk, amely azt boncolgatja, hogy mi motivál egy ultrafutót.

Kiderült, hogy az ötven kilométer felett teljesítők és a kisebb távokat futók motivációja között jelentős különbség van.

S nemcsak ebben van némi „szakadék”, az életkor összehasonlításában is érdekes adatok jöttek ki. Remek honlap, remek cikkekkel – érdemes átböngészni!

FUTOLEPES.COM

Őry István blogbejegyzése a futóóra-választással kapcsolatos: mennyire fontos a drága, mindent mérő és mutató óra, vagy mennyire elég a középkategóriás, ötvenezer forintos kütyü? Ígérete szerint ez a poszt folytatódik még, amikor majd konkrét típusokat hasonlít össze, míg ez a cikk általános elmélkedés az óraválasztással, de inkább a futáshoz való hozzáállással kapcsolatban.

Őry Istvánnak tökéletesen igaza van abban, hogy a hobbifutónak bőven elég az egyszerűbb óra, ami mutatja a pulzust, a megtett távot, az időt, az átlagsebességet; sokan ugyanis sem az edzésfelépítés, sem az elemzések során nem tudnak megfelelő hatékonysággal eligazodni a hiper-szuper órák által kínált adathalmazban.

A cikk szakmai vitát is generált, úgyhogy érdemes ránézni a honlapra, a Facebook-oldalra és így persze a cikkre is, mert pró és kontra vannak megfontolásra érdemes tanulságai.

Hozzáteszem, én az egyszerű futóóra mellett tettem le a voksomat (Polar M200), több adattal nem is szeretnék foglalkozni, mint amennyit egy pillantással lereagálhatok edzés közben. Szerintem ennyi tökéletesen elég a futás elemzéséhez, az edzések levezényléséhez – hiszen a lényeg nem más, mint az, hogy fussunk, fussunk és fussunk!