Raúl jobb, mint én – és ez bosszant kicsit…
Na, azért annyira nem komoly a dolog, ráadásul azok, akik esetleg láttak futballozni, és látták a Real Madrid korábbi világsztárját, pontosan tudják, hogy ő jobb, mint, én. Csakhogy…
Most néztem utána, hogy ma sincs másként: korábbi csapattársam, Madar Csaba volt nemrég Barcelonában, ahol félmaratoni versenyt rendeztek. Csaba a párját kísérte el, de sokat futott vele, és nagy hír volt, hogy Raúl is teljesíti a távot – ugye, Barcelonában ez már önmagában is érdekes…
Nos, megnéztem, 1 óra 24 perc alatt ért célba, nekem pedig 1:26 a rekordom. Rákerestem, kiderült, New Yorkban a maratoni távot is teljesítette, mégpedig 3 óra 26 perc alatt, míg nekem három és fél óra a legjobb időm – vagyis mindkét távon, ha nem is sokkal, előttem van.
Kedden ismét Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekesével és az ő társaságával, barátaival futottam, ráadásul aznap volt a születésnapja, szóval fel is köszöntöttük.
Úgy alakult, hogy én huszonöt, ők nagyjából harminc kilométert nyomtak le, szerintem ez a legjobb szülinapi program. Mondtam is neki: ha a színpadon áll, nem baj, ha ad magára, és nem engedi, hogy elhízzon; jól teszi, ha jó kondícióban tartja magát.
Apropó, színpad: az előző hétvégén, amint véget ért a Loki U19-es meccse, rohantam a zenekarunk próbatermébe pakolni, mert nem akármilyen megtiszteltetés ért minket: a Kowalsky meg a Vega előzenekaraként léptünk a Főnix Csarnok színpadára. Nagyon izgultam, és ahogy elkezdtük, láttam, a színpad előtt sokan vannak; nyolc dalt játszottunk, és amikor felkapcsolták a fényeket, teljesen tele volt a nézőtér! Azt mondták, nem voltunk rosszak, persze ennyi ember előtt nem lett volna jó leégni, még világgá futottam volna – na jó, ha világgá nem is, de huszonöt kilométer másnap reggel kimondottan jólesett.
Közben pedig készülünk a májusi Ultrabalatonra: barátommal, Jakab Viktorral ketten teljesítjük, 110 kilométer jut mindkettőnknek. Azon agyalunk, hogyan kell és lehet az elvesztett ásványi anyagokat pótolni. El kell találni a mennyiséget. A túl sok nem jó, a túl kevés ugyanúgy nem, szóval megy a tervezgetés.
Bronzérmet szerzett, mégsem elégedett Kelemen Anett
