TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Elődeink elképesztő érzelmi és gondolati gazdagsággal, a szavakkal is művészien bánva, de azokkal öncélúan – a valós tartalom hiánya elfedésének szándékával – sohasem bűvészkedve írtak. Tudtak emelkedettek lenni, de bizony földbe döngölni is. Manapság elképzelhetetlen éllel, iróniával metsző kritikákat fogalmaztak meg. Olykor eltűnődöm azon, hogyan merészelték? Ilyen hatalmasak, erősek, bátrak voltak? Aztán arra jutok, nem, hanem ilyen hitelesek.

ALAPVONAL. Nem érdemes összevetni a nyugati és a magyar szurkolói kultúrát, más volt a szocializáció folyamata, a sokkal érzelmesebb emberek szeretnek sokkal szélesebb skálán mozogni – teljes joggal. Csak a skála végpontjait érdemes közösen meghatározni, ha tényleg mindenki a klub érdekeit tartja szem előtt. Mert a klubnál a játékos, a vezető és a szurkoló sem lehet több.

ALAPVONAL. A játszótér köré húzott futópályán szuszogva-lihegve araszoló kocasportoló is legfeljebb csak érti, mintsem a tulajdon bőrén érzi, mennyi lemondásból és nevetséges kompromisszumból áll össze egy olimpiai részvétel kiharcolása – főleg a saját mindennapi kínszenvedéseivel összehasonlítva. És akkor még csak egyetlen olimpiai szereplésről beszéltünk, nem a nyolcadikról. Merthogy a tőrvívó Mohamed Aida történetesen erre készül, a nyolcadik ötkarikás részvételre.

ALAPVONAL. Nemcsak ezért, de erre is hivatkozva bocsátom közvitára: miért ne kaphatna helyet a cipőmúzeum a világbajnokságra épült, de hosszú távon annál sokkal többre hivatott Nemzeti Atlétikai Központban? A közvitát persze csak divatos fordulatnak szántam, meggyőződésem, hogy aligha vitatott egy ilyen ereklyekollekció jobb sorsra érdemesültsége.

ALAPVONAL. Nem kérdés, az elvakult futballőrület éppoly veszélyes, mint a közéleti sértettségtől vezérelt, zsigeri futballgyűlölet. Furcsán hangzik esetleg, de a magyar válogatott kínálta közös élmény attól egyedülálló, hogy még a politikai harcok ellenében is képes egységet teremteni, különbözőségeket feledtetni, a szétszabdalt társadalomnak szívmelengető összetartozás-érzést nyújtani.

ALAPVONAL. Henry Kissingernek a játékról is volt véleménye, mint mondta, látott annyi meccset, hogy lehessen. Különösen azokat a futballistákat tisztelte, akik újat hoztak a posztjukon, magasabb szintre emelték. Ebben a körben Franz Beckenbauer volt nála az első, aki a védelem vezéreként képes volt támadó jelleget adni a szerepének.

ALAPVONAL. Osszák meg a költségeket! Hogy pontosan milyen arányban, az egyeztetés kérdése, de később ez is jelentőségét veszítheti, ha a felek abban maradnak, hogy bravúr esetén utólag a magyar úszósport fizet mindent, a fiaskó viszont azzal jár, hogy, mondjuk, a baba és a dada büdzséjét az úszó-edző házaspár fedezi. Ez a joint venture. Hosszú Katinka ezt persze tudja, és ha igazán bízik magában, vállalná is.

ALAPVONAL. Akadnak, akik ebben a kultúra változásának újabb fokát látják, és a kommentátorok, szakértők után a labdarúgás egy újabb szegmense halad a gendersemlegesség felé, így már csak egy női vezetőedző kinevezése, illetve a homoszexualitás bevallása hiányzik a XXI. századba megérkezéshez. A térkép másik oldalán meg azok állnak, akik úgy érzik, ez az egész csak PR-fogás.

ALAPVONAL. Érdekes játék lenne a fogadóirodák részéről, ha lehetne tippelni arra, hol lesz a következő edzőváltás. Nekem van elképzelésem, de még véletlenül sem szeretnék ötletet adni egyetlen sportvezetőnek vagy tulajdonosnak sem, mert az esetek többségében véleményem szerint nem a trénerben van a hiba.

ALAPVONAL. Ezzel elhangzott az első bumm, amelyet újabbak követtek, miután Constantine-nak a Gyergyói HK elleni találkozón való „hivatalosított” jelenlétére a Magyar Jégkorongszövetség villámgyorsan reagált: hivatalos személy jogosulatlan szerepeltetése miatt három pont levonással és háromezer eurós bírsággal sújtotta a Csíkszeredát. Hogy mire vonatkozik a perdöntő indok? Olyan büntetésre, amelynek Európára – és ezzel az Erste Ligára – érvényessége egyelőre vitatott.

ALAPVONAL. A szerző tétele, hogy míg a magyarok nem voltak restek tanulni mástól (a Lánchidat megvalósító Széchenyi István dicsérete az első fejezet), addig az angolok nagyságukra büszkén, „fényes elszigeteltségben” ültek a fenekükön, a felsőbb osztályok által amúgy sokáig lenézett futballjátékot illetően is. Jólesik e reánk nézvést hízelgő gondolat.

ALAPVONAL. Közöttük Sárközy Tamás jogászprofesszort (1940–2020), a szövetség későbbi, korszakos elnökét. Rajongója volt a jégkorongnak, egész nap ott volt a csarnokban, még vizsgáztatott is, fél szemmel a játékot figyelve. Enyhébben osztályzott, mint egyébként, csak akkor keményített be, amikor látta, hogy a hallgató teljesen tudatlanul arra épített, hogy egy hokimeccs alatt mégse kaphat elégtelent...

ALAPVONAL. Egy nevezetes eseményt hogyan aktualizálunk? Kell-e aktualizálnunk? A szívünkhöz közel álló nemzeti ünnepeinkkel, az 1848-as és az 1956-os forradalommal kapcsolatban rendre előhozakodunk – helyesen –, miként lehet a dicső múlt a remélt szép jövő alappillére. Nem egyszerű feladat, a 6:3-hoz fűződően különösen nem az, a fiatal generációk némiképpen értetlenül állhattak az esemény előtt.

ALAPVONAL. Aki a futballt nem ismeri és nem érti, az nemcsak az emberiség legnépszerűbb játéka iránt intakt, de nem ismeri és nem érti azt a hazájában többmilliós, nagyobb országok esetében tízmilliós, a földön többmilliárdos tömeget sem, amely a labdarúgás feltétlen vagy feltételezett, győzelmekhez kötött híve.

ALAPVONAL. A kommunisták nem naggyá tették a magyar futballt, hanem világbajnoki címektől fosztották meg.

ALAPVONAL. Ami ennél örömtelibb, hogy vasárnap óta a magyar válogatott góljait is számtalanszor megnéztük, és bár egy hatéves kicsinek nehéz elmagyarázni az Európa-bajnoki selejtezősorozat és a kijutás szisztémáját, most már nagyjából tisztában van vele, hogy a csoportunkban mindenki a mi hátunkat nézte, senki sem tudott legyőzni minket, és jövő nyáron a legjobbakkal együtt Németországban szőheti tovább saját meséjét Marco Rossi csapata.

ALAPVONAL. Ugyanakkor nem csupán a múlt, de több szempontból a jelen futballstratégiája is közös a közép-európai együtteseknél. Azt már jó ideje tudjuk, hogy még Ausztriánál is nyugatabbra kell keresni a jelentős mennyiségű tőkét a futballban, így aztán minden válogatotthoz a legértékesebb játékos nemhogy légiós, de egyenesen a top 5 bajnokságból érkezik.

ALAPVONAL. Sosem viselkedett úgy nálunk, mint egy előkelő idegen, s most, amikor fut a szekér sem feledi megemlíteni, ha nincs a magyarországi lehetőség 2012-ben, lehet, hogy már rég abbahagyta volna az edzősködést, annyira frusztrálta, hogy hazájában, Itáliában nívós játékoskarrierje, szakirányú tanulmányai ellenére sem rúghatott labdába trénerként. Kvázi megmentettük őt és a pályafutását, ő pedig cserébe megmentett bennünket.

ALAPVONAL. Délutánra aztán felragyogott a mindenség. Szoboszlai és Dibusz brillírozása, a többiek magabiztossága és önfeláldozása újra felébresztette bennem-bennünk a „nagyhatalmi” érzést, a csodát, amelyre csak a sport képes. És ami többségünknek úgy kell, mint a falat kenyér, vagy hogy alkalomhoz illőbben fogalmazzak, mint az öröklét bizonyossága.

ALAPVONAL. Harmincvalahány mérkőzést persze lehetetlen végignézni, bele-belesandítani esetleg, de a meccscunami is hozzájárul ahhoz, hogy jobban bennem élnek azok a közvetítések, amelyeket gyerekkoromban láttam, láthattam, s nem csupán az esztendők során természetes meszesedés miatt.