Kilencven perces tanmese
Címszavakban: 1-1-es döntetlen, tuskó törökök, oktatófilm, és egy sima továbbjutás. Nagyjából ennyiben is összefoglalható a tegnapi meccs, de mivel nem spóroltak a srácok az írnivalóval, ezért kicsit ízekre szedjük a török kirándulást:Címszavakban: 1-1-es döntetlen, tuskó törökök, oktatófilm, és egy sima továbbjutás. Nagyjából ennyiben is összefoglalható a tegnapi meccs, de mivel nem spóroltak a srácok az írnivalóval, ezért kicsit ízekre szedjük a török kirándulást:
A meccs előtt mindkét csapat tudta, hogy a hazai győzelmünk után csak akkor van esélye a törököknek, ha nem kapnak gólt, hiszen egy esetleges Benfica találat esetén ők már hangolhatnak is az Európa-ligára, hacsak nem mattolnak minket négyszer.
Ennek megfelelően mi egy 4-5-1-es felállással futottunk ki az Atatürkben, és bebizonyítottuk, amit a magyar edzők oly nagy szeretettel hangoztatnak, amikor azt vágják az arcukba, hogy defenzív a játék: nem a csatárok számától függ, hogy egy csapat mennyire támadó szellemű, hanem a játékosok minőségétől, hogy mennyire tudják megvalósítani a támadó feladatukat. Mi megtudjuk, az már fix...
Tekintve, hogy csapatunk már a 19. percben betalált, nagyon nem is lehetett kétségünk, hogy játszhatjuk hetven percen át az örömfocinkat, főleg, hogy egy klasszisokra jellemző, igazi higanygóllal már így is a látványorgia határait súrolta Nolito. Ilyet csak egy klasszis tud:
Ahogy sejthető volt, a törökök elkeseredetten igyekeztek kapaszkodni, és bár nekünk nem volt egy Dugovics Tituszunk, ezt sikeresen megakadályoztuk, rendre mint egyszeri postás alkalmi asszonykája ágyából amikor hazaér a férj, olyan sebességgel építgettük támadásainkat, és ugyan megkaptuk a szokásos töketlenkedős gólt, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a törökök számára ez a meccs legfeljebb azért lesz hasznos, mert tanulhatnak pár szép dolgot támadásvezetés területén. A befejezések sajnos már inkább egy Coulibaly feat Ndjodo parádéra emlékeztettek.
A nagy vígszinháznak aztán majdnem Maxi Pereira szívta meg a levét, akit a törökök polák hentese, Mierzejevsky tarolt le piros lapot érően(Nolito természetesen kommunikációs referenseket megszégyenítő módon kamatoztatta a Barcában tanult reklamációs technikákat):
Akinek ennyi nem elégítette ki a vágyát, vagy még nem tért magához teljesen a Vasas-Roma okozta emberes sokkból, az természetesen az egész összefoglalót is megtekintheti, Axel Witsel kapufája 3:20-tól például minden bizonnyal egyaránt tananyag lesz támadásépítésből is, és körülményes befejezéskeből is(bár ott leginkább elrettentő példaként).
Most pedig nincs más hátra, mint jó magyar emberként szurkolni a Paksnak, majd holnap kiszugerálni a sorsoláson egy Odense-t, Zürichet vagy egy Udineset, mielőtt telibekapnánk a Rubin Kazany, Twente duóból valamelyiket.
