Örségváltás – Szeli Mátyás jegyzete
Hofi Géza „pártházas” viccét átköltve néhány évtized múlva nagyjából így hangozhatna Lionel Messi és Cristiano Ronaldo társalgása.
– Mi nyertük meg a díjakat.
– Mikor? Melyiket?
– Hát mikor melyiket.
Az UEFA Év játékosa-díj azonban most nem valamelyikük vitrinjébe kerül (az argentin az első háromba sem került be), és ez, illetve a világbajnokság alakulása azt az érzést kelti, szép lassan őrségváltás lesz a csúcson.
A csütörtöki gálát megelőzően az elmúlt tíz év legnagyobb egyéni elismeréseit (az Aranylabdát, illetve a FIFA és az UEFA díjait) két kivételtől eltekintve ők kapták meg, összesen tizenkilencszer.
Messi 31 éves, Cristiano Ronaldo 33, rivalizálásuk jó tíz esztendeje meghatározza a nemzetközi futballt. A teniszben Rafael Nadal és Roger Federer versengése, a kosárlabdában Larry Bird és Magic Johnson párharca hasonló, de a labdarúgásban nemigen találunk példát ilyen „párviadalra”, hiszen a rendszeresen összeméregetett Pelé és Diego Maradona két különböző korszakban játszott.
A fő trónkövetelőnek rövid távon Neymart tartják, ám ő hónapokig sérült volt, no meg a világbajnokságon időnként az volt az ember érzése vele kapcsolatban, hogy szabadtéri színpadon és nem futballpályán szerepel. Noha színészkedését gyakran eltúlozzák, az ilyen szavazásoknál a népszerűség is fontos, márpedig most ebből a szempontból is hátrányból indult. Hamarosan Kylian Mbappé ideje is elérkezhet, de most nem egy feltörekvő fiatalt, hanem a szintén veterán Luka Modricot ismerték el.
Nem érdemtelenül. Noha a világbajnokságon is csillogó horvát a gólszerzést tekintve alig tesz hozzá csapata játékához, nem az eredményesség az egyetlen kritérium, és Modric meghatározó tagja az elmúlt években (az európai kupaporondon) egyeduralkodó Real Madridnak. Kihagyhatatlan motorja a félelmetes gépezetnek.
A Juventushoz kerülő Cristiano Ronaldo ellenben már nem, és távozása talán még inkább előrevetíti a dualizmus végét. Messi és a portugál rivalizálására ugyanis ráerősített, hogy ugyanabban a ligában, két ősi vetélytárs színeiben szerepeltek. Tulajdonképpen egymás összehasonlítási alapjai voltak, igaz, közben már-már agyzsibbasztó méreteket öltött a vita, hogy melyikük a jobb.
Ebben az időszakban klubszinten jószerével minden rangos trófeát, egyéni elismerést többször elhódítottak, egyetlen ellenfelet azonban nem tudnak legyőzni: az időt.
Félreértés ne essék, nem temetni akarjuk őket, szerencsére a Bajnokok Ligájában is élvezhetjük még a játékukat egy ideig, hamarosan azonban tényleg véget ér egy korszak, és új játékosok kerülnek a rivaldafénybe. Talán Neymar, Mohamed Szalah vagy Mbappé viszi majd el a díjakat.
Mikor melyiket.
