Csak be kell rúgni – Bobory Balázs jegyzete

Marko Nikolics: Nem adhatjuk meg az esélyt arra, hogy fölénk kerekedjenek

Marko Nikolics: Nem adhatjuk meg az esélyt arra, hogy fölénk kerekedjenek

Helyzet van, csak be kell rúgni!

Értsük most ezt szó szerint és képletesen is, hiszen a Mol Vidi óriási lehetőség előtt áll. A Bajnokok Ligája selejtezőkörének harmadik fordulójában olyan helyzetet teremtett magának, hogy már csalódásként élnénk meg, ha az idegenbeli 1–1 után a visszavágón nem sikerülne továbbjutnia a svéd Malmö ellen.

Legrosszabb esetben is immár egyetlen apró lépésre van az Európa-liga csoportköre, és valljuk be, a siker valóságos oxigénpalack lenne az ínséges időket élő magyar labdarúgásnak.

A fehérvári vállakat most nemcsak a legendás 1984–1985-ös UEFA-kupa-menetelés emléke, de még nem is csak a hat évvel ezelőtti Paulo Sousa-féle, Európa-liga-csoportkörben szereplő együttes több bravúros eredménye nyomja, hanem a magyar futball jelenlegi tehetetlensége, holtponton veszteglése is.

Ha bajnokcsapatunknak sikerül legalább az őszt végigküzdenie a nemzetközi porondon, az megint adhatna egy kis fogódzkodót, minimális jövőképet, reményt és bizakodást, hogy nincs még veszve minden, a sportág itthon mégsem tetszhalott, esetenként életjeleket is mutat, amely az első lépés lehet a felépüléshez.

Helyzet van, csak be kell rúgni!

Ahogy Loic Nego bevágta Svédországban, kegyetlenül, kíméletlenül, óriási küzdelem és erőfeszítés után.

A francia szélső olyan hozzáállásról tett tanúbizonyságot, amely példa az egész magyar futballközegnek, főleg ha akkora „ziccerbe” kerül, mint egy klubcsapatunk csoportkörös szereplése. Erkölcsileg és anyagilag is sokat lehet nyerni, persze a küszöb átlépése embert próbáló feladat. Láttunk már a múltban elherdálni óriási nyereségeket, és olyat is, amikor a tőkét nem forgatták vissza a fejlődés érdekében. Pedig egy csoportkörös szereplés magyar csapat életében csak egy állomás, ahonnan tovább kellene lépni a következőre, nem veszni hagyni a részsikert, ahogy annyiszor előfordult már. De ez már nem a csatárok felelőssége, hanem az irodákban dolgozóké, lám, ilyenkor még ők is ziccerbe kerülhetnek, és a felelősségük talán még nagyobb is annál, mint aki tényleg szemben áll a kapussal.

Helyzet lesz, csak be kell lőni!

Danko, Marko, Sztefan vagy Loic! Most rengeteget tehettek a Vidiért, Székesfehérvárért, a magyar futballért. Ha odakerültök, döntsetek jól, hogy arannyal írják neveteket a piros-kék történelemkönyv díszes oldalain, közvetlenül az előző két nagy európai menetelés fejezete után.

Egye fene, az sem baj, ha „Kiskokóból” végre óriás lesz.