Női BL: őrületes ráadás – Marozsánék nyerték a Jakabfiék elleni döntőt
Hangolódás a női BL-döntőre (Fotók: Csillag Péter)
„Addig élünk, amíg emlékeznek ránk” – hirdeti a híres idézet a Dinamo Kijev 2002-ben elhunyt, ám az említett definíció alapján ma is élő legendás alakja, Valerij Lobanovszkij szobra előtt.
A játékosként korszakos jelképpé emelkedő, edzőként iskolát teremtő sportember bronzba öntött alakja őrzi a bejáratnál a róla elnevezett Dinamo-stadiont, ahol Szabó Józseftől kezdve Reskó Istvánon át Rácz Lászlóig bezárólag számos kárpátaljai, Bodnár László, Farkas Balázs és Kádár Tamás személyében pedig három magyarországi honfitársunk is szerepelt vagy szerepel a kijevi klub színeiben. Csütörtök este Jakabfi Zsanett (Wolfsburg) és Marozsán Dzsenifer (Lyon) tehetett azért, hogy lobanovszkiji és hagyományos értelemben is sokáig emlékezzenek rájuk: a 28 éves somogyvári sportolónő a német, a 26 éves budapesti futballistanő a francia csapat tagjaként tört Kijevben pályafutása harmadik Bajnokok Ligája-győzelmére.
Hogy számukra a légkör családias lesz, már a mérkőzés előtt sejthető volt. Délelőtt Jakabfi Zsanett öccsével, Ádámmal és barátaival találkoztunk a kijevi főutcán, az impozáns Krescsatikon kialakított Champions Festival sátrai között, a kijevi stadion lelátóján pedig két Marozsán-mezes szurkolónak mutatkoztunk be illedelmes angolsággal, mire a „te is magyar vagy?” viszontkérdés nyomán hamar kiderült, Marozsán Dzsenifer édesanyját, Erzsébetet és fivérét, Dávidot tisztelhetjük a két látogatóban. És a mondatnak itt jelképes jelentőséget is tulajdoníthatunk, tekintve, hogy bár a családi futballkirálynő Németországban nőtt fel és a német válogatottban bontakozott ki, magyarságát büszkén vállalja, a német nemzeti csapatban például gyakorta látni a cipőjén piros-fehér zöld zászlócskával.
Kellemes napsütésben és enyhe lyoni fölénnyel kezdődött a kijevi döntő, a nemrégiben – a férfiaknál győztes Neymar (PSG) párjaként – a franciaországi futballidény legjobb női játékosává választott Marozsán jobb oldali középpályásként lépett pályára, míg a bokasérüléséből a közelmúltban felépült Jakabfi a wolfsburgi kispadon várta a bevetést.
Felvetődhet a kérdés, miként lehetséges, hogy miközben a férfi futballuniverzumban kisebb csodával érne fel a Wolfsburg–Lyon BL-döntős párosítás, a nőknél annyira másként alakultak az erőviszonyok, hogy a csütörtöki gyakorlatilag álomfinálénak számított.
A feleletet persze a női válfaj eltérő kezelése szolgáltatja, az itt érvényes francia–német uralomról mindent elárul, hogy 2010 óta csak ez a két ország adott BL-győztest – igaz, az idei elődöntőben elcsúszó Chelsea és Manchester City előretörése jelzi, hogy az angol női klubfutball is érezhetően erősödik.
A csütörtöki mérkőzés a női labdarúgás európai ünnepe volt, és különösképp a Lyoné, amely – részben a középpályán fáradhatatlanul dolgozó, szabadrúgásaival rendre veszélyt teremtő Marozsán segítségével – a 0–0-s rendes játékidőt követően, hosszabbításban 4–1-re megnyerte a finálét.
Jakabfi végül nem állt be, az pedig alighanem további fegyvert ad a videobírót a BL-ben is bevezetni szorgalmazók kezébe, hogy a második félidőben a Lyon egy szabályos gólt nem kapott meg, noha a labdát már csak a gólvonal mögül tudta visszarúgni a mezőnybe Noëlle Maritz, a wolfsburgi védő.
NŐI BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ, KIJEV
Wolfsburg (német)–Lyon (francia) 1–4 – hosszabbítás után (Harder 93., ill. A. Henry 96., Le Sommer 99., Hegerberg 103., Abily 116.)
