Büszkeség – Somogyi Zsolt jegyzete

Időhúzó cserének sem lesz jó. Összetörik, mint a ropit. Mit akar ott, ez nem az ő szintje. Kinevetik majd, lejáratja a magyar futballt. Már megint eladja őt az újság egy komoly klubhoz, hírlapi kacsa. Liverpoolban azt sem tudják, kicsoda. Jobban tenné, ha maradna Lipcsében.

Kitalálták: az első kommentekből idéztem, amikor felröppent a hír, Szoboszlai Dominik a Liverpool játékosa lehet. Az utolsót talán az írta, aki évekkel korábban ezzel a megjegyzéssel jelentkezett: jobban tenné, ha maradna Salzburgban. Előtte nem ismerte Szoboszlai Dominikot, mert ha rajta múlik, még mindig a Főnix játékosa lenne Székesfehérváron. Persze tudom, súlyos hiba kommenteket olvasni, egész pontosan jelentőséget tulajdonítani nekik (bárcsak leszokna róla Marco Rossi szövetségi kapitány is, őt aztán miért érdekli, miket gépelnek egy hír alá ismeretlenek, idegenek, a labdába egyszer bele nem rúgók, a fotelszakemberek, a túlságosan okosok), de azért a közállapotokat jól jellemezte. Miközben sokan büszkeséget éreztek és szurkoltak a magyar válogatott csapatkapitányának, hogy járjon sikerrel, nem kevesen képesek voltak világgá kürtölni frusztrációjukat, a legrosszabb kívánságaikat. Hogy ma valaki frusztrált, azt sajnos értem, de aki azt kívánja, hogy Szoboszlai Dominik bukjon meg, égesse meg magát, a meccseket a kispadról nézze, azt viszont nagyon nem. Oké, nem szurkol neki – de miért írja meg? Mérgezné belülről, ha nem okádná világgá a beteg észrevételeit?

Nos, rájuk gondoltam féltő aggodalommal, amikor a magyar futballista ballal bepattintotta első Premier League-gólját a nem mellesleg világbajnok kapusnak, Emiliano Martíneznek – mit érezhettek vajon a kommentelők? Vajon miért tudják most gyűlölni? Ha mást nem, Trent Alexander-Arnoldot megkínálhatták volna, mert még mindig nem bízza rá a magyar játékosra a szabadrúgás elvégzését, pedig Szoboszlainak nem sokkal a vezetés megszerzése után lett volna önbizalma újra megcélozni a kaput...

Akárhogy is: megvan az első gól, a leghatékonyabb mód lehalkítani az ellendrukkereket, és csak remélni tudjuk, Belgrádra, a csütörtöki, szerbek elleni Eb-selejtezőre is maradt töltény a tárban. Különleges örömöt, semmihez nem hasonlítható büszkeséget érezhetett, aki drukkol a magyar labdarúgónak, labdarúgóknak, Szoboszlai Dominik talán nem is tudja, hány százezeren üvöltöttek euforikusan, amikor a labda a hálóba vágódott, vagy amikor meghallották a hírt: gólt lőtt!

A többiek meg csendben puffogtak...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!