Garoppolo-csere: az üzlet, amellyel mindenki jól járt

Ha valakinek esetleg kétsége lett volna afelől, hogy az elnyűhetetlen, negyvenéves korára öt Super Bowl-győzelemmel a háta mögött még mindig az NFL legjobb játékosának számító Tom Brady örökké fog élni és – mert egy halhatatlan robotember – legalább addig játszani is, az most megnyugodhat.

A tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság, az NFL elmúlt 16 évének legsikeresebb együttese, az ez alatt hét döntőt játszó, ötöt megnyerő és a rájátszásról csak kétszer lemaradó New England Patriots szívfájdalom nélkül megszabadult a legenda örökösének felkent, elvileg mérhetetlen tehetségű Jimmy Garoppolótól, ezzel jelezve, hogy bármennyire is a B-oldal forog már Brady lemezén, továbbra is ő jelenti a fényes jövőt.

Na ja, ebben a percben, a 2017-es NFL-idény felénél is az első két hely valamelyikén áll minden lényeges mutatóban az irányítók között, a New Englandet pedig annak ellenére kormányozza épp az Amerikai főcsoport élére, hogy a csapat védelme az első négy fordulóban valahol a közepesen gyenge és a feltűnően gyalázatos szint között egyensúlyozgatott. Úgyhogy a New England-i Brady-korszak láthatóan nemcsak annyiban hasonlít az éjjelhez, hogy tele van csillagokkal, hanem abban is, hogy sohasem érhet véget.

Illetve, valóban így van?

HA VALAKI ELÉG JÓ BILL BELICHICKNEK...

Három évig úgy tűnt, a Patriots aktívan készül a Brady utáni életre.

A 2014-es draft második körében kiválasztott irányító, Jimmy Garoppolo előtt a Patriots legutóbb 1993-ban szerzett quarterbacket ennyire előkelő helyen, márpedig ha a futballgéniusz Bill Belichick valakire egy második körös draftjogot áldoz, azzal biztosan komolyan számol. És az alapján, amit az ifjonc eddig mutatott, jól is tette: Garoppolo minden három passza közül kettőből elkapás lesz, és még nem adta ellenfélnek a labdát, vagyis pontos és megbízható – már amikor pályára kerül.

Alapesetben ugyanis az volt a feladata három és fél éven át, hogy sisak nélkül ácsorogjon a pálya szélén minden meccsen (ez ment), biztosan tartsa a csereirányítókhoz hozzánőtt kis irattartó táblácskát (ez is ment), és közben nézzen ki rettenetesen jóvágású és menő csávónak (talán ebben volt a legjobb). Első szezonjában csak alkalmanként került pályára, a másodikban szinte még úgy sem, a harmadikban, 2016 szeptemberében viszont Brady eltiltása miatt két meccsen kezdőként kapott lehetőséget, és mindkettőn kiválóan teljesített – aztán gyorsan megsérült.

Garoppolo legjobb megmozdulásai a Patriotsban:

És lehet, hogy ezzel tette magának a legjobbat.

Azóta ugyanis a klasszis irányító nélkül vergődő csapatok (vagyis a liga fele nagyjából) egyfolytában a Patriotsot bombázzák csereajánlatokkal, hiszen ha valaki Belichick edzőnek elég jó játékos, és ezt élesben meg is mutatta egy-kétszer, az tud valamit. Vagyis a liga alsó fertályában vergődő csapatok számára is tökéletesen megfelel: a Mike Glennonok, Josh McCownok és Tom Savage-ek homályzónájában (ezek a méltán alig ismert emberek mindannyian NFL-csapatok kezdő irányítóiként vágtak neki a szezonnak) mérhetően rosszabb irányítók kapnak hétről hétre lehetőséget, mint amilyennek Garoppolót gondolják az eddig látott néhány megmozdulás alapján. Ám eddig Bill Belichick is ragaszkodott a trónörököshöz, és nem engedte el sehová, elvégre az egymillió dollár alatti újoncfizetésért sehol sem szerzett volna hasonló pótirányítót arra az esetre, ha Bradyvel történik valami.

Most azonban eljött az idő.

VÉGÜL MINDENKI JÓ JÁRT

Garoppolo újoncszerződése lejár az idény végén, és a hírek szerint ráunt a kispadozásra, pedig a Patriots szívesen megtartotta volna. Ehhez azonban vagy új szerződést kellett volna kötni vele (amit ő maga nem akart), vagy egy jogi trükkel egy évre, álomfizetésért röghöz kötni. Ez az úgynevezett „franchise tag”, amelynek keretében legalább 22 millió dollárt kellett volna fizetni neki, vagyis többet, mint amennyit Brady kap – nonszensz.

Ha viszont már nem lehetett megtartani Garoppolót, akkor a mindig hűvös logikával döntő Patriots-vezetőség inkább kisajtolta belőle a maximális ellenértéket, minthogy az idény végén ingyen távozni hagyja. A szezonban még nyeretlen, tisztességes kezdő irányító nélkül vergődő, egyébként is épp az újjáépítés fázisában tartó San Francisco 49ers pedig kapva kapott az alkalmon: a saját 2018-as második körös draftjogát (amely szinte első körös jogot ér, tekintve, hogy a 49ers valahol a liga legalján végez majd) adta a Patriotsnak Garoppolóért, valamint kirúgta a maga irányítóját, a veterán Brian Hoyert. Utóbbi azért lényeges, mert őt így minimálfizetésért szerződtetheti az utcáról bárki, és Hoyer évekig volt már Brady cseréje a New Englandnél, úgy ismeri a taktikát, mint a tenyerét – tökéletes helyettes lesz tehát, amint aláírják vele a szerződést.

ÉS KÖZBEN BRADY TOVÁBB DOBÁL...

Szóval, mindenki jól járt.

A Patriots a lelépni készülő tehetségből kifacsart egy értékes draftjogot és egy rutinos kispadost, a 49ers pedig megtalálta a maga irányítóját a következő tíz évre – legalábbis ha Garoppolo tényleg magától ennyire jó, és nem a New England-i mágiának köszönhette a valóban meggyőző pillanatokat.

Maga az elcserélt már dörzsölheti is a tenyerét, hiszen az lehet, hogy a cserepadról megszerzett két Super Bowl-gyűrű után nem mostanában nyeri meg a harmadikat, de hogy a San Francisco, amely sok tízmillió dollárt hagyott minden évben elköltetlenül a bérkeretéből, úgy meg fogja tömni a zsebét, ahogy keveseknek, abban biztos lehet. És ehhez csak annyit kellett tennie, hogy három és fél évet kispadozott Tom Brady mögött, és közben nem hibázott nagyot.

Eközben Brady pedig továbbra is megállíthatatlanul és elnyűhetetlenül dobálja a touchdownokat, és nyeri a meccseket.