A Brooklynt is lenyomta a Rockets, kikapott Miamiban a Bucks

Gobodics TamásGobodics Tamás
Vágólapra másolva!
2021.12.09. 10:08
null
<strong>Jannisz Adetokunbo</strong> (balra) most nem játszott jól (Fotó: Getty Images)
A Cleveland lejátszotta a Chicagót, gálázott a Jazz, javított a Dallas, ismét kikapott Los Angelesben a Celtics, megégett a Knicks, hozta a kötelezőt a Warriors – a 13 meccses NBA-játéknap eseményei.

 

Charlotte Hornets–Philadelphia 76ers 106–110

Megint Philly. Két nappal korábban hosszabbítás után nyert ugyanebben a csarnokban a Sixers, most pedig egy hasonlóan szoros, kiélezett meccset tudott behúzni a társaság. Az összecsapás során 16-szor változott a vezető kiléte és 12-szer volt egál az állás, Doc Rivers, a vendégek vezetőedzője pedig azt mondta, hogy bár sokszor volt esélyük meglépni, de mindig a legrosszabb pillanatban adták el a labdát, vagy nézték el a védekezést, így szoros maradt az állás. A harmadik-negyedik negyedben azért összességében egy fokkal már jobbak voltak, majd a kiélezett végjátékban, 98–97-es Hornets-vezetés után emeltek a tempón: Danny Green triplája után Joel Embiid is betalált távolról, majd zsákolt egyet, ebből a 8–0-ból pedig már nem volt visszaút. Az utolsó percben Curry és Harris büntetőivel őrizték meg az előnyüket és lemenedzselték a hajrát, úgyhogy újabb értékes győzelmet arattak – Embiid ismét remekelt (32 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 19 kiharcolt büntető), Curry (23 pont, 8 gólpassz, 4/8 tripla) is sokat tett hozzá, összességében pedig 3–1-gyel hozták le idegenbeli túrájukat és ott vannak a keleti top hatban.

Nem tudott mit tenni a Hornets. Nagyon hasonló volt a helyzet hazai szempontból, mint két nappal ezelőtt, Gordon Hayward (31 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz), Kelly Oubre Jr. (22 pont, 10 lepattanó) és Miles Bridges (20 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz) vezetésével egészen a legvégéig partiban voltak, sokszor vezettek is, csapatként 49 százalékkal dobtak mezőnyből, de a végén egyszerűen nem találtak megoldást a kiélezett végjáték megnyerésére. Ennek egyik oka a fáradtság volt, ismét csak nyolc játékost forgatott James Borrego a rengeteg hiányzó miatt, másrészt pedig nagyon kellett volna abban a helyzetben a kezdő hátvédpár, Ball és Rozier – nélkülük nem volt olyan vezér, aki labdával a kezében folyamatosan jó döntéseket hozott volna, vagy sorra hozta volna a clutch kosarakat. Öt meghatározó játékos nélkül persze nem volt elvárás a győzelem, sőt, így is becsülettel helytálltak, de érthetően bosszantja őket, hogy mindkétszer ilyen közel jártak a sikerhez és egyik sem jött össze – következőleg még mindig itthon játszhatnak, a Sacramentót látják vendégül.

A Hornets legjobb dobói: Hayward 31/6, Oubre Jr. 22/9, Bridges 20/3
A 76ers legjobb dobói: Embiid 32/3, Curry 23/12, Harris 18/6

Cleveland Cavaliers–Chicago Bulls 115–92

Sima Cavs. Az utóbbi időben rendre erős csapatok ellen kellett helytállnia a Clevelandnek és bár az utóbbi két mérkőzését elvesztette a gárda, de most ismét jelezte, hogy a legjobbak ellen is bármire képes. Ezen az estén konkrétan végig kontrollálta a Bulls elleni találkozót és bár a vendégeknél hiányzott a DeRozan-Caruso páros, de egyrészt legutóbb így is nyert a gárda, másrészt ez akkor is nagy szó a hazaiak részéről. A siker alapját egyrészt a nagyon fegyelmezett, határozott védekezés adta meg, volt tíz labdaszerzésük és nyolc blokkjuk, elvették a Chicago tripláit, de ha félpályás támadásról beszélünk, akkor a festéket sem adták olcsón, közben pedig a túloldalon nagyon letisztult és hatékony játékot mutattak be: egyéni extra nélkül is 55 százalékkal (!) dobtak mezőnyből, illetve 46 százalékkal tripláztak. Ennek köszönhetően folyamatosan nőtt a távolság, a nagyszünetben kilenc pont volt közte, aztán a harmadik negyedben sikerült még jobban szétnyitniuk az ollót és húsz egység közelébe vitték a különbséget, a záró etapban pedig nem remegtek meg, hanem még egy lapáttal rátettek és vezettek már 26-tal is. Úgy hozták le ezt a meccset, ahogy egy nagycsapat tenné és végül az idei legnagyobb arányú hazai győzelmüket könyvelhették el – egyénileg Darius Garlandot (24 pont, 6 gólpassz) és Evan Mobley-t (16 pont, 9 lepattanó, 5 blokk) emeljük ki, ezek után Minnesotába is magabiztosan mehetnek.

Nem tudott váltani a Chicago. A legnagyobb gondot az okozta a Bulls részéről, hogy a LaVine-Ball páros nem talált megoldást a Cavs által generált nyomásra – az elemelgetett triplák rendre kimaradtak és végül alig lépték túl a 20 százalékot távolról, amikor pedig betörtek, nagyon sokszor hoztak rossz döntést és nem találták meg a megfelelő dobást, vagy a megfelelő passzt az akció végén. A Cleveland védekezése elfojtotta az alapjátékukat és most sem Alex Caruso pluszenergiája, sem DeMar DeRozan „semmiből bedobok négy középtávolit emberről” megőrülése nem érkezhetett, hiszen ők nem voltak ott a csapattal, így egyszerűen képtelenek voltak váltani és a harmadik negyedben el is dőlt a küzdelem – már ott meglett a közte húsz, az pedig érződött, hogy ez részükről nem a nagy felzárkózás estéje. Billy Donovan szerint a támadójátékuk verte meg őket, így pedig nem várhatják azt, hogy egy Cleveland szintű csapatot legyőzzenek, főleg idegenben – négy győzelem után kaptak ki újra, így nem tudták kihasználni a Nets vereségét.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 24/9, Mobley 16, Markkanen 14/6
A Bulls legjobb dobói: LaVine 23/3, Ball 19/12, Vucsevics 18/3

Detroit Pistons–Washington Wizards 116–119 – hosszabbítás után

Kyle Kuzma döntött. Fordulatos mérkőzést játszottak a felek, mindkét csapatnak volt tíz pont fölötti előnye is a mérkőzés során, a Wizards ráadásul hat perccel a vége előtt 13 ponttal járt előrébb, de a Pistons az utolsó percekben eltüntette a hátrányát. A rendes játékidő vége előtt 31 másodperccel Bradley Beal duplájával 106–102-re vezettek a vendégek, de ezt követően Jerami Grant adott egy gólpasszt Isaiah Stewartnak, majd miután Beal elvesztette a labdát, Grant kiharcolt két büntetőt, amiket higgadtan értékesített. Beal elhibázott meccsnyerője után jöhetett a hosszabbítás, ahol jellemzően a Wizards járt előrébb, de rendre válaszolni tudott a Pistons, 23.1 másodperccel a vége előtt Cade Cunningham kosarával lett 116–116. Az utolsó támadásnál a vendégek lepörgették az órát, és végül Spencer Dinwiddie megtalálta egy saroktriplára Kyle Kuzmát, aki megnyerte csapatának a meccset. Az órán 0.6 másodperc maradt, így csak egy távoli triplára maradt idő, de Frank Jackson nem tudott betalálni.

Cade Cunningham karaktert mutatott. Mindkét oldalon megvoltak a jó egyéni teljesítmények, de a hazaiak 21 pontig jutó 1/1-ese külön szót érdemel, mivel úgy süllyesztette el 4/4 dobását a hosszabbításban, hogy előtte 4/16-tal állt, és a negyedik negyedben például 0/6-ot hajított. Az ő előlépése most ugyan későn jött, és nem ért győzelmet, de bizakodásra adhat okot, hogy a jövőben akár kulcshelyzetekben is lehet rá számítani. Mellette Jerami Grant szórt be 28 pontot, miközben elsüllyesztett 14/15 büntetőt, Isaiah Stewart (11 pont, 10 lepattanó) dupla-duplázott és fontos kosarakat jegyzett, míg a kispadról Frank Jackson tolta meg a Pistons szekerét 19 ponttal. A vendégeknél is megvoltak a jó egyéni teljesítmények, Kyle Kuzma (26 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) a meccsnyerője mellett is jól játszott, Bradley Beal is eljutott 25 pontig, valamint 6 lepattanóig, míg Daniel Gafford (7 pont, 10 lepattanó, 6 blokk) a palánkok alatt végzett nagy munkát. A Pistons ezzel sorozatban a tizedik vereségét szenvedte el, míg a Wizards három vesztes meccs után tudott ismét nyerni.

A Pistons legjobb dobói: Grant 28/6, Cunningham 21/3, F. Jackson 19/15
A Wizards legjobb dobói: Kuzma 26/12, Beal 25, Dinwiddie 12/6

Indiana Pacers–New York Knicks 122–102

Extrát hozott a Pacers kezdője. Ezen az estén fantasztikusan működött a Pacers kezdő ötöse, mindenki pontosan tudta a dolgát, remekül járatták a labdát, kintről-bentről állandó veszélyt jelentettek, és erre építve három negyed alatt 20 pontos előnybe kerültek, ami a meccs végére is megmaradt. Végül Chris Duarte (23 pont, 6 gólpassz) lett a legeredményesebb, köszönhetően a 9/11 jó dobásának, de nem sokkal maradt el tőle a 22 pontos Myles Turner, valamint a statisztikai lapot szokás szerint megtöltő, 7/8 dobását elsüllyesztő Domantas Sabonis (21 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz) sem, illetve Malcolm Brogdon és Caris LeVert is hozzátett közös erővel 31 pontot, 11 gólpasszt és öt labdaszerzést. A cseréktől így nem is kellett extra, a kezdők 97 pontot pakoltak fel a táblára 63.6 százalékos mezőnymutatóval, amivel az önmagát kereső Knicks nem tudta felvenni a versenyt, így egymást követő második győzelmét jegyezte a Pacers.

Ez nem a legutóbbi Knicks volt. A vendégek az előző meccsükön a Spurs ellen megszakították a hárommeccses vereségsorozatukat és a játékuk bizakodásra adhatott okot, ezen az estén viszont ismét az azt megelőző arcukat villantották meg. Julius Randle (18 pont, 8 lepattanó) sok hibával játszott, 6/18-as mezőnymutatót ért el, és a kettő gólpasszára jutott öt eladott labda. Evan Fournier (7 pont, 4 lepattanó) beleszürkült a mezőnybe, és közben a többiek sem tudtak előlépni, csapatszinten is csak 41.9 százalékkal céloztak, szemben a Pacers 53.5 százalékával. RJ Barrett beszórt ugyan 19 pontot, és a kispad is szokás szerint jobban működött, mint a kezdő, de most onnan sem érkezett olyan teljesítmény, ami más pályára tudta volna helyezni őket ezen az estén. Tom Thibodeau is hozott egy érdekes döntést a találkozó előtt, Nerlens Noel hátproblémák miatt kiülte ezt a meccset, de így sem Mitchell Robinson került vissza a kezdőbe, hanem Taj Gibson került be az első sorba, viszont egyikük sem tudott mit kezdeni a remeklő Sabonis-Turner kettős valamelyik tagjával, így ismét 50 százalék alá süllyedt a Knicks.

A Pacers legjobb dobói: Duarte 23/6, Turner 22/9, Sabonis 21/6
A Knicks legjobb dobói: Barrett 19/9, Randle 18/6, Burks 15

Miami Heat–Milwaukee Bucks 113–104

Váratlan bravúr. Ha azt kérdezzük, hogy az idei leggyengébb formájában érkező, Bam Adebayót és Jimmy Butlert is nélkülöző, Tyler Herrótól pedig összesen kilenc pontot kapó Miami mire megy a 11-ből tíz siker után, magához képest egészséges kerettel érkező Bucks ellen, akkor elég kevesen mondták volna azt, hogy kilencpontos győzelmet arat. A floridaiak azonban megtáltosodtak, Kyle Lowry 22 pontos, 13 gólpasszos teljesítményéhez a padról Max Strus és KZ Okpala tett hozzá sokat, a kezdőben pedig egyrészt parádézott PJ Tucker (15 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, parádés védekezés), másrészt Butler helyén 28 ponttal és 6/8 triplával kezdett Caleb Martin. Ezek a váratlan extrák a második félidőben meghozták a sikert, ugyan a nagyszünetben még hét ponttal a Bucks vezetett és tizenegy pont is volt a vendégek előnye, de a harmadik negyedben 39-et dobott a Heat és megfordította a küzdelmet. A záró etapban pedig ezt már nem is adta ki a kezéből, itt őrült meg Strus, aki egymaga 14 pontot és négy triplát bombázott be nem egészen öt perc alatt és itt a Vincent–Herro–Strus–Okpala–Tucker ötössel tudott elöl maradni a gárda. Innentől végig vezettek pár ponttal, bő egy perccel a vége előtt Lowry is beköszönt, majd az ő labdaszerzése és Martin zsákolása után végleg eldőlt a küzdelem – az utolsó két percet 8–3-ra nyerték, összesen 22 triplát vertek be, amivel franchise-rekordot állítottak be és a körülmények függvényében bravúrgyőzelmet arattak.

Giannis eltűnt. Elsősorban Tucker érdeme, de az egész Heat nagyot védekezett Jannisz Adetokunbón, aki magához képest erősen visszafogott meccset játszott: 15 pontját 4/13-as mezőnymutatóval szedte össze és hat lepattanója, valamint négy gólpassza sem MVP-szint tőle. Ugyan Khris Middleton (20 pont, 4/8 tripla, de 6 eladott labda) és az utóbbi időben nagy formában lévő Jrue Holiday (27 pont, 12/17 mezőnyből) megpróbálta győzelemre vezetni a Milwaukee-t, de a csapat támadójátéka most nem volt az igazi: csak 42 százalékkal céloztak mezőnyből, 30 százlékkal tripláztak, 18 gólpasszukra 18 eladott labda jutott, ráadásul közben szétlőtte őket a Miami a túloldalon. A negyedik negyedben sem találtak megoldást a problémáikra, Janniszt ugyanúgy nem tudták használni, ez pedig most váratlan vereséghez vezetett – érdekes, hogy a keleti top ötből ezen a játéknapon csak a Heat tudott nyerni, a Bucks sem tudta kihasználni a Nets és a Bulls hibáit.

A Heat legjobb dobói: Martin 28/18, Lowry 22/12, Strus 16/12
A Bucks legjobb dobói: Holiday 27/9, Middleton 20/12, Portis 18/3

Toronto Raptors–Oklahoma City Thunder 109–110

Majdnem pezsgőt bonthattak a Raptorsnál. Elképesztően hullámzó mérkőzést játszottak a felek, a Raptors az első és a negyedik negyedet is tíz ponttal nyerte, míg a Thunder a harmadik játékrészt húzta be 33–12-re, de a vendégeknek végül az egyetlen megnyert negyed is elég volt a győzelemhez. A mérkőzés hőse végül Mike Muscala lett, aki 9.4 másodperccel a vége előtt egy nagy triplával beállította a végeredményt, de nem sokon múlt, hogy ezt a titulust ellopja tőle Justin Champagnie – a fiatal játékos juttatta vezetéshez a Raptorst Muscala kosara előtt, majd Fred VanVleet elhibázott meccsnyerője után visszapöcizte a labdát, viszont a videózás után kiderült, hogy a kosara időn túl született, így a Thunder vitte el ezt a meccset. VanVleet (19 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz) az elrontott meccsnyerőn kívül a mérkőzés korai szakaszában is sokat hibázott, de a negyedik negyedben 14 pontot szerzett, mellette pedig a 24 pontig jutó Gary Trent Jr., Pascal Siakam (23 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz) és Scottie Barnes (18 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) is megfelelő hatékonysággal és jól játszott támadásban, megvolt a Raptorsban a tűzerő egy győzelemhez.

Valami megmoccant a Thundernél. Sorozatban nyolc vesztes mérkőzést követően tudtak nyerni egymás után a Pistons és a Raptors otthonában is, és ismét az agresszívan játszó Shai Gilgeous-Alexander jelentette a mérleg nyelvét, aki egymást követő harmadik meccsén harcolt ki legalább tíz büntetőt, így ebben az időszakban ez ugyanannyiszor sikerült neki, mint az első 18 meccsén a szezonban. Szüksége is volt arra, hogy helyére küldjön 12/12 büntetőt, mert mezőnyből csak 6/17-tel célzott, és így eljutott 26 pontig, amit kilenc gólpasszal is meg tudott fejelni, Muscala meccsnyerőjét is ő készítette elő. Gilgeous-Alexander mellett Luguentz Dort beszórt 22 pontot, Darius Bazley 7/8 jó dobással 15 egységig jutott, és Josh Giddey (13 pont, 8 gólpassz) is jól mozgatta a csapatot, de dicséretet érdemel a Thunder kispadja is, akik 29–14-re múlták felül a Raptors cseréit. A 17/40 triplát bebombázó vendégek így jó formában készülhetnek a Lakers elleni idei harmadik ütközetükre, ahol megpróbálhatják harmadszor is meglepni az aranysárga-lilákat.

A Raptors legjobb dobói: Trent Jr. 24/12, Siakam 23/6, VanVleet 19/15
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 26/6, Dort 22/12, Bazley 15/3

Houston Rockets–Brooklyn Nets 114–104

Folytatódott a Rockets menetelése. Nyilván segített az, hogy a vendégek tartalékosan és egy back-to-back második felén léptek pályára, de így sem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a liga egyik leggyengébb keretével bíró Houston a keleti listavezetőt verte meg – ráadásul ezzel folytatódott a gárda értelmezhetetlen sikerszériája, hiszen most már sorozatban hetedik mérkőzésüket húzták be. A texasiak most egyébként végig uralták is az eseményeket, a nagyszünetben 15 ponttal vezettek, a negyedik negyedet közte 17-tel nyitották, de ott azért jött egy hullámvölgyük: a Nets futott egy 10–0-t, Harden egy 3+1-es játékkal rázta fel övéit, közben pedig a Houston legjobb dobóját, Eric Gordont két technikaival kiállították a játékvezetők. Itt négy pontra csökkent a különbség, de Garrison Mathews két büntetővel, majd egy nagy triplával megnyugtatta a hazaiakat, aztán hamarosan zsákolt is egyet, így hirtelen ismét közte tíz lett, még egyszer pedig már nem engedték veszélyes közelségbe ellenfelüket. Megmagyarázhatatlan, hogy mitől mennek ekkorát mostanában, igazi egyéni extrát ezúttal sem tudunk kiemelni, bár a huszadik születésnapját ünneplő újonc, Josh Cristopher 4/4 tripláját azért említsük meg – holnap este a Milwaukee-t fogadják, ezek után nem tudunk mást írni, mint hogy ott is minden esélyük meglesz a bravúrra.

Nem fért bele. A back-to-backet játszó vendégek pihentették és nem küldték pályára Kevin Durantet, valamint LaMarcus Aldridge-et sem, de a többiek sem mozogtak túl frissen és energikusan. James Harden 4/16-os mezőnymutatóval és 14/16 büntetővel szedte össze 25 pontját, nyolc gólpasszára nyolc eladott labda jutott, rajta kívül pedig csak a padról 18 ponttal beszálló Cam Thomasban volt fantázia, de csapatként alig 39 százalékkal dobtak mezőnyből és 24 százalékkal tripláztak, minden átütőerőt nélkülöztek. Ugyan a záró etapban egy nagy futással még megpróbálták izgalmassá tenni a végét, így azt nem lehet mondani, hogy ne próbálkoztak volna, leszedtek 14 támadópattanót is, de hiába, igazából teljesen simán, komolyabb esély nélkül kaptak ki egy eddig 7–16-os csapat otthonában – holnap mennek Atlantába, ott a tervek szerint már Duranttel és Aldridge-dzsel megerősödve javíthatnak.

A Rockets legjobb dobói: Gordon 21/6, Mathews 19/9, Christopher 18/12
A Nets legjobb dobói: Harden 25/9, Thomas 18/3, Mills 12/9

Memphis Grizzlies–Dallas Mavericks 96–104

Ez nagyon kellett a Mavsnek. Az utóbbi hetekben nagyon mélyre kerülő, támadásban borzasztóan játszó, hazai vereségeket szenvedő, ráadásul most back-to-back pályára lépő Dallasnak óriási szüksége volt egy ilyen győzelemre, amikor az egyébként nagy formában lévő Memphis otthonában szerzett sikerélményt – főleg azok után, hogy nemrég a Grizzlies is nyerni tudott Texasban. A nagyszünetben most is hátrányban voltak Jason Kidd játékosai, de aztán a fordulás után ők tudtak javulni és nem fogyott el az erejük a b2b ellenére: Luka Doncic (26 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 9 eladott labda, 5/10 tripla) több-kevesebb hibával vezényelte a produkciót, a faultgondokkal küzdő Kristaps Porzingis 23 perc alatt 19 pontot szórt, Reggie Bullock 4/6 triplával jelentkezett, a kispadról pedig Jalen Brunson tudott hozzátenni. A Mavs az utóbbi hat mérkőzéséből még csak másodszor érte el a 100 pontos határt, de a harcos, reklamálós, küzdelmes meccsen kellően jól tudott védekezni ahhoz, hogy a végén legyen esélye nyerni, amivel ezúttal élni is tudott – a negyedik negyedben egy kulcsfontosságú 7–0-s futással alakított ki olyan távolságot, ami végül elégnek bizonyult. Holnap Indianában folytatják túrájukat, ami különleges meccs lehet számukra korábbi edzőjük, Rick Carlisle ellen...

Megszakadt a Memphis szériája. Ötmeccses sikersorozatot futott a Grizzlies Ja Morant kidőlése óta, ezen az estén viszont már nem sikerült ellensúlyozniuk a vezér hiányát és véget ért az eddigi bravúrparádé. Egészen az említett dallasi 7–0-ig volt esélyük az újabb győzelemre, hiszen egyik fél sem tudott kétszámjegyű különbséget kialakítani és ha azt a 7–0-t a hazaiak rakják össze, akkor egálra hozzák a dolgot, de nem ők tudták ezt megcsinálni, hanem Doncicék, nagyjából ez döntött most a végén. Jaren Jackson Jr. 26 pontja szép, de csapatként végül csak 40 százalékkal céloztak mezőnyből és 29 százalékkal tripláztak, nem volt bennük elég tűzerő a sikerhez – a védekezésükkel most sem volt nagy gond az utóbbi meccsekhez hasonlóan, de támadásban ezúttal egy fokkal elmaradtak a szükségestől.

A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 26/6, Brooks 15, Bane 14/3
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 26/15, Porzingis 19/6, Bullock 15/12

Minnesota TimberwolvesUtah Jazz 104136

A végére felőrölte ellenfelét a Jazz. Nagy dobópárbajt vívtak a felek egy félidőn keresztül, mindkét csapat előszeretettel tüzelt távolról, ami nem nagy szó, tekintve, hogy ez a két gárda emelte el eddig átlagosan a legtöbb triplát a szezon során. A nagyszünetben még egy ponttal vezetett a Utah, a fordulás után azonban már csak a vendégek „maradtak állva” ebben a párharcban, a Minnesota ereje elfogyott, így villámgyorsan szétnyílt az olló: a harmadik negyedet 35–22-re, a negyediket 41–23-ra nyerte a Jazz és végül kiütéses győzelmet aratott. Ennek alapját természetesen a tripladobás adta, a társaság ugyanis 25-ször köszönt be távolról, amivel megközelítette a nem egészen egy hete felállított 27-es idénycsúcsát, de ezúttal közelről is extra hatékonysággal dolgoztak Gobert-ék és 57 százalékos mezőnymutatóval zártak. A festékben aratott 48–36-os siker ilyen triplázás mellett óriási fegyvertény, de 26–6-ra nyertek gyorsindításból is, ami szintén elég beszédes – egy szoros félidő után a másodikban már nem voltak egy súlycsoportban a felek, Donovan Mitchell (36 pont, 14/23 mezőnyből) vezetésével sorozatban ötödik győzelmét aratta a ligaharmadik Utah.

Védekezésben többre lenne szükség. Ez már a negyedik olyan meccs volt az idény során, amikor a Minnesota legalább 20 triplát kapott aktuális ellenfelétől és Chris Finch vezetőedző ki is mondta, hogy „hagyják dobni” a riválisokat, nem harcolnak azért, hogy megzavarják ezeket a kísérleteket – márpedig abban az időszakban, amikor idén sikeresek voltak, akkor azt egyértelműen a fizikalitásuknak, az agresszív védekezésüknek köszönhették. Ennek most nyoma sem volt, a könnyed dobálgatás egy egál félidőre, majd egy kiütéses vereségre volt csak elég – Karl-Anthony Towns (22 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Anthony Edwards (18 pont, 5 gólpassz, 4/8 tripla) jó számai így semmire sem voltak jók, a védekezésüket pedig arra sem foghatják, hogy D'Angelo Russell hiányzott. Sorozatban negyedik buktájukkal tovább csúsznak lefelé és megint ott billegnek az alsóház küszöbén...

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 22/6, Edwards 18/12, Beverley 16
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 36/15, Bogdanovic 21/12, Clarkson 18/18

New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 114–120 – hosszabbítás után

Jokics klasszisa döntött. A meglehetősen „kiürített”, tartalékos denveri keretnek óriási szüksége van Nikola Jokics MVP-hez méltó teljesítményére és a szerb center eddig hozza is, amit kell, sőt, még jobb szezonja van, mint tavaly, ezt pedig ezen az estén is bizonyította. Jokics végül 17/23-as mezőnymutatóval jutott el 39 pontos szezoncsúcsig, leszedett 11 lepattanót és kiosztott 11 gólpasszt, a Nuggetset pedig úgy vezette győzelemre, hogy rajta kívül csak a 20 pontos, hat gólpasszos Will Barton jelentett érdemi veszélyt a New Orleansra. Ugyan a rendes játékidőben vezettek már 12 ponttal is, de a negyedik negyed végén mégis nekik kellett hajrázni, Jokics két duplája után Monte Morris három büntetőjével tudtak egyenlíteni az utolsó percben, majd Jokics újabb clutch dobásával már ők vezettek 105–103-ra, de Jonas Valanciunas támadópattanója után mégis jöhetett a hosszabbítás. Jokics ott már nem bízta a véletlenre a dolgot, a 15–9-re megnyert öt percben egymaga 11 pontot szerzett és bár az utolsó 21 másodpercben Gordon és Barton két-két büntetője állította be a végeredményt, de addigra már tulajdonképpen egymaga megverte a Pelst – félelmetes produkciója győzelmet ért a Denvernek, amely így ismét visszaküzdötte magát 50 százalékos mérlegre.

Túl sokat hibázott a New Orleans. Ugyan a negyedik negyed vége felé sikerült előnybe kerülniük a hazaiaknak és egy pillanatig úgy tűnt, hogy nyerhetnek is, de aztán végül annak is örülhettek, hogy Valanciunas támadópattanója hosszabbításra mentette őket. A legnagyobb gondot a 25 eladott labdájuk jelentette, amelyekből 31 pontot ajándékoztak a Denvernek és a rendes játékidő végén is elszórták kétszer a játékszert, ezek miatt nem tudták megtartani ott a minimális előnyüket. A túlórában már egyértelműen gyengébbek voltak ellenfelüknél, bár az is egyértelmű, hogy itt most Jokics jelentette a különbséget – ugyan náluk is a center volt a legjobb (Valanciunas 27 pontot szórt 11 lepattanóval és 3 blokkal), de az ellenfél vezére megállíthatatlan volt clutch helyzetben. Willie Green vezetőedző is az eladott labdákat okolta a vereségért, szerinte ez a keret nem képes ellensúlyozni ennyi labdavesztést, ezen kell dolgozniuk – viszont továbbra is nyugati utolsók és ligaszinten is csak a Magic–Pistons párost előzik meg.

A Pelicans legjobb dobói: Valanciunas 27/3, Jones 19/6, Ingram 16/3
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 39, Barton 20/12, Morris 11/6

Golden State Warriors–Portland Trail Blazers 104–94

Csak amennyit kellett. Nem brillírozott a listavezető Warriors, Steve Kerr alakulata csak annyit adott ki magából, amennyit a kötelező győzelem megszerzéséhez kellett. Ezúttal elég volt szűk 40 százalékos mezőnymutató is, hiszen védekezésben azért tette a dolgát a társaság és szépen megfogta a Portlandet, míg támadásban Steph Curry, Jordan Poole, valamint Otto Porter Jr. játékával sikerült a Blazers fölé kerekedniük – a nagyszünetben még csak két ponttal vezettek, de a harmadik negyedet szokás szerint megnyomták, elléptek 16 egységgel és onnan már szépen beosztották a hátralévő időt. Ezúttal semmi „érdekeset” nem csináltak, egyszerűen csak kipipáltak egy újabb sikert, amit hazai pályán, a tartalékos és rossz formában lévő ellenféllel szemben muszáj volt hozniuk – 21–4-gyel továbbra is ligaelsők, most pedig két pihenőnap után Philadelphiába látogatnak majd. Két érdekesség: a Warriors most már sorozatban 27 ellenfelét tartotta 50 százalékos dobóteljesítmény alatt (ez a széria még az előző idényben indult...), illetve Curry a mostani hat triplájával tovább közelített Ray Allen rekordjához – már csak kilencre van attól, hogy utolérje a legendás dobógépet.

Ennyit tudott a Portland. Lillard és McCollum nélkül nem lehetett reális esélye a győzelemre a Blazersnek, főleg nem idegenben, ahol ezzel a vereséggel már csak 1–11-re áll ebben az idényben. Azért Norman Powell (26 pont, 5 gólpassz) vezetésével tették, amit lehetett, partiban voltak, amíg tudtak, de ahogy a GSW kicsit rákapcsolt a harmadik negyedben, úgy szakadtak le és vesztették el az addig még meglévő reményüket. Nagyon azért nem kaptak ki, látótávolságon belül maradtak, védekezésben kellően igyekeztek és ezek a részsikerek is fontosak nekik, hiszen borzasztó nehéz helyzetben vannak, de McCollumra egy ideig még nem számíthatnak, a Lillard-helyzet teljességgel homályos, úgyhogy egyelőre nem igazán látni, hogy mi indítaná el őket felfelé.

A Warriors legjobb dobói: Curry 22/18, Poole 20/6, Porter Jr. 15/12
A Trail Blazers legjobb dobói: Powell 26/3, Little 18/6, Nurkic 12, Smith Jr. 12, McLemore 12/9

Sacramento Kings–Orlando Magic 142–130

A Kings nyerte a pontháborút. Védekezés nélküli dobálózást hozott ez a mérkőzés, szerencsére mindkét fél érezte a gyűrűt, így legalább nem téglagyártást nézhettünk, hanem tényleges pontzáport vívtak egymással a csapatok. Ebben pedig most egy fokkal jobb volt a hazai pályán játszó Sacto, Alvin Gentry alakulata 55 százalékos mezőnymutatóval és 44 százalékos triplázással jutott el 142 pontos szezoncsúcsig, De'Aaron Fox (33 pont, 12/18 mezőnyből) és Tyrese Haliburton (18 pont, 11 gólpassz, 5/6 tripla, 3 labdaszerzés, 2 blokk) végig hatékonyan és látványosan játszott, de összesen heten dobtak náluk legalább 12 pontot, mindenki tette a dolgát. A szoros első félidő után a harmadik negyedben tudták kicsit stabilizálni magukat és a két hátvéd remeklésével meglépni, vezettek már 18 egységgel is, a záró etapban pedig már végig magabiztos előnyben voltak és nem forgott veszélyben a sikerük. A társaság ezzel sorozatban harmadik győzelmét húzta be és a Portlandet megelőzve feljött a nyugati tizedik helyre – most elindul egy három meccsből álló idegenbeli túrára, de idén még összességében hét hazai és csak négy vendégszereplés vár rá.

Csak asszisztált az Orlando. Egy másodpercig sem tudta levédekezni ellenfelét a Magic, így pedig igazán reális esélye nem is volt a győzelemre a második félidőben – a nagyszünetig még tartotta magát a vendégcsapat, aztán a fordulás után fokozatosan túldobta Wagneréket a Kings és az utolsó negyedben már végig tisztes távolból figyelték ellenfelüket. Cole Anthony (33 pont, 8 gólpassz, 6/9 tripla), Wendell Carter Jr. (19 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz), vagy Mo Bamba (14 pont, 8 lepattanó, 4 blokk) számait érdemes megemlíteni, de az ilyen meccsek mindig hozzák magukkal a szépen mutató statisztikákat – tizenötből tizenharmadszor kaptak ki és csak 5–21-gyel szerénykednek az utolsó előtti helyen.

A Kings legjobb dobói: Fox 33/6, Haliburton 18/15, Mitchell 18/3
A Magic legjobb dobói: Anthony 33/18, Carter Jr. 19/3, F. Wagner 19/6

Los Angeles Clippers–Boston Celtics 114–111

George nélkül nyert a Clippers. Nic Batum játszhatott a Los Angelesnél, Paul George és Serge Ibaka viszont nem, de Tyronn Lue alakulata összességében így is remek formát mutatott és megérdemelten verte meg a Celticset. Az első félidőben Brandon Boston Jr. büntette a vendégeket, 18 pontot szórt 14 perc alatt és egy óriási buzzerrel küldte pihenni a feleket, majd a harmadik negyed elején is hozzátett öt egységet, amelyre építve 13–4-et futott a LAC és itt már 21-gyel is vezetett. 76–55 után azonban nem hogy nem dőlt el a meccs, hanem feltámadt a Celtics és Jayson Tatum kilenc pontjából táplálkozva egy 20–4-es rohammal visszajött, átmenetileg átvette az irányítást – hogy aztán a Clippers megint megrázza magát és egy 8–0-val ismét meglógjon és 15 pontra növelje a távolságot. Még mindig nem volt vége, a kelták egy 10–0-val visszajöttek 102–97-re, két Clippers-triplára megint válaszoltak két távolival, sőt, egy sikeres challenge után 108–105-re közelítettek – az ellentámadásból azonban Marcus Morris hidegvérrel elsüllyesztett egy hármast alig 44 másodperccel az órán, ebből pedig már nem lehetett visszaút. Morris döntő dobása után ugyan megint sikerült két pontra feljönnie a Bostonnak, de ezúttal ez volt a legtöbb, amit a vendégek elérhettek, a büntetővonalról lezárta a meccset a Los Angeles és rendkívül fontos győzelmet aratott. A back-to-back siker, Batum visszatérése és a javuló támadójáték mindenképp biztató Jacksonék számára, szombaton pedig a Magicet látják vendégül, ahol természetesen ismét esélyesek lesznek – talán-talán elkezdtek kilábalni a hullámvölgyből.

Back-to-back vereség. Előző este a Lakers, most pedig a Clippers ellen maradt alul a Celtics, Jaylen Brownra egyik mérkőzésen sem számíthatott Ime Udoka, de a kulcs igazából a csapatvédekezésben rejlett – két maximum átlagos támadócsapat szedte szét őket meglehetősen könnyedén egymás után, pedig a korábbi sikereiket az extra védekezésükkel érték el. Hiába dobott 29 pontot 10 lepattanóval Jayson Tatum, hiába volt sokoldalú és eredményes a Schröder–Smart hátvédpár, eladtak 23 labdát, ezekből kaptak 33 pontot és bizonyos periódusokat leszámítva nem tudtak ellenállni a Clippers gépezetének. Ezekkel a vereségekkel visszacsúsztak 50 százalékra és a keleti tizedik helyre, ráadásul a folytatás sem lesz könnyű: most Phoenixben zárják le nyugati túrájukat, aztán otthon a Bucks és a GSW következik, majd karácsonyig fogadják még a Knicks–Sixers–Cavs triót is.

A Clippers legjobb dobói: Boston Jr. 27/15, Morris 20/6, Jackson 17/6
A Celtics legjobb dobói: Tatum 29/6, Schröder 19/6, Richardson 17/9

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik