CSURKA GERGELY
2022.11.30 00:01 Frissítve: 2022.11.30 09:59

Bohémélet – Csurka Gergely publicisztikája

 

Van az angol nyelvben egy modern kori jelző: larger-than-life. Klasszikus, egyszavas magyar fordítása nincs is – igaz, ha nagyon akarnék találni egy megfelelőt, azt írnám: csapódudis. A larger-than-life-ot olyanokra aggatják rá, akik testben és lélekben is óriások, akik bármikor hajlandók keblükre ölelni a világot, és nemigen adódhat olyan történés, ami komolyabban kizökkenthetné őket, kikezdhetné jó kedélyüket, megingathatná önbizalmukat, bármijüket.

 
Életének 73. évében elhunyt Csapó Gábor
Csapó Gábor: Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát – portré

Shaquille O'Neal, a legendás, irdatlan kiterjedésű, 216 centis, 147 kilós, négyszeres NBA-győztes kosarascenter a prototípusa a larger-than-life embereknek (vele kapcsolatban alig akad cikk, amelyben ne kerülne elő) – ám azt talán megállapíthatjuk, hogy a szókombináció még divatba sem jött, amikor a szó szoros és átvitt értelmében is megtestesítette a magyar vízilabdázás egyik géniusza, Csapó Gábor.

Nála tényleg sohasem érezte az ember, hogy hajlandó lenne bármivel is nyomasztani magát. A 70. születésnapja alkalmából lapunknak adott interjújában gyönyörűen levezette, hogy bár budai úrigyerekként nőtt fel, az otthoni nevelésnek, a szülői követelményeknek hála mire elérkezett élsportolói karrierje jelentősebb fejezeteihez, egyszerűen nem adódhatott olyan helyzet, amelyben ő bárminemű nyomást érzett volna. Amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy úgy őszintén, fél-e bármitől vagy bárkitől, hezitálás nélkül közölte: „Persze. Anyámtól. De tőle nagyon, még mindig.”

Mindezt azzal az utánozhatatlan sármmal, amiben egyértelműen benne volt: a mama kilencvenen túl is világítótornya volt – amíg élt – , ám őt leszámítva tényleg senki és semmi sem tudta zavarba hozni. Játékosként is azért volt képes kihozni a magából a legjobbat, mégpedig rendszeresen, mert nem ismerte a félelmet, a feszültséget, a görcsölést.

Enélkül nyilván nem kezdheti úgy az ember a válogatott pályafutását, hogy egy világbajnokság hatos döntőjében az előző években egyeduralkodó, olimpiai bajnoki címvédő szovjeteknek hint egy hármast egy 5–4-re megnyert mérkőzésen. A vízilabda akkori kiadásában ez a rutinos világklasszisok esetében is kivételes teljesítménynek számított, három gól, bármilyen meccsen – ez viszont mégiscsak világbajnokság volt, és a Szovjetunió, továbbá egy 23 éves újonc, a másodosztályú szegedi csapatból.

Mindeközben Csapó apuka kettővel a FINA-elnök Ante Lambasa mellett tombolt a díszpáholyban. Merthogy az öreg megjelent, sötétkék öltöny, fehér ing, ezüst nyakkendő – akkoriban még nem gyanakvás ülte meg a rónát, a manapság divatozó akkreditációs kártyák sem léteztek, úgyhogy mindenki úgy gondolta, valami nagy fejes érkezett. Ennek megfelelően Csapó papa a díszpáholy kellős közepéről nézhette végig fia fantasztikus debütálását – más kérdés, hogy a mérkőzést diplomatikus márványarccal figyelő FINA-korifeusok egy idő után kissé csodálkoztak, hogy ki ez az ősz hajú úriember, aki magából kikelve óbégat a magyar góloknál.

Mondhatni, a fesztelenség öröklődött, más kérdés, hogy Dudit nemigen láthatták hasonló eleganciában pompázni, avagy amint a Vasasba igazolását követően villámgyorsan elmélyült a barátságuk Faragó Tamással, párosuk különutassága egyre szembeötlőbbé vált. Mindez rendre valamiféle, a rendszer által elvárt fegyelmezettséget kontrázó lázadásban öltött testet – elég csak ránézni a montreali olimpiáról hazatérő bajnokokról készült ferihegyi fotóra. A pólósok a olimpiai formaruhában mosolyognak, nyakkendőben – kivéve Dudit, aki lazán kigombolt inggel áll Faragó Tonó mellett, utóbbi egyedüliként sötét öltönyben, sötét ingben, pöttyös csokornyakkendőben.

Bohémélet volt az övék, de különösen Csapó Gáboré – két igazi géniusz volt az edzője, a Vasasnál Rusorán Péter, a válogatottnál a meghatározó időszakban Gyarmati Dezső. Két egykori klasszis, aki ösztönösen érezte, miként kell kezelni az ilyen világnagyságokat és persze az egójukat. Az eredmény ismert: páratlan győzelmi sorozat minden fronton.

Később Rusorán maestro azt is elnézte, hogy Dudi a kártyaszenvedélyének hódoljon, avagy a tizennégy lapos römi lassan ugyanolyan fontossá vált, mint a vízilabda. Túlzás? Még a mobilmánia kitörése előtti időszakban kaptam tőle egy névjegyet – semmi sallang, dr. Csapó Gábor, csak így, titulus vagy mesterség nélkül, bal alsó sarokban az otthoni lakcím, jobb alsó sarokban egy vezetékes telefonszám: a Fészek Művészklubé. Idővel minden egyes délután és este ott érte.

Apámmal rendszeresen egy négyesben ült, imádott a színészekkel zsugázni – avagy megszokta, hogy magas intellektus veszi körül: ha már így volt az uszodában, így kellett lennie zsugázás közben is (és rendszeresen eljárt megnézni a barátait a színházakba). Annyiban lógott ki a többiek közül, hogy amikor vacsoraidőben rendelgettek maguknak ezt-azt, akkor egy-egy párbeszéd így hangzott (inkább kikiabálás, a büfés hölgy csak szervírozásnál tette be a lábát a cigarettafüsttől homályos terembe, rendelni kurjongatva kellett).

– Rántottát kérek, Hédike!
– Mennyiből csináljam Dudi úr? Kettőből, négyből?
– Nyolcból!

Mondanám, hogy nagy sztorizások mentek – de nem. Figyelni kellett a lapokat, és érezhető volt, hogy Dudi győzelemre tör, mindenáron. Römiben is kiválónak bizonyult, immár itt hajtott a vízből ismert sikerélményekre. Komoly csattanások kerekedtek abból, ha valaki hülyeséget dobott, elnézett egy „tolót”, lement ötvenre, amikor nem kellett volna. Ilyenkor az öblös hang betöltötte a helyiséget, a viták parttalanná dagadtak, Dudi meggyőződése megingathatatlannak hatott, és sokszor még fél órával később is jelentkeztek utórengések, melyeket a nyolc tojásból készített rántotta sem tudott teljesen neutralizálni. (Ugyanakkor a Fészek kártyaszobájában került sínre az ifjú Benedek Tibor karrierje, elvégre a sokkal szolidabb partikban részt vevő Benedek Miklós ott, az első emeleten kapta Csapó doktortól az egyértelmű tanácsot: csakis a KSI-be viheti a gyereket, más opció eszébe se jusson. A többit ismerjük.)

Mondhatni, az edzősködés afféle zárójel volt – hol másutt, mint a Vasasnál töltötte be a posztot és a teret. Csúcspont gyanánt a címvédő, az akkoriban épp világklasszissá érő Benedek vezette Újpestet ütötték ki az 1992-es bajnoki elődöntőben két elképesztő meccsen. Hogy aztán a Tungsram elleni fináléban csúcsra járjon az őrület, hosszabbítás, kihagyott négyes, egyértelmű műhiba és vereség; az óvást végül elutasították. Dudi megfellebbezhetetlenül érvelt a zsűriasztalnál, később is (mégiscsak jogászként végzett); ám mindvégig áradt belőle valamiféle felülemelkedés – a csapatáért megteszi, számára azonban ez nem élet-halál, mert ez játék, ami miatt nem hajlandó álmatlanul forgolódni.
Később kezdett távolodni a sportágtól, a klóros vízre fogta, hogy ő nem bírja a szagát, ám utóbb bevallotta, az edzősködésben nem találta meg azt az örömöt, amit bármi másban (a römi mellé bejött a bridzs is…), sosem bírta a kötöttségeket (napi két edzés, brrr!), és még kevésbé állhatta azt, hogy nem elég kétszer elmondani valamit akár a legtehetségesebb játékosnak is.

Nem volt hajlandó belesavanyodni semmibe – más a megélhetés miatt mereven ragaszkodott volna bármilyen kispadhoz, ő sosem ragaszkodott igazán semmihez, mereven pedig végképp nem. Viszont mindig képes volt valami speciális látószöget találni.

Anno, Guayaquilben, az 1982-es világbajnokságon elvitték a válogatottat egy olyan fényűző lakomára, ami tényleg csak a mesében létezik: a vége felé Dudival az élen kanalakkal mentek végig a százszámra kirakott, félbevágott görögdinnyék mellett, és csak a közepét vájták ki, az életet csakis élvezni szabad jelszóval. Hanem miután végérvényesen degeszre zabálták magukat, majd a rosszullét határán felültek a buszra, Dudi egyszer csak elővett egy Mars szeletet az övtáskájából, és a felét odanyújtotta Gerendás Györgynek. Gyuri kétségbeesett szemmel nézett rá, hogy: „Dudi, ezt most miért?” „Leó, ezt muszáj. Ez a bizonyíték, hogy emberek vagyunk, mert csak az állat eszik akkor, amikor éhes.”

Érett felnőttként futballban, teniszben, politikában, bármiben képes volt zavarba ejtő módon megközelíteni témákat, látványos, új magyarázattal, ötlettel (lásd: rúgják a tizenegyeseket a meccsek előtt, mindjárt izgalmasabb lesz az egész), és mindehhez sztentori hangján olyan kedélyesen előadott, mégis határozott érvrendszerrel szolgált, hogy az ember csupán biccentett: végül is, miért ne?
És mindig, mindenről kész volt dumálni – nála jobb interjúalany kevés létezett –, sosem beszélt közhelyekben, és sosem vesztegette az időt protokollra, tiszteletkörökre. Épp most mesélte Bíró Attila a női válogatott szövetségi kapitánya – aki elsőéves trénerként másodedzőként csöppent Dudi utolsó, kissé zavarba ejtő kalandjába, amikor 2003-ban leült a Fradi kispadjára (öt évvel korábban az edzősködésre vonatkozó kérdést azzal hárította el: „Nincs az a pénz!… Illetve hát van, csak senki sem akarja odaadni.”) –, hogy az utóbbi időben a römizés új székhelyének számító Héliában a világbajnoki ezüst után néhány héttel odalépett Csapó doktorhoz, aki ülve átölelte a derekát, majd közölte: „Birge, nem hívtalak, hogy gratuláljak, de hát tőled egyébként is elvárom ezeket az eredményeket” – és ezzel a maga csapódudis módján le is tudta az elismerést. És éppen azért, mert ő ilyen volt világéletében, még a leghiúbb barátok sem tudtak haragudni rá.

Ahogy átölelte Birgét, úgy ölelte keblére az életet is, hetvenkét esztendőn át. Most a Jóisten ölelte a keblére, ami miatt rettentő módon irigyeljük a Teremtőt: ezentúl ő hallgatja a legjobb sztorikat. Az arkangyaloknak viszont szóljon valaki, hogy időben menjenek le ötvenre.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja

2022.11.29 23:54:35

Vízilabda nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Csapó Dudi érett felnőttként futballban, teniszben, politikában, bármiben képes volt zavarba ejtő módon megközelíteni témákat, látványos, új magyarázattal, ötlettel, és mindehhez sztentori hangján olyan kedélyesen előadott, mégis határozott érvrendszerrel szolgált, hogy az ember csupán biccentett: végül is, miért ne?

2022.11.07 00:04:20

Vízilabda nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. A negyedik negyedben gyalázatos volt a bíráskodás.

2022.11.07 00:09:42

Vízilabda nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Amelyhez hozzátartozik – persze most már könnyű a fülbesúgás –, hogy a sportágban nem igazán pártolták az elnök vezetési módszerét, a pénzügyi helyzet még az elnökségi tagok előtt sem volt teljesen tiszta, átlátható – ahogy összefoglalták, persze már Vári lemondása után.

2022.11.06 14:03:30

Vízilabda nemzetisport.hu

Gurisatti az utolsó másodpercben mentette szétlövésre a finálét, aztán a 20. (!) ötöst ő rontotta el...

2022.10.11 08:50:03

Vízilabda nemzetisport.hu

A 60 esztendeje elhunyt korszakos pólós a Fradi első úszóbajnoka volt.