Dobi Dorina: Szeretnénk minél jobban összeszokni

– Nem először kapott meghívót a válogatottba, de ezúttal nagy tornára is utazhat a csapattal. Mi változott az elmúlt időszakban?
– Nagyon sokat értem, tapasztaltam, fejlődtem – összegzett a Dunaújvárost erősítő Dobi Dorina, aki a kedden kezdődő világkupa-selejtezőre készül a női vízilabda-válogatottal. – A mentális felkészültséget kiemelném, ezen a téren nagyot léptem előre az elmúlt egy-másfél évben, elsősorban ennek köszönhető az áttörés.

– Mit jelent a gyakorlatban a mentális felkészültség?
– Rengeteg összetevője van. Meg kellett tanulnom, hogy ha nem úgy sikerül egy edzés vagy mérkőzés, ahogy eltervezem, ne kerüljek mélyre. A fejlődés természetes folyamat, amelynek része, hogy hibázunk, de a rossz megoldásoknak is lehet pozitív hozadéka, ha tanulunk belőlük. Sportolóként hajlamosak vagyunk robotként tekinteni magunkra. Lemegyünk az edzésre, elvégezzük a munkát, úszunk, gólokat lövünk, magától értetődőnek vesszük, hogy mindenre képesek vagyunk. Pedig kellenek gyengébb mérkőzések ahhoz, hogy jók is legyenek – a lényeg, hogy nem szabad összetörni.

– Akkor sem tört össze, amikor kiderült, nem utazhat a párizsi olimpiára?
– Nyilván fájt, mert sohasem jó érzés kimaradni az utazó keretből, de egyáltalán nem fogtam padlót, megcéloztam Los Angelest. Összeszokott csapatba kerültem be a felkészülés során, márpedig az olimpia a legfontosabb esemény, nem előtte kell variálni. Minden edzéshez úgy álltam, hogy rajtam semmi sem múlhat, sokat fejlődtem az összetartásokon, ráadásul megszoktam a légkört, ami teljesen más, mint a korosztályos válogatottaké.

– A nyílt edzésen látottak alapján a hangulatra nem lehet panasz. Milyen a közös munka Cseh Sándorral?
– Nagyon profi ő és a segítői is, az új, érdekes feladatok mellett különböző technikákat is tanítanak nekünk. Jól leosztották egymás között a szerepköröket, tiszta sor, hogy kinek mi a felelőssége, mindannyian azért dolgoznak a stábban, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet.

– Az eredményességen túl mire használják fel a görögországi világkupa-selejtezőt?
– Szeretnénk minél jobban összeszokni. Vannak a keretben rutinos játékosok, vagyunk mi, huszonkét-huszonhárom évesek, akik a koronavírus-járvány miatt kevés világversenyen jártunk, és ott vannak a legfiatalabbak, akik tizennyolc éves korukra már az utánpótlásban megtapasztalták a nagy tornák hangulatát. Az elmúlt hetekben arra törekedtünk, hogy megismerjük egymás játékstílusát, pontosan tudjuk, kinek, mikor és hogyan kell passzolni. Én egyébként is minden évre úgy tekintek, mint fejlődési lehetőségre, szeretnék jobb játékossá válni.

– Fel is jegyzi a részcéljait?
– Igen, hónapról hónapra jegyzetelek a telefonomban – remélhetőleg minél többet sikerül kipipálnom.