Vizes vb: a kvótakényszer ellenére vidáman készül a női válogatott

Mintha termálvízbe ugrottak volna, olyan lendülettel vetették magukat a Széchy uszoda medencéjébe női vízilabdázóink, miután köntösben és papucsban elkocogtak a sátorig. A hűvös időben nem árt vigyázniuk, jó lenne, ha a sérüléshullám után betegségek már nem hátráltatnák a magyar válogatott felkészülését. Annál is inkább, mert a következő két hétben fontos feladat vár a lányokra: olimpiai kvótát kellene hazahozniuk a dohai világbajnokságról.

Pontosan tudják ezt a játékosok és a stábtagok is, mégsem beszélgetnek Párizsról, egyelőre csak Új-Zélandra koncentrálnak. Aztán Szingapúrra, majd az utolsó csoportellenfélre, Ausztráliára – utána pedig kezdődhet a torna érdemi része, mert ahogy Mihók Attila társkapitány is hangsúlyozta, a negyeddöntőre kell igazán jó formába kerülnie a csapatnak.

A dunaújvárosi kötődésű szakember tavaly szeptemberben Cseh Sándorral vette át a kormányt, és ha zátonyra nem is futottak, egyelőre nem sikerült a partra navigálniuk a vitorlást. Hullámokból jócskán kijutott, a spanyolországi edzőtábor például kimondottan biztató volt, ám az eindhoveni Európa-bajnokság nyitányán léket kapott a hajó, és bár a kötelezőket hozta a női válogatott, az olaszok elleni vereséggel egyelőre elúszott az olimpiai kvóta.

Három fontos és nehéz Eb-mérkőzés, negyven kapott gól. Védekezésben egyértelműen erősítésre volt szükség, így hát Horváth Brigitta és Máté Zsuzsanna érkezett a fedélzetre – utóbbi már a csütörtöki edzést felvezető „cicázás” során bizonyította, hogy nem véletlenül került be a keretbe, nem tudták egykönnyen átjátszani felette a labdát. Több csoportban gyakoroltak a játékosok, meglehetősen intenzív, pörgős feladatok szolgálták a finomhangolást. A szélsők is teljes repertoárral dolgoztak, átlövésekkel, ejtésekkel, közeli húzásokkal tornáztatták meg a kapusokat.

Apropó, kapusok: jó volt látni, hogy Magyari Alda és Neszmély Boglárka is ragyogóan védett, nagy szükség lenne a hátsó stabilitásra Dohában. Az egyik kapunál a könyökproblémákkal küzdő Vályi Vanda „adogatott”, a kapásoldalon Szilágyi Dorottya, a rosszkézen Leimeter Dóra fejezte be lövéssel a gyakorlatot. A centerek is nagyon éltek, Parkes Rebecca például futószalagon lőtte a csavargólokat – laboratóriumi körülmények között, merthogy ezúttal nem lógott két bekk a nyakán.

Középen forrt a víz, hatan ugyanis párokban, egymásnak háttal tempóztak, hogy aztán Cseh Sándor sípjelére elszakadjanak egymástól, és minden irányba modellezzék a blokkolást. A társkapitány többször is magához hívta a játékosokat, és elmondta meglátásait – nemcsak nekik, hanem az edzés után lapunknak is.

„Már az Európa-bajnokság előtt is jó mederben zajlott a felkészülés, ám a téthelyzetben kiderült, hogy a vízben és a parton, egyénileg és csapatszinten mik voltak a negatívumok. Ezeken az elmúlt két hétben igyekeztünk javítani, úgy érzem, sikerült, de ismét élesben derül ki, hogy valóban sikerült-e. A hétköznapokon és a mérkőzéseken is meg kell találnunk az elvégzendő feladatokat” – hangsúlyozta Cseh Sándor.

Ami a feladatokat illeti, a dunaújvárosi, budapesti és martfűi felkészülés után az utolsó fővárosi edzésen is túl van a női válogatott, amely pénteken utazik Katarba, vasárnap magyar idő szerint 13 órától pedig már vízbe is ugrik Új-Zéland ellen. Az első két mérkőzésből aligha vonhat le messzemenő következtetéseket a szakmai stáb, de a játékon lehet csiszolni, hogy az ausztrálok, majd a hollandok vagy az amerikaiak ellen már minden gördülékenyen menjen – a kvótát ugyanis Dohában sem adják ingyen.

A világbajnokságon két párizsi repülőjegy talál gazdára, az olimpiai kvalifikációhoz várhatóan az olaszokat vagy a kanadaiakat kell megelőznie női válogatottunknak.

A MAGYAR NŐI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT VILÁGBAJNOKI KERETE
Kapusok: Magyari Alda, Neszmély Boglárka
Mezőnyjátékosok: Szilágyi Dorottya, Vályi Vanda, Gurisatti Gréta, Geraldine Mahieu, Rebecca Parkes, Máté Zsuzsanna, Keszthelyi Rita, Leimeter Dóra, Rybanska Natasa, Faragó Kamilla, Garda Krisztina, Horváth Brigitta, Kuna Szonja
Szövetségi kapitányok: Mihók Attila, Cseh Sándor