Páratlan páros – Lakner Gábor jegyzete

Nem várt sokat a Magyar Vízilabda-szövetség elnöksége a fukuokai világbajnokság hatodik helye után menesztett Bíró Attila utódjának kinevezésével. Helyesen, teszem hozzá, hiszen az időnek és egyelőre az olimpiai kvótának is híján áll a női vízilabda-válogatott. A döntés unortodox lett, két társkapitány irányít egyszerre, a kulcsmondatot pedig Cseh Sándor fogalmazta meg, amikor kijelentette, Mihók Attilával ketten erősebbek együtt, mint külön-külön lennének.

Hogy jó döntés volt-e kettejük kinevezése, majd az idő eldönti, az viszont már most egyértelmű, hogy szürkeállományban meglehetősen erős lett a magyar kispad. A lehetőséget régóta megérdemlő Mihók Attila az utóbbi években úgy tett folyamatosan csodát a Dunaújvárossal, hogy a legjobb játékosait évről évre elvitték, kíváncsian várom, mire lesz képes akkor, amikor a legkiválóbbak közül mazsolázhat kedvére. Cseh Sándorról tudjuk, mire képes edzőként hasonló helyzetben, hiszen 2017-ben öt trófeát nyert a Szolnokkal – többet egyszerűen nem lehetett... Ha valaki ránéz a magyar utánpótlásra, láthatja, hogy a legutóbbi feladatát is hatékonyan megoldotta, az OSC-ben Varga Dániel mentorálása is több mint jól sült el, szóval tudásnak és tapasztalatnak nem állunk híján.

A két szakember még ismerkedik egymással, az első benyomásaik kedvezők, ezért is vágtak bele a közös munkába. Két hasonló habitusú embert ismertem meg a személyükben, mindegyikük az őszinteség híve, így biztos vagyok benne, hogy a közös munkájuk során meglesz köztük az összhang. Mihók Attila nem is beszélt mellé, rögtön kimondta a tételmondatot, miszerint a magyar válogatottnak ott kell lennie az olimpián. Aztán ha ez sikerült, majd beszélgethetünk arról, mi is a cél Párizsban, de egyelőre a kvótaszerzés a legfontosabb, amire már csak két esély van. A két kapitánynak meg négy hónapja arra, hogy az általuk elvárt szintre hozzák fel a játékosokat.

Az elnökség tavaly nyáron a férfiaknál váltott, az a csere jól sült el, Varga Zsolttal azóta Eb-ezüstöt és vb-aranyat nyert a válogatott. Az ő jelszava a „Munka, munka, munka” – nem meglepő módon a társkapitányok is valami hasonlót ígértek a következő időszakra. Más út nincs.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!