Atlétika: a legjobbak közé került az U20-as vb-ezüstérmes Imre Roland
A Peru fővárosában, Limában rendezett U20-as atlétikai világbajnokság legkiemelkedőbb magyar szereplése a 19 éves Imre Roland nevéhez fűződik, aki a kalapácsvetés döntőjének utolsó, hatodik sorozatában 75,33 méteres egyéni csúccsal rukkolt ki, így ezüstérem lett a jutalma.
„A döntő napján kipihent és összeszedett voltam – mondja Roland. – A bemelegítő dobások is nagyon jól sikerültek, de azért kezdés előtt jókora izgalom volt bennem. Érvénytelen kísérlettel indítottam, majd másodikra sikerült bebiztosítanom a helyemet a legjobb nyolc között. Aztán egyre bátrabb lettem, és a hatodik dobásomra minden összeállt.
Még mindig nehéz elhinni, hogy U20-as világbajnoki ezüstérmes vagyok, csak titkon reménykedtem benne, hogy ilyen eredményt érhetek el.
Mérhetetlenül örülök és büszke vagyok!”
A sokra hivatott ifjú a Nógrád vármegyei, nagyjából ezer fős Őrhalom községből indult, Balassagyarmatra járt általános iskolába, és hatodikos korában az akkor igazgatóként, valamint edzőként is tevékenykedő Fábián Gábor figyelt fel alkatára, majd invitálta edzésre. A 70 esztendős tréner és a nála pontosan 51 évvel fiatalabb tanítványa (mindketten szeptember 8-án ünnepelték születésnapjukat) a Vitalitás SE színeiben egészen az U20-as világbajnokságig dolgozott együtt, az olykor nem éppen ideális felkészülési körülmények ellenére Roland fejlődése folyamatosnak bizonyult, az összhang pedig nagyszerű volt kettejük között.
Szeptember második hetétől azonban az ígéretes kalapácsvető már a dobószakág hazai fellegvárában, a szombathelyi Dobó SE-ben folytatta a munkát.
„Kivételes lehetőség számomra, hogy a legjobbak között készülhetek tovább, közben pedig az ELTE Savaria Egyetemi Központban tanulhatok atlétika szakedzőnek. Miután a szombathelyiekkel már több edzőtáborban voltam együtt, nem kell sokat bajlódni a beilleszkedéssel. Amikor Balassagyarmaton edzettem, én voltam a legnagyobb, sokszor nehéz volt lelkesíteni magamat.
Szombathelyen testközelből nézem olyan kiváló sportolók munkáját, mint az olimpiai ezüstérmes Halász Bence, és látom, hogy hová lehet eljutni. Ennél nagyobb motiváció nem kell!
Bízom benne, hogy a környezetváltás hamar meglátszik a fejlődésemen. A körülmények sokkal jobbak, mint ahonnan jöttem, Németh Zsolt és Németh László szakmai felkészültsége pedig garancia a továbblépésre. Fábián Gábornak köszönhetek mindent, amit eddig elértem. Büszkén viselem a balassagyarmati Vitalitás SE címerét, de az nemsokára Dobó SE-re változik, én pedig minden edzésen azért dolgozom, hogy egyre jobb legyek.”
(Kiemelt képünkön: Imre Roland Forrás: Vitalitás SE)
