Úszás: Milákot szakmailag és emberileg is meggyőzte Virth

„Egyértelmű, hogy az eddigi sikereimet Selmeci Attilával értem el, ezt köszönöm is neki – vitathatatlan, hogy szakmailag eredményes volt a közös munkánk. Ám az emberi kapcsolatunk elfáradt nyolc év után, ilyen előfordul másoknál is, az élet minden területén. Úgy éreztem, nekem jobb lesz, ha váltok, eredményesebben, számomra kedvezőbb módon tudok készülni” – mondta el a Nemzeti Sportnak Milák Kristóf.

„Sokat gondolkoztam azon, kivel folytassam a pályafutásomat, több ember véleményét meghallgattam, minden szempontból és szemszögből megvizsgáltam a lehetséges megoldásokat, és Balázsra esett a választásom. Bízom abban, hogy eredményesen tudunk együtt dolgozni – sőt, magabiztosan állok a közös munkához, mert tudom, hogy a kettőnk által ebbe belefektetett energia megtérül. Azért Balázs mellett döntöttem, mert egyfelől tudtam, milyen eredményeket ért el a tanítványaival eddig, másfelől emberileg is meggyőzött: éreztem, hogy mellette és vele jó lesz nekem. Ma este találkozom Balázzsal, átbeszélünk mindent, és jövő héten el is kezdjük a munkát – én egyébként már két hete lejárok az uszodába.”

Selmeci Attila nem lepődött meg Milák Kristóf döntésén – egyébként a tokiói olimpia után a mester maga kérte tanítványát, hogy szeptember 15-éig határozzon a hogyan továbbról, de közölte azt is az olimpiai bajnokkal, ha netán mégis együtt folytatják a munkát, a viselkedésén változtatnia kell az úszónak...

„Nyolc évet dolgoztunk együtt Kristóffal, azt hiszem, az eredményeink önmagukért beszélnek – nyilatkozta lapunknak Selmeci Attila. – Nyolc évig voltunk együtt jóban és rosszban, hála Istennek persze leginkább jóban, ezek után talán természetes, hogy az elválás nem olyan könnyű, én legalább még biztosan viselni fogom ennek a nyomát néhány hétig. Köszönettel tartozom Kristófnak én is, hiszen bármennyire is akartam én a sikert, ha nincs Kristóf, ha nincs Kristóf tehetsége, fantasztikus képessége, nem valósul meg mindaz, amire vágytam. Az sem titok, hogy a kvangdzsui világbajnokság óta nehezebb volt a közös munka, hiszen Kristóf már akkor elgondolkozott a váltáson. Maradtunk egymás mellett, én próbáltam helytállni, de ennek az volt az ára, hogy nem adtam az igazi önmagamat: korábban sokkal következetesebb stílust képviseltem, onnantól viszont sok mindent rá kellett hagynom Kristófra. Megtettem, felértünk a csúcsra. Emelt fővel köszönhetek el tőle, és azt kívánom, hogy Virth Balázzsal is hasonlóan eredményes utat járjon be: szóljon a sikerekről a közös jövőjük.”