Csalással „teljesített” szintidők az atlantai olimpia előtti fantomversenyen
Az 1990-es évek közepén két jól sikerült olimpián volt túl a magyar sport, beleértve az úszókat is. Akkoriban a magyar sport zászlóshajójának számító sportág Szöulból 4 aranyat és 2 ezüstöt, Barcelonából 5 aranyat, 3 ezüstöt és 1 bronzot hozott haza, nem csoda hát, ha az 1996-os atlantai játékok előtt is nagy volt az elvárás velük szemben. A már kvalifikált sportolók edzőtáborokban készültek, de akadtak, akiknek még nem volt meg az olimpiai részvételhez szükséges szintidő, amit csak hivatalos versenykörülmények között lehetett teljesíteni. Ilyen előzmények után került sor a magyar úszósport történetének legkülönösebb eseményére, egy budapesti versenyre, amely papíron minden feltételnek megfelelt, egyetlen apróság kivételével: erre a versenyre valójában soha nem került sor. Az esetről először még az olimpia kezdete előtt a Mai Nap című újság írt, ám igazán nagy botrány csak a játékok után egy hónappal lett belőle, amikor a Népszava bizonyítékok sorát bemutatva buktatta le a sportág vezetőségét.
A Nemzeti Sportrádió Újratöltve című magazinjának májusi adása amellett, hogy felidézi, a korabeli sajtó miként kezelte a történteket, s a csalásban résztvevők 1996 őszén hogyan próbálták tompítani a botrány élét, több akkori főszereplőt is megszólaltatunk: Jánosy Károlyt a Mai Nap Atlantából tudósító munkatársát, Buzgó Józsefet, a Népszava sportrovatának akkori vezetőjét és az ügy kirobbanásában kulcsszerepet játszó ferencvárosi szakosztályvezetőt, Fodor Szabolcsot. Emellett a jegyzőkönyv-hamisítási ügy idején a sportot felügyelő belügyminiszter, Kuncze Gábor is nyilatkozik magazinunknak, Szabados Gábor sportközgazdásszal pedig a csalás motivációs hátteréről is beszélgettünk.
Az Újratöltve magazin májusi adása ezen a linken is meghallgatható:
„Az aranyért harcolhatunk” – Kós Hubert a magyar gyorsváltóról
