Rasovszky Kristóf: Irány Los Angeles!

– Az úszók többsége edzőtáborral hangolt az országos bajnokságra, Rasovszky Kristóf másik utat választott. Miért?
Szeptemberben azt kértem, hogy a felkészülés első részében kihagyhassam ezt, ugyanis januárban született meg a kisfiunk, ám június közepén a háromhetes olaszországi magaslati edzőtáborban már ott leszek – válaszolta a nyílt vízen olimpiai bajnok úszó.

– Mennyiben lettek mások a hétköznapok, hogy immár hárman alkotják a családot?
– Olyan nagyon nem változtak egyébként: persze, többen lettünk, de azt hiszem, sikerült mindent jól összehangolni a hétköznapokat és a sportolói pályafutásomat illetően is – ez leginkább a feleségemnek, Katának köszönhető. Nagy szerencse, hogy a fiunk jól alszik éjszakánként, így azért nekünk is könnyebb. Egyáltalán nem féltünk a változástól, de talán kijelenthetem, hogy ez a néhány hónap minden tekintetben felülmúlja az elképzeléseinket, elvárásainkat.

– Már önmagában a gyermek megszületése hatalmas változás, ön viszont minden szezon elején beszél arról, hogy ha szükség van változtatásra a felkészülésben, mert azzal jobb, eredményesebb lehet, kész megtenni – ezúttal volt ilyen?
– A világbajnokság után sokat beszéltünk arról, mi mehetett félre Szingapúrban és előtte, mit csinálhattunk volna jobban. A tanulságokat levontuk, már szeptembertől igyekeztük beépíteni a felkészülésbe őket. Az országos bajnokság jó visszacsatolás lesz arra, mennyire sikerült: Sopronban szeretnék szinteket úszni több számban is az Európa-bajnokságra. Valójában már a medencés hosszútávúszó ob is pozitív visszajelzés volt, hiszen egyéni rekordot úsztam. Az első nyílt vízi világkupaversenyen március végén ugyan tizenhatodik lettem, viszont az elsőhöz képest tizenöt másodpercen belül érkeztem célba, s ha azt nézem, hogy ennél nagyobb különbséggel lettem második a tokiói olimpián, aztán pedig a fukuokai vébén, elmondhatom, nem volt ez egy rossz verseny.

– Vagyis képes volt az egyiptomi világkupa-viadalból „kivenni” a pozitívumokat?     
– Igen. Magával az úszással alapvetően nagyon elégedett vagyok, persze az utolsó fél körben voltak helyezkedési problémáim, ám az előző öt és fél kör jól ment – előfordult már, hogy egy-egy verseny, így például a belgrádi Európa-bajnokság nem hozta azt, amit vártam, ám Egyiptomban már sokkal jobban kezeltem a tizenhatodik helyet, s nem is hiszem, hogy ilyenkor a helyezésnél kell „leragadni”. Sokkal jobban örültem annak, hogy tulajdonképpen a tavaly májusi kontinensviadal óta először jöttem úgy ki a vízből, hogy olyan nyílt vízi versenyen vagyok túl, amelyiken végig jól éreztem magam. Élveztem a versenyt, bírtam az úszást, s ez a legfontosabb.

– A párizsi olimpia után folyton azt kérdezgették öntől, meddig folytatja még, s mindig azt válaszolta, amíg élvezi az úszást, addig biztosan. Bizakodhatunk, megvan a kellő motivációja a jövőhöz?
– Egyértelműen. Elárulom, hogy amióta itt van köztünk a kisfiam, sokkal jobban érzem magam a vízben is. Egyelőre nagyon bizakodó vagyok a folytatást illetően, persze az országos bajnokság sok mindent megmutat majd, de úgy érzem, jól sikerült a felkészülésem eddig, semmivel sem vagyok hátrébb, mint tavaly ilyenkor.

– Párizs után azt is elmondta, nem néz túlságosan előre, leginkább a következő feladatra koncentrál. Ez azt is jelenti, hogy az előző időszakban csak a medencés bajnokságra figyelt, netán valamennyire már előre tekintett a nyári párizsi kontinensviadalra is?
– Természetesen központi szerepet játszik a felkészülésemben a párizsi Európa-bajnokság, hiszen az az év fő versenye, sok mindent ahhoz alakítunk, s annak az egyik főpróbája lehet az ob is. Ugyanakkor azt is megbeszéltük, ha úgy látjuk, a változtatások beválnak, beépítjük őket a Los Angeles-i felkészülésbe is. A magyar bajnokság emellett azért is kiemelten fontos, mert változtak a válogatási elvek, a nyári eredmények nem számítanak, a medencés csapatba kerüléshez meg kell úszni az előírt szinteket, nekünk, nyílt vízi úszóknak pedig túl sok lehetőségünk nincs arra, hogy egy medencés versenyen is jó formában ússzunk – a soproni ob ilyen lesz.

– Eszköz vagy cél a medencés úszás? Eszköz, hogy gyorsuljon nyílt vízen, vagy cél, hogy a jövőben még medencében is jó eredményeket érjen el?
– Eszköz és cél is. Ha képes vagyok fejlődni a medencében, az segít a nyílt vízen is, ha gyorsulok a medencében, a nyílt vízi versenyek hajrájában vagy éppen a helyezkedéseknél kamatoztatni tudom. De cél is, mert az idei kontinensviadalon, a jövő évi hazai rendezésű vizes világbajnokságon és a Los Angeles-i olimpián is megcserélték a programot, a nyílt vízi úszás van hamarabb, én pedig szeretnék mindhárom versenyen indulni medencében is. Nem mondom, hogy nem kacérkodom azzal, hogy a fukuokai és a dohai vébé után ismét döntőzzek medencében is – persze érmes esélyről egyelőre továbbra is leginkább nyílt vízen beszélhetünk, de azért dolgozunk, hogy a medencében is a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. S ha már valaki ott van egy döntőben…

– Ezen az országos bajnokságon melyik szám lesz a legfontosabb? Négyszázon, nyolcszázon akar szintet úszni, vagy mondjuk ezerötszáz gyorson is?     
– Leginkább a négyszáz és a nyolcszáz gyors van a fejemben, de azért az ezerötszázat sem engedem el, már csak azért sem, mert a nyílt vízhez az áll a legközelebb, de a medencét illetően alapvetően a négyszázra és a nyolcszázra figyelek. Nagyon örülnék annak, ha Sopronban ebben a két számban sikerülne országos csúcsot úsznom.

– Bár már kétszer megemlítette a Los Angeles-i olimpiát, mégis azt kérdezem: motivációja legnagyobb részét a 2027-es budapesti vizes világbajnokság táplálja?
– Egyértelműen megmozgat a hazai rendezésű vébé, már csak azért is, mert nyílt vízi úszásban az már kvótát oszt Los Angelesre.

– Akkor a harmadik említés után csapjuk le: ugyan Párizs után még óvatosan fogalmazott, mostanra kijelenthetjük, hogy a cél Los Angeles?     
– Valóban óvatosabb voltam Párizs után a mit és a hogyant illetően, de mára már egyértelműen célként tekintek Los Angelesre, s nem is kis célként: szeretnék ott lenni és ugyanolyan jól szerepelni, mint az előző két olimpián. Az ehhez vezető úton hatalmas lehetőség, cél és feladat a budapesti vébé – egy sportoló életében igazi kincs, ha a pályafutása során a hazája világbajnokságot rendez. Szerencsés vagyok, nekem ez már a harmadik lehet, s szeretném úgy zárni mint a legsikeresebb hazai vébémet. De ahogy már mondtam, fontos lesz azért is, mert a tíz kilométer dobogósai kvótát szereznek Los Angelesre.