Végre – végre! – Kovács Erika jegyzete

Egyszerűen nem szereti, ha beszélnek róla – vagy mégis?
Egyszerűen nem szereti, ha beszélnek róla – vagy mégis?

Milák Kristófnak több arca van, legalább kettő biztosan: van a leginkább a sikerek után jókedvűen, mosolygósan, hosszú mondatokban nyilatkozó klasszis, és van a szótlan, már-már megközelíthetetlen fiatalember. Persze az még hagyján is, hogy nem mindig szeret beszélni, mi több, érthető is akár, hogy valaki kerüli a nyilvánosságot – bár a sikerek felelősséggel is járnak.

Ez csak arról jutott eszembe, hogy amikor az uszodák világában felütötte a fejét a hír, miszerint a kétszáz méteres pillangóúszás regnáló világ- és Európa-bajnoka koronavírusos, rögtön jött mellé a mondat is: „Kristóf magába zárkózott, szerintem jobban teszed, ha erről nem írsz, ki tudja, milyen hatást vált ki belőle, arról nem is beszélve, milyen következményekkel jár.”

Így tettem, de nem is tehettem volna másként, hiszen maga Milák nem erősítette meg a hírt. Elérhetetlen volt, majdhogynem mindenkinek.

Aztán mégiscsak megtört a jég, és most hagyjuk is, hogyan és miként, a lényeg, hogy Milák beszélt a maga mögött hagyott, nagyon is nehéz hetekről – a Nemzeti Sportnak is. És a mondatait olvasva nagy a kontraszt a mostani és a július végi, szintén lapunknak adott interjújában fellelhető néhány kijelentés között.

„Ha nem járnám a saját utamat a vízben, nem jutottam volna el idáig. Ha én nem tettem volna bele azt, amit eddig beleraktam ebbe az egészbe, nem lennék zseni. Tehetséges igen, de zseni nem” – így szólt Kristóf július végi nyilatkozata.

„Lehet, hogy születni kell arra, hogy valaki jó úszó lehessen, lehet, hogy vannak zsenialitásnak tűnő dolgaim, de nem érzem, hogy kivételes lennék, egyszerűen csak úszom, csinálom a feladatom úgy, ahogyan tudom. Az, hogy a világcsúcsommal és a világbajnoki aranyammal népszerűbb lettem és többen megismernek, még mindig furcsa kicsit. Amikor arról kezdtem el álmodozni, hogy egyszer nagy úszó leszek, ez nem szerepelt a fantáziámban, meg kell barátkoznom vele. Nyilván ehhez is időre van szükség” – ez meg a legutóbbi interjúból kiragadott részlet.

Olybá tűnik, Kristófot a betegség nemcsak legyengítette, de tanította is. Mintha érettebbé tették volna ezek a hetek. S ha visszanyeri korábbi formáját, ez csak tovább fogja erősíteni. Ahhoz, hogy igazi bajnok váljék belőle, erre is szükség van.