Tokió 2020: Salim Omar nagybátyjához hasonlóan ötödik lett
A nyolcaddöntőhöz hasonlóan ezúttal is az ellenfél került előnybe, de egy négy pontot érő fordulásos testrúgással Salim egyenlített. Ezután kiütközött, hogy Dzsang Dzsun magasabb Salimnál, aki nem igazán tudta rúgásból eltalálni. Ráadásul meghatározó volt, hogy ezekből az akciókból sorra a földre került, amiért sorra kapta az ellenfele a pontokat (az első két percben rögtön ötöt is), ezért már jobban figyelnie kellett a támadásoknál.
De nem ezen múlt, az első menet után is hat ponttal vezető dél-korai a folytatásban még tovább növelte a különbséget a kissé elbizonytalanodó Salimmal szemben. A 38:15-tel záruló második menet után a záró rész igazából már csak formalitás volt (az éremmeccsen a 20 pontos különbség már nem jelenti a meccs végét). A végeredmény 46:16 lett a korábban az elődöntőben pályafutása második vereségét is elszenvedő koreainak.
„Kemény meccs volt, mindent kiadtam magamból, az eredmény nem a legjobb, de ebből is tanulni fogok. Keményen edzem és legközelebb erősebben térek vissza” – jegyezte meg Salim Omar már a védőfelszerelésétől megszabadulva.
„A világ tizenhat legjobb versenyzője volt itt, minden meccsen meg kellett küzdeni a sikerért. A kategória két legjobbjával szemben maradtam alul, de így is vegyes érzéseim vannak. Egyrészről minden tőlem telhetőt megtettem, viszont ez most nem volt elég a jobb helyezéshez. Emiatt szomorú vagyok” – folytatta a 18 éves versenyző, akit a koreaival szemben meglevő fizikai különbségről is kérdeztünk. Elismerte, hogy az életkorából adódóan hátrányban van az erősebb és tapasztaltabb ellenfeleivel szemben, ráadásul a mai napon fejben sem tudott mindig kellően koncentrálni.
„Az utánpótlásban a magas versenyzők közé tartoztam, így nem vagyok hozzászokva, hogy nálam magasabbakkal kell felvennem a versenyt. De ez a szép a tekvandóban, hogy az alacsonyabb versenyzőnek is lehetnek nyerő kártyák a kezében” – elemezte a bronzmeccset Salim, aki azt is elárulta, a kivetítőn megjelenő támogatói között ott volt az édesanyja, a nagybátyja, a barátai és a csapattársai, akikkel felnőtt.
A felnőttek között harmadik világversenyén részt vevő Salim révén 21 év után szerepelt tekvandósunk az olimpián, és ugyancsak ötödik hellyel zárult a verseny, mint nagybátyja, Salim József esetében 2000-ben, Sydney-ben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy edző édesapja, Salim Gergely 1992-ben dán színekben nyert olimpiát, elmondhatjuk, hogy a család továbbra is igen sikeres a játékokon.
„Igazán menő, hogy édesapám olimpiai bajnok, az én célom is az aranyérem volt, ezért most csalódottan térek haza. Adjatok azonban pár évet a felnőttek között, és ott leszek én is az élen!”
TOKIÓ 2020
TEKVANDÓ, FÉRFI 58 KG
A 3. helyért: Salim Omar–Dzsang Dzsun 16:46
KORÁBBAN
Vigaszág: Salim–Ramnarong Szavekvihari (thaiföldi) 43:22
Nyolcaddöntő: Salim–Vito Dell'Aquila (olasz) 13:26
