BÁLINT MÁTYÁS, KOHÁN GERGELY, KOVÁCS ERIKA, SZŰCS ANDRÁS 2021.04.14 12:13 Frissítve: 2021.04.19 20:17

Miként készül sportoló, edző, pszichológus a Covid-olimpiára?

Az éppen 100 nap múlva kezdődő tokiói olimpiát a járványhelyzet közepén rendezik meg, ami tovább nehezíti az egyébként is különleges felkészülést. Milák Kristóf trénere többször újraírta az edzéstervet, Lőrincz Tamás az átállás miatt aggódik, a sportpszichológus szerint pedig annak jobbak az esélyei, akit kevésbé rendítenek meg a körülmények.

 

Száz nap múlva különleges olimpia kezdődik Tokióban (Fotó: Getty Images)

Még egy háztömb körüli versenynek is megvannak a maga kihívásai, nemhogy egy olimpiának, pláne világjárvány közepén. Az ismert körülmények mindenkire különleges terhet rónak, nem beszélve az ismeretlenekről, ez pedig jelentős feladat elé állít mindenkit – legyen sportoló, edző vagy az olimpikonok mellett dolgozó sportpszichológus.

Összeállításunkban az aranyesélyes úszó, Milák Kristóf edzőjét, Selmeci Attilát, a több olimpikonnal is dolgozó pszichológust, dr. Harsányi Szabolcs Gergőt és a negyedik olimpiájára készülő, Londonban ezüstérmes birkózót, Lőrincz Tamást kérdeztük minderről.

Milák Kristóf és Selmeci Attila is a bizonytalanságra készül (Fotó: Tumbász Hédi)
ELLENSZÉLBEN

Amióta Japán elnyerte a 2020-as nyári olimpia rendezési jogát, a szervezők szimbolikus eseményként tekintenek a játékokra. Ezzel akarták bizonyítani a világnak, hogy az ország maga mögött hagyta a 2011-es szörnyű földrengés és cunami okozta fukusimai atomerőmű-balesetet – minden negatív következményével.

Miután a koronavírus-járvány miatt egy évvel el kellett halasztani az eseményt, a japán kormány már arról beszélt, hogy az olimpia megtartásával a vírus felett aratott győzelmet szeretnék ünnepelni idén nyáron. A valóság azonban sajnos mindkét esetben más képet mutat.

„Ha megnézzük, hogyan küzdenek jelenleg is a világban a koronavírussal, ez az üzenet távol van a realitástól. Több emberrel is beszéltem Fukusimából, akik nem vevők a helyreállításról szóló szlogenekre. Ugyanis nem ez a helyzet, mert még tíz évvel a katasztrófa után is sok nukleáris szennyezést kell eltakarítani a környéken” – magyarázta Mokoko Rich, a New York Times tokiói irodavezetője.

 

Kiemelte: a különböző közvélemény-kutatásokban 65 és 80 százalék közé tehető azok aránya, akik a játékok újabb halasztását vagy törlését szeretnék, a Kyodo hírügynökség legfrissebb kutatása éppenséggel 72 százalékot mért. Ráadásul a korlátozó intézkedések nagy része önkéntes alapú, amit a fegyelmezett japán társadalom betart, de kérdéses, ez mennyire lesz hatékony a különböző országból érkező sportolók és kísérőik esetében. Japánban nincs kiterjedt tesztelés sem, és az emberek szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogyan oldják meg a várhatóan rendszeres mintavételt az olimpikonok körében.

A szervezők azonban a NOB-bal egyetemben hajthatatlannak tűnnek, mindenáron kitartanak a rendezés mellett, s ebben politikai szempontok is szerepet kapnak. Kevesebb mint egy év van ugyanis hátra a pekingi téli olimpiáig, márpedig a japánok nagyon nem szeretnék a riválisuknak átengedni, hogy úgy hivatkozhasson magára, mint a világjárvány utáni első játékok házigazdája... (N. T.)

MÁSKÉPP, MÉGIS EREDMÉNYESEN

Nagyot fordult a világ egy év alatt. A koronavírus-járvány kitörése után Milák Kristóf elveszítette kedvét, lelkesedését, a hétköznapok bizonytalanságai is megviselték. Mostanra visszaállt minden a normális kerékvágásba – vagy legalábbis majdnem, mert az azért egyértelmű, hogy más ez a felkészülés, mint a korábbiak.

„A felkészülési tervet újra és újra át kellett írni – kezdte Selmeci Attila, Milák edzője. –  Az idén is kellett már változtatnunk, ám őszintén bízom benne, hogy a húsvéthétfőn elindult tizenhat hetes etapba már nem kell belenyúlnunk. További nehézséget okozott, hogy szinte semmit sem tudtunk az ellenfelekről – jelenleg is világszerte folynak az olimpiai válogatók, most juthatunk olyan információkhoz, amelyekhez egy évig nem. Nyitott szemmel kell járnunk, figyelnünk, hol bukkan fel valaki, aki veszélyes lehet Kristófra. Ugyanakkor a hazai ob után kellemes optimizmus szállt meg, pedig én kifejezetten óvatos ember vagyok. De az a verseny kiemelten fontos volt, mert választ kaptunk a korábbi bizonytalanságból adódó kérdésekre: Kristóf nagyon jól úszott, a teljesítménye megerősített abban, hogy ezen az úton kell mennünk tovább. Ha ugyanolyan szorgalmasan és kellő alázattal dolgozik, mint január óta, sikeres olimpiánk lehet.”

Edző és tanítvány egyaránt figyel, mert az előző évekhez képest kevesebb a lehetőség arra, hogy Milák összemérje erejét a legnagyobb vetélytársakkal: a korábban tervezett japán és amerikai túra is kútba esett, miként tavaly február óta a külföldi edzőtáborozás is, ezeket csak részben lehet pótolni az olimpiáig. Milák felkészülése azonban így is eredményes: az ob-n 200 pillangón úszott 1:51.40-es ideje minden idők második legjobbja, csak az 1:50.73-as világcsúcs előzi meg – amely szintén az ő nevéhez fűződik. Ugyanakkor míg a medencében az olimpián egyértelműek a méterek és a másodpercek, Tokióban a parton sok lesz a kérdőjel.

„Fogalmunk sincs, mi vár ránk – folytatta Selmeci. – Nem tudjuk, elmehetünk-e mások versenyeire szurkolni, de azt sem, lehet-e bóklászni a faluban, vagy csak a szobában, a buszon és az uszodában éljük meg azokat a napokat. Várjuk az információkat – bármi is lesz, alkalmazkodnunk kell, Kristófnak is. A járvány mellett az is veszélyforrás, hogy Kristófnak a tokiói lesz az első olimpiája – szeretném, ha az úszósport nagy egyéniségeivel leülne beszélgetni, biztos, hogy a tanácsaikkal segíteni tudnák.”

A TUDATOSSÁG A LEGFONTOSABB

Biztos, hogy Miláknak hasznára válhatna, ha a legendás korábbi bajnokok felkészítenék a rá váró élményekre, elvégre az olimpia minden sportolónak különleges, és a körülmények sem mindennapiak: sehol máshol nem terelnek egybe városnyi fiatal felnőttet pályafutásuk legfontosabb felmérőjére – és közben legnagyobb bulijára.

„Minden sportolónak fontos, hogyan hangolódik rá egy-egy versenyre, mennyire ragaszkodik a megszokásaihoz, a dolgok bevált menetéhez, a nyugodt körülmények közötti koncentráláshoz – mondja dr. Harsányi Szabolcs Gergő sportpszichológus, egyetemi adjunktus. – Amikor mindenki az olimpiai faluban lakik, a hangoskodás a szomszédban vagy a bulizás hangjai megzavarhatják a figyelmet. Egyénfüggő, kinek mi hasznos: sokaknak az teszi a legjobbat, ha nem örökösen a feladatukra koncentrálnak, hanem képesek ki- és átkapcsolni, pihenni, mással foglalkozni, ahelyett, hogy huszonhetedszer is átgondolnák, melyik ellenféllel szemben mi a teendő. Ha mértéket tartanak, de azért kimozdulnak, kávézgatnak az olimpiai faluban, ismeretségeket kötnek, az jótékony hatással is lehet a szereplésükre.”

Az ötkarikás játékok tehát a mentális felkészülés szempontjából is külön kihívást jelentenek.

„Érdemes előre felmérni a veszélyforrásokat, csapdákat, akár sportpszichológus segítségével, akár az edzővel, a társakkal, tapasztaltabb versenyzőkkel – javasolja dr. Harsányi. – Nyilván van, akit bosszant, hogy nem mehet ki a városba, vagy nem bulizhat a többiekkel, mást az zavar, ha nem szurkolhat a társaknak. Sőt, már a megnyitó is érdekes helyzetet teremthet, hiszen vannak sportágak, amelyekben a csúcsteljesítményhez szükséges euforikus állapotot egyetlen napra kell időzíteni, és ha a sportoló nem készül fel rá, hogy a megnyitó is hasonló élményt adhat, elpukkanhat ez a patron. A tudatosság a legfontosabb: hogy mindenki végiggondolja, mi vár rá, és hogyan fogja kezelni az egyes szituációkat.”

 SOKBA FÁJ
 
Amit nem bontottak vissza, azt átkönyvelték – csak közben veszettül pörgött a pénzszámláló...

Ironizálhatnánk azon, hogy míg a korábbi olimpiák számos létesítménye csak a játékok végeztével alakult át fenntarthatatlan pénznyelővé, a tokiói olimpia esetében már a megnyitó előtt is irdatlan költségeket emésztenek fel az üres csarnokok, stadionok. És valóban ez a szomorú helyzet: tavaly márciusban már minden készen állt, kitűzték a tesztversenyek időpontjait is – utána a kármentés időszaka következett.

A felépített ideiglenes létesítmények egy részét visszabontották (főleg a csővázas lelátókat), majd újra felépítették-felépítik, a többiek esetében pedig az állagmegóvásra költöttek rengeteget – összesen 42 helyszínről lévén szó, súlyos jenmilliókról beszélünk, bár a pontos adatokat nem hozták nyilvánosságra. Eközben megkíséreltek némi bevételt is kipréselni az üresen álló sportközpontokból: a szlalomkajakpályát például óránként 160 ezer forintnyi jenért lehetett kibérelni, de ez nyilván nem sokat hozott a konyhára. 

Nemcsak a sportversenyek helyszínei esetében okozott nehézségeket a halasztás: az eredetileg a sajtóközpontnak otthont adó épület már foglalt volt az új idő- pontban, a biztonsági személyzetnek kialakított szállásokat pedig előbb járványkórházzá építették át, majd vissza az eredeti funkciójukba, anélkül, hogy valaha egy beteg is megfordult volna bennük – csak ez több mint tízmilliárd forintnyi jenbe került. Az olimpiai falu pedig vadonatúj, hatalmas, elkerített szellemvárosként funkcionál már egy éve, miközben régen el kellett volna kezdeni az épületek átalakítását a tervezett és a tizenkétezer leendő lakó által kifizetett luxus apartmanokká –  az olimpia szervezőinek pedig mindeközben fizetniük kell a csúszás miatt összesen 12 milliárd forintnyi plusz bérleti díjat...

Ugyanakkor nincs az a mentáltréning és vizualizáció, amely helyettesíthetné a tapasztalást: aki már megjárt több olimpiát, általában arról mesél, elsőre mennyire fejbe vágta a színes forgatag, és ehhez képest másodjára mennyivel jobban tudott a versenyzésre figyelni.

„Általában befolyásolja a teljesítményt, ha a sportoló új körülmények közé kerül: ez az ismerősségi hatás – így a több vívóval, kézilabdázóval, asztaliteniszezővel, köztük olimpiai és paralimpiai résztvevőkkel is dolgozó sportpszichológus. – Ha csak egy új csarnokban, stadionban versenyez valaki, már akkor is érdemes ott edzenie vagy legalább felülnie a lelátóra, megszokni, kiismerni a helyet, és nagyobb léptékben ugyanez a helyzet az olimpiával is. Nem véletlen, hogy jellemzően az úszókat is fiatalon viszik ki az első olimpiájukra, és részben ide tartozik, hogy az országos bajnokság időrendjét is úgy alakították, hogy leképezze az olimpiáét.”

Ezzel együtt előfordul, hogy valakit agyonnyom a tét, az elvárás vagy csak a tudat, hogy olimpián szerepel – de ezt is meg lehet kísérelni megelőzni.

„Minden sportolónak megvannak a módszerei – folytatta dr. Harsányi. – Van, aki a versenyre szólítás előtt elképzeli magát kívülről, aztán a szobát, amelyben ül, az épületet, a várost, a bolygót, és így halad egyre kijjebb, hogy csak egy apró, jelentéktelen porszemnek lássa az egész olimpiát benne saját magával, vagy épp azt mondogatja magának, hogy csak edzésként játszogat a többiekkel. Ha ebbe az átkeretezett helyzetbe bele tud helyezkedni, már lehet csökkenti a terhet. Másnak viszont épp a minél nagyobb tét segít, az ilyen versenyzőt szabadon lehet engedni, hadd élje meg a maga teljességében, hogy olimpián szerepel.”

Eközben teljesnek nehéz volna nevezni a tokiói olimpiát, hiszen kizárólag japán nézők előtt, szigorú vírusprotokoll betartásával rendezik, ami szintén terhet ró minden sportolóra.

„Már az utazás előtt elkezdődő adminisztrációval, reptéri várakozással, ki tudja, milyen gyakoriságú tesztekkel, szabályokkal és korlátozásokkal, hiszen esetleg napokig a szobában kell maradni vagy a folyosón edzeni – részletezte a szakember. – És akkor még ott a fertőzéstől való félelem, hiszen egy pozitív teszt szertefoszlathat minden olimpiai álmot. Kérdés, ki hogyan viseli ezt a bizonytalanságot, hogy nem tudja irányítani az eseményeket. Aki pszichésen jobban elfárad ebben, annak nehezebb dolga lehet, mint akik lazábbak, a jég hátán is megélnek – feltéve, hogy nem esnek át a ló túlsó oldalára.”

Lőrincz Tamás sajnálja az újoncokat, mert fieszta helyett járványügyi korlátozásokra számíthatnak első olimpiájukon (Fotó: MTI)

SZÉP BÚCSÚRA KÉSZÜLVE


Lőrincz Tamást például nem lehet azzal vádolni, hogy majrés lenne, igaz, egy minden rutinnal felvértezett, negyedik olimpiájára készülő harcosnak már nem lehet újat mutatni. Illetve... 34 éves kötöttfogású birkózóklasszisunk London, Peking és Rio után Tokióban zárja le nagyszerű pályafutását, de olyat, ami a japán fővárosban vár rá, még ő sem élhetett át.

„Azokat sajnálom nagyon, akiknek ez lesz az első olimpiájuk, mert a szigorú korlátozások miatt biztosan nem tapasztalhatják meg a játékok semmihez sem fogható, szenzációs hangulatát. Pedig ez alapesetben tényleg egyedülálló élmény: az olimpiai falu mindig elképesztő, olyan, mint egy kis város a városon belül, ott van mindenki együtt, parádés a hangulat, ugyanígy a versenyt megelőző és követő programok is – ecsetelte a 2012-ben Londonban 66 kg-ban ezüstérmet szerző, Tokióban feljebb, a 77 kilósok között harcba szálló Lőrincz.  – Ehhez képest most az lesz a menetrend, hogy csupán a versenyünket megelőző napokban érkezhetünk meg – a buborékba. Nyolc-kilenc órás időeltolódást kellene áthidalni villámgyorsan – sajnos benne van a pakliban, hogy az átállás miatt épp akkor lesz valaki a legrosszabb passzban, amikor élete formájában kéne. Ráadásul amint végzett, jóformán egyből zavarják is haza, ezért most úgy tűnik, már itthon, az elutazás előtt elkezdünk úgy készülni, mintha már ott lennénk a helyszínen.”

A Tokióba vb-címvédőként utazó idősebbik Lőrincz fivérnek – aki öccsével, a 87 kg-osok között versenyző, vb-ezüstérmes Viktorral együtt szeretne érmet hazahozni Japánból – minden eddigi olimpiája más miatt emlékezetes.

„A lélegzetelállító, grandiózus pekingi olimpia volt a legnagyobb élmény, monumentális volt minden részletében, az ünnepségektől a létesítményekig; a távolságok is akkorák voltak, hogy a falun belül is, még a szállodából át az étterembe is busszal kellett közlekednünk! – idézte fel az olimpiai ezüstérmes, világ- és háromszoros Európa-bajnok kiválóság, a világversenyes érmek számát tekintve a magyar birkózás történetének legeredményesebbje. – A londoni családiasabb volt, közelebb volt egymáshoz mindenki, meg ugye ott szereztem ezüstöt – ráadásul a döntőmre a szüleimnek is sikerült bejutniuk. A riói volt a mélypont: noha a környezet és a táj csodálatos, a körülmények sokkal szerényebbek voltak, a falu kimondottan puritánra sikerült – az eredményt meg hagyjuk... Én azt tippelem, ha a tokiói olimpiát sikerült volna »békeidőben«, az eredeti formájában megrendezni, az leginkább a pekingi­hez lett volna fogható, emiatt is sajnálom, hogy nem így lesz. De a részletek másodlagosak, nekem az a fontos, hogy szépen és eredményesen zárjam le a pályafutásomat, hogy amint hazaérek, azzal a lendülettel szögre is akaszthassam a birkózócipőt!”

ELŐZÉS VAGY MEGELŐZÉS?
 

Az olimpia résztvevőinek nem kötelező a koronavírus elleni védőoltás – ugyanakkor erősen ajánlott.

Bár orvostudományi evidencia, hogy hosszú távon a védőoltás a legmegfelelőbb eszköz a koronavírus-járvánnyal szemben, a tokiói játékok kapcsán ez nem ennyire egyértelmű.

Az már eldőlt, hogy az olimpia résztvevőinek nem teszik kötelezővé a védőoltást: nem lehet elvárni, hogy a Tokióba versenyzőt küldő 206 ország megfelelő vakcinához juttassa minden sportolóját (továbbá edzőjét, masszőrét, csapatkísérőjét, sportdiplomatáját, újságíróját...), nem beszélve arról, hogy mennyire rosszat tenne a jelenleg amúgy sem az elfogadottság történelmi csúcsait ostromló játékok megítélésének, ha maga a NOB írná elő az oltási kötelezettséget... Az ugyanakkor okozott némi zavart a rendszerben, hogy Thomas Bach NOB-elnök márciusban a japán szervezők őszinte döbbenetére bedobta, hogy a Kína által felajánlott vakcinákkal beoltanának minden olimpikont, de aztán a számos problémába ütköző elképzelés csendesen hamvába is holt.

Ennek megfelelően az olimpiával kapcsolatos járványügyi óvintézkedéseket felsoroló 32 oldalas tájékoztató füzetnek először az utolsó előtti oldalán esik szó a védőoltásokról – ott is azzal a konklúzióval, hogy a meglétük vagy nem létük semmiben sem befolyásolja az elvárt/előírt óvatosságot.

Ugyanakkor a NOB még ebben a dokumentumban is erősen lobbizik annak érdekében, hogy a lehető legtöbb sportoló a lehető leghamarabb megkapja a vakcinát, mind „a japán emberek iránti tiszteletből és az ő védelmükben”, mind azért, mert „a biztonságos sportolás elősegíti az egyének és közösségek egészségét és általános jó állapotát” – amint azt maga az Egyesült Nemzetek Szervezete deklarálta. Vagyis az egész világnak érdekében áll a sikeres és fertőzésmentes olimpia, nem csoda hát, hogy a NOB minél több sportolót beoltva szeretne látni, anélkül, hogy a döntés felelősségét magára vállalná.

Ám nem mindenütt alakul egyformán a leendő olimpikonok átoltottsága. Mexikóban vita nélkül kerültek a nővérekkel és a tanárokkal együtt a kiemelt csoportba, Litvániában a sportminiszter maga írta elő rendeletben az oltásukat, de ugyanígy Indiától Izraelig és Belgiumtól Magyarországig a legtöbb ötkarikás résztvevő megkapta a maga vakcináját. Eközben Kanadában még a sportvilág sem egységes a kérdésben, előrébb kerüljön-e egy tollaslabdázó, mint egy kisnyugdíjas: az egykori doppingellenes főnök, most NOB-tag Dick Pound szerint az a három-négyszáz vakcina, amit a sok millióból kiemelnek ezért, szinte semmi, miközben a vb-bronzérmes gyalogló, Evan Dunfee szerint nekik sem jár a kivételezés. A német olimpiai csapat szóvivője csak annyit mondott, „hálásak lennének”, ha sikerülne idejejében sort keríteni a sportolókra, a spektrum túlvégén pedig mások mellett a végletekig szabálytisztelő Norvégia áll, ahol fel sem vetődhet, hogy az alig száz olimpikont előbb beoltsák, mint ahogyan a normális ütemterv szerint következnének.

Az persze nem kérdés, hogy a vakcina minden sportolónak védelmet és jelentős versenyelőnyt is jelent (elvégre versenyekre, edzőtáborokba a játékok kezdetéig is el kell utazni), hiszen egészen más a legszigorúbb óvintézkedések közepette készülni és élni, mint viszonylagos normalitásban.

A legfontosabb azonban valóban az volna, hogy ha már összezárunk tízezer embert a világ minden sarkából, és a közelükbe utaztatunk másik akár ötvenezret, akkor egy súlyos fertőzés kitörését sikerüljön megakadályozni.

 

 NÉZHETETLEN

Végül is csak szokás kérdése, hogy esztendővel a koronavírus-járvány érkezte után kit mennyire akaszt ki az üres nézőterek látványa, az viszont már nem csupán esztétikai, hanem 800 millió dolláros kérdés, hogy Tokióban hányan ülhetnek a lelátókra.

Amikor március végén a NOB bejelentette, hogy külföldi drukkerek nem nézhetik a helyszínen az eseményeket, azzal kilazították a sámli egyik lábát, és kezd labilissá válni is, mert elvileg április végére döntik el, a helyiek azért kimehetnek-e szurkolni. Ez pedig szintén nem mindegy, mert az olimpiákon általában 10-20 százalék a külföldi nézőarány, úgyhogy egyelőre „csak” a kisebbik tételt bukta Japán. A nagyobbik már rettenetesen fájna, főleg, hogy a 12.6 milliárd dolláros összköltségvetés is rég elszállt, könyvvizsgáló cégek szerint a valós összeg a hivatalosnak több mint a duplája.

Ez tehát az egyik oldal fájdalma, de van még két csoport: azoké, akik megvették a jegyeket, és azoké, akik eladták.

Utóbbiakat hívják ATR-eknek (Authorized Ticket Reseller, magyarul hivatalos jegyértékesítő), őket szidja most boldog-boldogtalan. Tudniillik a legtöbb helyen a legjobb esetben is csak a megvásárolt jegyek árát térítik vissza, a járulékos költségeket nem, és például az Egyesült Államokban az a legfrissebb félelem, hogy ha valaki most szeretné visszakapni a jegyei árát, csak azok értékének 75 százalékát utalják vissza – 100 százalékra akkor van esélye, ha későbbi eseményre beváltható kreditként a cégnél hagyja a pénzét.

Mert közben az ATR-ek is jól ráfáztak – már az olimpiai szerződéssel, majd a halasztással, végül a külföldiek kizárásával is. A jegyprocedúra 2018-ban startolt előzetes igényfelméréssel, ekkor kellett megmondaniuk a nemzeti partnereknek, hogy hova, milyen és mennyi tikettet szeretnének, 2019-től árulhatták is őket, 2020 tavaszán meg bekopogtatott a Covid19...

„A belépőket névérték plusz húszszázalékos áron értékesítettük, ezt is a szervezők határozták meg központilag. Ebbe a húsz százalékba van kalkulálva az árfolyamváltozás és az egyéb veszteségek – mondta erről a hazai jegyértékesítő, a Sportimádók.hu Kft. ügyvezető igazgatója, Barthos Zoltán az Indexnek, majd részletezte a gondjaikat.  – A népszerű sportágakban kevesebb jegyet biztosítanak, például hiába kérünk Hosszú Katinka döntőjére háromszáz jegyet, csak tízet vagy húszat kapunk, mert ennyi a magyar kvóta. Miután Tokió visszaigazolta a jegyigénylésünket, kiválasztottuk, amire ténylegesen szükségünk volt, és azt előre ki kellett fizetnünk. Több ezer jegyről van szó, százmilliós tételről beszélünk.”  

Amúgy pedig a nagyvilágban egymillió, Magyarországon 6500 jegyről, amelyek mennek a levesbe, a drukkerek pedig rimánkodhatnak, hogy valamikor, valahogyan valamennyi pénzüket viszontlátják.

Honfitársaink közül a hivatalos küldöttségünkön túl azok juthatnak ki a játékokra, akik életvitelszerűen Japánban élnek – ők vannak ötszázan-ezren –, mások nem. Tudniillik azután, hogy a külföldi drukkereket kizárták, a NOB hozott egy sokkal népszerűbb, önkorlátozó intézkedést is, miszerint a nemzetközi „sleppet”, azaz a barátokat, barátnőket, házastársakat, cimborákat és mindenki mást, akinek a jelenléte nem elengedhetetlen, ugyancsak kizárják Tokióból, úgyhogy leáldozott a szponzorjelvényes koktélpartiknak is.


2021.04.14 11:41:32

Tokió 2020 BÁLINT MÁTYÁS, KOHÁN GERGELY, KOVÁCS ERIKA, SZŰCS ANDRÁS

100 NAP TOKIÓIG. Milák Kristóf trénere többször újraírta az edzéstervet, Lőrincz Tamás az átállás miatt aggódik.