Papp László (balra) és Jon Wright a fináléban (Fotó: Getty Images)

Papp Lászlót aligha kell bemutatni a magyar sportszerető embernek, számtalan nagy és kis történet fűződik a nevéhez. A legvidámabb olimpiai élménye minden bizonnyal első aranyérméhez köthető. Papp akkoriban még nem volt rutinos versenyző, 18 évesen jelentkezett a BVSC-ben, írja Lukács László A sportvilág nagy történetei című könyvében, igaz, egyből a felnőttek közé osztották be – első olimpiáján pedig négy évre rá indult. Mit indult, berobbant a sportágba, kiütés kiütést követett, de a fináléban a nála sokkal magasabb és izmosabb angol Jon Wrighttal meggyűlt a baja, aki a közönség támogatását is élvezte, hiszen az 1948-as játékokat Londonban rendezték.

Ráadásul Papp az első menetben hiába püfölte ellenfelét tiszta erőből, az meg sem rezzent, ellenben honfitársunk nagyon kimerült. Szerencsére edzője, Adler Zsigmond egyik segítőjének akadt egy mentő ötlete, kihasználva azt, hogy az angolok a ringet egy medence fölé (!) építették fel:

„Ide figyelj, Laci! Itt van a szorító mellett egy vízzel telt úszómedence. Ha győzöl, ígérem, hogy ruhástól beugrom a vízbe…”.

Az uszoda közepére emelték a ringet az 1948-as londoni olimpián (Fotó: AFP)

Papp elgyötört arcán felvillant egy fáradt mosoly, és megpihent a második mentben, a harmadikban pedig elintézte Wrightot. Tízezer angol hangosan nevetni kezdett, amikor az Empire Pool vizébe két ősz, a korra jellemző sportos eleganciával felöltözött úriember szépen kivitelezett fejest ugrott. Kettő, mert Adler másik segítője sem akart lemaradni az ötletgazdától…