Tokió 2020: a férfi, aki minden reggel kiállt egy táblával az olimpiai falu elé – napló

Bár az utolsó nap még hátravan a tokiói játékokból, nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha kijelentjük, hogy Japán minden nehézség ellenére remekül megrendezte az olimpiát. Az érzésünket csak erősítik azok az apró kedvességek, amelyekkel az egyes helyszíneken találkoztunk.

Itt van mindjárt az a férfi, aki a megnyitó előtti naptól kezdve minden hajnalban felkerekedett és egy nagy táblával a kezében kiállt az olimpiai falu elé, hogy üzenjen a versenyekre induló sportolóknak.

A nevét nem akarta nyilvánosságra hozni, annyi azonban kiderült róla, hogy általában 7-re érkezett, és olyan két órát maradt az egyik ismert kereszteződésben a falu mellett. Az első napokban még egy másik táblát tartott a kezében, amikor azonban azt tapasztalta, hogy a sportolók közül sokan elkeseredetten hajszolják az érmeket, váltásra szánta el magát.

„Jó reggelt, sportolók! Ha nem is nyertek érmet, akkor is ti vagytok a legjobbak! Szóval, higgyetek magatokban!”    – olvashatták az üzenetet az olimpikonok. Amikor elhaladt egy sportolókat szállító busz mellette, rendre a magasba emelve hirdette a valóban fontos tanulságot.

Akciója nem maradt észrevétlen, számos olimpikon osztotta meg a fotóját, egyúttal köszönetet mondva a támogatásért, így az ismeretlen japán férfi lett a tokiói olimpia egyik sztárja.

Apró kedvességekből a versenyhelyszíneken sem volt hiány. A programban most bemutatkozó karateversenyeknek otthont adó Nippon Budokan sajtóközpontjában például külön szemléltető ábrákat rajzoltak a táblára a sportág alapjairól. Egyébként is jellemző volt a két hét során, hogy az önkéntesek a legjobb tudásuk szerint próbáltak segíteni, bármilyen kérdéssel is fordultunk hozzájuk. Ha nem is tudták kapásból a választ, addig nem nyugodtak, amíg nem kerestek valaki mást, aki segíteni tud.

Az éjfélkor taxit rendelő kislány még távozóban is odajött megkérdezni, hogy minden rendben lesz-e.

Ezek voltak azok a gesztusok, amelyek miatt akkor sem tudtunk igazán haragudni a japánokra, amikor éppen körülményesnek tűntek, vagy semmilyen módon nem tudtuk megértetni magunkat velük.

Szinte mindenhol voltak origami állatok, amelyekből szabadon lehetett választani, vagy éppen ajándékba adták őket egy-egy válasz mellé. A kajak-kenu pályánál külön üzeneteket mellékeltek az ételekhez, nekünk éppen a „Legyen szép napod!” jutott egy hatalmas és kedves mosoly kíséretében.

Ha visszagondolunk majd az olimpiára, az ilyen figyelmességek biztosan eszünkbe jutnak.

Zárásként ennyit tennék hozzá: Arigato, Japán!