Törökökről ökörködők

Kocka: „Mióta melletted fekszem itt a Bazilikában, a törökök elleni az első meccs a rólad elnevezett stadionban. Mi lesz az eredmény, Öcsi?”
Öcsi: „Ilyen marhaságot a mi időnkben nem kérdeztél… Pláne a törökök ellen!”
Kocka: „…csakhogy a fiam is mondta, régóta gyengébben megy. Meg volt, amikor mi is gyengélkedtünk ellenük. Ha jól emlékszem, ötvenhatban ki is kaptunk 3:1-re. És arra is, hogy nagy hó volt arrafelé.”
Öcsi: „A franc se emlékszik rá. Azon a túrán többször is játszottunk a törökökkel, de úgy rémlik, nem voltak hivatalos mérkőzések.”
Kocka: „Érdekes, erre én nem emlékszem.”
Öcsi: „Akkor arra se emlékszel, hogy az egyik után be voltatok piálva, s a fogadáson megint elővettétek, hogy a vébé után ki mennyi prémiumot kapott. Ötvenhat februárjában, apám, ti még azzal hergeltétek egymást, mi volt ötvennégyben.”
Kocka: „Ja, ez volt az a túra, amire a Sebes a saját Mercijével hozta ki Buzánszkyékat Bécsbe a reptérre, mert lekésték a buszt?
Öcsi: „Ez hát. De nem a hátvéd tehetett róla, hanem a törökök vacilláltak. Hetvenezer dollárt kellett perkálniuk a meccsekért, az még ma is nagy pénz lenne. Úgy volt, hogy nem jön össze a lé, tudod, hogy van: a kis pénz kis fociból az is következik, ha nincs pénz, nincs foci. Aztán valahogy összedobták, mi meg hanyatt-homlok utaztunk Bécsbe, onnan pedig repülővel. Csak éppen a Jenőnek Dorogról már nem volt ideje Pestre jönni, a dorogi találkát is lekésték Ilku Pistával, ezért aztán Guszti bácsi felszedte őket.
Kocka: „Azért visszatérve a piálásra: te beszélsz erről, Öcsi? A doki, Kreisz László azt írta a jelentésébe, hogy el vagy hízva, mert mértéktelenül eszel-iszol. És edzeni sem edzel rendesen.”
Flóri: „Ne marakodjatok! Amikor kissrác voltam, a helsinki olimpián 7:1-re vertétek őket, te is, Öcsi is két-két gólt szereztetek.”
Öcsi: „Látod, Kocka, ez az Albert Flóri megment téged, nemhiába vagytok fradisták. Te meg taknyos, ne nagyon szólj bele. Azért, mert te is játszottál a törökök ellen, az nem jelent semmit.”
Flóri: „Hatvankettőben 2:1-re nyertünk a Népstadionban, és…”
Öcsi: „Megtanulhatnád végre, mi annak a stadionnak a rendes neve!”
Flóri: „Igaz. Szóval játszottam, de a második félidőben Rákosi Gyuszit küldte be helyettem Baróti Lajos bácsi. Göröcs Titi szerezte a győztes gólunkat.
Öcsi: „Primadonnáskodtál, mi, Flórikám?
Flóri: „Azt hiszem, inkább megsérültem.”
Szőke Szikla: „Flóri, ne hagyd magad froclizni! Jó, ezek vébédöntőt játszottak, de mi se vallottunk szégyent a válogatottban. És ne legyen olyan nagy a szátok, Öcsi! Amikor én voltam a kapitány nyolcvankettőben, egy ötöst rúgtunk nekik Győrben, sőt utánam Mezey Gyuri ült a kispadon, vele meg két évvel később egy hatossal tömték ki őket a srácok, ráadásul Isztambulban. Jó, tudom, egyik sem volt tétmeccs, de azért mégis.”
Báró: „Ha szólhatnék szerényen: nyolcvannyolcban én voltam a technikai igazgató, az első meccsemen egy nullra nyertünk, éppen a törökök ellen.”
Öcsi: „Te, Kocka, ki ez a gyerek aki belebeszél a nagyok dolgába?”
Kocka: „Fogalmam sincs.”
Flóri: „Ne bántsátok a Bálint Lacit. Ő volt az első, akinek megengedték, hogy külföldön játsszon. Különben is, hetvenhatszoros válogatott, a Mészöly utáni időszak egyik legjobb középhátvédje.”
Öcsi: „Nem kellett disszidálnia, hogy nyugaton játsszon?”
Kocka: „Én meg azért nem mertem évekig hazajönni, mert féltem, hogy lekapcsolnak.”
Báró: „Engem már nem kapcsoltak le, ha Bruges-ből hazajöttem.”
Öcsi: „Te Kocka, ez a Báró többször volt válogatott, mint te? Persze értem, ott hátul el lehet ácsorogni. Lóri is elvolt.”
Szőke Szikla: „Jó, a mi időnkben meg a ti időtökben más volt hetvenvalahányszoros válogatottnak lenni. Manapság már többen vannak.”
Öcsi: „Ha sok ilyen jó futballistánk van, miért jelentenének nekünk gondot a törökök?”
Flóri: „Átalakultak az erőviszonyok. Ezt manapság így mondják.”
Öcsi: „Jól van, na! De Kálmán ne legyen ilyen nagyhangú! Öreg, ha jól tudom, nem csak győztes meccsen ültél a törökök ellen kispadon.”
Szőke Szikla: „Ez már a harmadik kapitányságom alatt volt kilencvennégyben De egy döntetlent azért játszottunk, ráadásul tétmeccsen.”
Öcsi: „Na de 2–0-ra vezettetek, apafej!”
Szőke Szikla: „Most mondjak egy olyan meccset, amelyen, 2:0-s vezetés után nemhogy ikszeltetek, de kikaptatok?”
Öcsi: „Kálmán, elmész te a p… Mindenki azzal a rohadt vébédöntővel szekál.”
Szőke Szikla: „Nem szekállak, de a ti időtök óta a törökök egyre jobbak lettek. Igaz, Kipu?”
Kipu: „Igaz, Kálmán bá'!”
Öcsi: „Ez az a Kipu, aki nálam is játszott kétszer?”
Kipu: „Igen, Öcsi bá. Azóta is nagy tisztelője vagyok.”
Öcsi: „Az lehet, de lőhettél volna legalább egy gólt, amikor én voltam a kapitány…”
Szőke Szikla: „Öcsi, ne froclizd, ő még nálad is több gólt szerzett a törökök ellen: négyet.”
Kipu: „Erre büszke vagyok, de Öcsi bácsi mégiscsak Öcsi bácsi. Viszont sajnos játszottam egy negyedik találkozón is a törökök ellen, de Isztambulban 2–0-ra kikaptunk. Akkor is Kálmán bá' volt a kapitány.”
Szőke Szikla: „Na ezt a Puskás előtt nem kellett volna mondanod.”
Kipu: „Mit csináljak? Azon a meccsen voltam utoljára válogatott. Hetvenedik, egyben az utolsó alkalommal. Erre csak emlékszik az ember?!”
Szőke Szikla: „Arra is, hogy félelmetes hangulat volt Isztambulban.”
Öcsi: „Téged ez meglepett? Ahogy hallottam, többször is dolgoztál arrafelé. Meg aztán a Wembleyben is félelmetes volt a hangulat, mégsem az angolok nyertek 6:3-ra.”
Kocka: „Mikor játszottunk velük legutóbb?”
Öcsi: „Az angolokkal?”
Kocka: „Húzzál el a … A törökökkel.”
Szőke Szikla: „Nemrég volt két meccsünk is velük. Kétezer-hat októberében Eb-selejtezőn itthon 1–0-ra kaptunk ki, a visszavágót 3–0-ra vesztettük el. De tudjátok, ki volt a kapitány az első meccsen?”
Öcsi és Kocka: „Fogalmunk sincs.”
Szőke Szikla: „Kapaszkodjatok meg: Bozsik Péter.”
Öcsi: „A Cucu fia?”
Szőke Szikla: „Ő bizony!”
Öcsi: „Azt tudom, hogy Cucu egyszer volt kapitány, bele is halt szegény. A srác hogy bírja?”
Flóri: „Ó, hát a visszavágón már Várhidi volt a kapitány.
Öcsi: „A Várhidi Pali? Ne hülyíts már, Flóri!”
Flóri: „A kis Várhidi, a Péter. Egyébként ő is dózsás. Az igazság az, hogy nagy pechje volt, mert a játékvezető kiállította Gera Zolit. Ahelyett, hogy 11-es adott volna a javunkra. Ezután kaptunk egy hármast. Minket az ág is húz. De ez már így volt a mi időnkben is, Mészöllyel. Igaz, Kálmán?”
Szőke Szikla: „Igaz, de most azt mondom, lesz egy kis szerencsénk és elverjük őket. Öcsi, a srácok nem hoznak rád szégyent a »stadionodban«.”
Öcsi: „Remélem, s azt is, hogy ennek a Gerzson gyereknek igazán kijön a lépés.”Kocka: „Mióta melletted fekszem itt a Bazilikában, a törökök elleni az első meccs a rólad elnevezett stadionban. Mi lesz az eredmény, Öcsi?”
Öcsi: „Ilyen marhaságot a mi időnkben nem kérdeztél… Pláne a törökök ellen!”
Kocka: „…csakhogy a fiam is mondta, régóta gyengébben megy. Meg volt, amikor mi is gyengélkedtünk ellenük. Ha jól emlékszem, ötvenhatban ki is kaptunk 3:1-re. És arra is, hogy nagy hó volt arrafelé.”
Öcsi: „A franc se emlékszik rá. Azon a túrán többször is játszottunk a törökökkel, de úgy rémlik, nem voltak hivatalos mérkőzések.”
Kocka: „Érdekes, erre én nem emlékszem.”
Öcsi: „Akkor arra se emlékszel, hogy az egyik után be voltatok piálva, s a fogadáson megint elővettétek, hogy a vébé után ki mennyi prémiumot kapott. Ötvenhat februárjában, apám, ti még azzal hergeltétek egymást, mi volt ötvennégyben.”
Kocka: „Ja, ez volt az a túra, amire a Sebes a saját Mercijével hozta ki Buzánszkyékat Bécsbe a reptérre, mert lekésték a buszt?
Öcsi: „Ez hát. De nem a hátvéd tehetett róla, hanem a törökök vacilláltak. Hetvenezer dollárt kellett perkálniuk a meccsekért, az még ma is nagy pénz lenne. Úgy volt, hogy nem jön össze a lé, tudod, hogy van: a kis pénz kis fociból az is következik, ha nincs pénz, nincs foci. Aztán valahogy összedobták, mi meg hanyatt-homlok utaztunk Bécsbe, onnan pedig repülővel. Csak éppen a Jenőnek Dorogról már nem volt ideje Pestre jönni, a dorogi találkát is lekésték Ilku Pistával, ezért aztán Guszti bácsi felszedte őket.
Kocka: „Azért visszatérve a piálásra: te beszélsz erről, Öcsi? A doki, Kreisz László azt írta a jelentésébe, hogy el vagy hízva, mert mértéktelenül eszel-iszol. És edzeni sem edzel rendesen.”
Flóri: „Ne marakodjatok! Amikor kissrác voltam, a helsinki olimpián 7:1-re vertétek őket, te is, Öcsi is két-két gólt szereztetek.”
Öcsi: „Látod, Kocka, ez az Albert Flóri megment téged, nemhiába vagytok fradisták. Te meg taknyos, ne nagyon szólj bele. Azért, mert te is játszottál a törökök ellen, az nem jelent semmit.”
Flóri: „Hatvankettőben 2:1-re nyertünk a Népstadionban, és…”
Öcsi: „Megtanulhatnád végre, mi annak a stadionnak a rendes neve!”
Flóri: „Igaz. Szóval játszottam, de a második félidőben Rákosi Gyuszit küldte be helyettem Baróti Lajos bácsi. Göröcs Titi szerezte a győztes gólunkat.
Öcsi: „Primadonnáskodtál, mi, Flórikám?
Flóri: „Azt hiszem, inkább megsérültem.”
Szőke Szikla: „Flóri, ne hagyd magad froclizni! Jó, ezek vébédöntőt játszottak, de mi se vallottunk szégyent a válogatottban. És ne legyen olyan nagy a szátok, Öcsi! Amikor én voltam a kapitány nyolcvankettőben, egy ötöst rúgtunk nekik Győrben, sőt utánam Mezey Gyuri ült a kispadon, vele meg két évvel később egy hatossal tömték ki őket a srácok, ráadásul Isztambulban. Jó, tudom, egyik sem volt tétmeccs, de azért mégis.”
Báró: „Ha szólhatnék szerényen: nyolcvannyolcban én voltam a technikai igazgató, az első meccsemen egy nullra nyertünk, éppen a törökök ellen.”
Öcsi: „Te, Kocka, ki ez a gyerek aki belebeszél a nagyok dolgába?”
Kocka: „Fogalmam sincs.”
Flóri: „Ne bántsátok a Bálint Lacit. Ő volt az első, akinek megengedték, hogy külföldön játsszon. Különben is, hetvenhatszoros válogatott, a Mészöly utáni időszak egyik legjobb középhátvédje.”
Öcsi: „Nem kellett disszidálnia, hogy nyugaton játsszon?”
Kocka: „Én meg azért nem mertem évekig hazajönni, mert féltem, hogy lekapcsolnak.”
Báró: „Engem már nem kapcsoltak le, ha Bruges-ből hazajöttem.”
Öcsi: „Te Kocka, ez a Báró többször volt válogatott, mint te? Persze értem, ott hátul el lehet ácsorogni. Lóri is elvolt.”
Szőke Szikla: „Jó, a mi időnkben meg a ti időtökben más volt hetvenvalahányszoros válogatottnak lenni. Manapság már többen vannak.”
Öcsi: „Ha sok ilyen jó futballistánk van, miért jelentenének nekünk gondot a törökök?”
Flóri: „Átalakultak az erőviszonyok. Ezt manapság így mondják.”
Öcsi: „Jól van, na! De Kálmán ne legyen ilyen nagyhangú! Öreg, ha jól tudom, nem csak győztes meccsen ültél a törökök ellen kispadon.”
Szőke Szikla: „Ez már a harmadik kapitányságom alatt volt kilencvennégyben De egy döntetlent azért játszottunk, ráadásul tétmeccsen.”
Öcsi: „Na de 2–0-ra vezettetek, apafej!”
Szőke Szikla: „Most mondjak egy olyan meccset, amelyen, 2:0-s vezetés után nemhogy ikszeltetek, de kikaptatok?”
Öcsi: „Kálmán, elmész te a p… Mindenki azzal a rohadt vébédöntővel szekál.”
Szőke Szikla: „Nem szekállak, de a ti időtök óta a törökök egyre jobbak lettek. Igaz, Kipu?”
Kipu: „Igaz, Kálmán bá'!”
Öcsi: „Ez az a Kipu, aki nálam is játszott kétszer?”
Kipu: „Igen, Öcsi bá. Azóta is nagy tisztelője vagyok.”
Öcsi: „Az lehet, de lőhettél volna legalább egy gólt, amikor én voltam a kapitány…”
Szőke Szikla: „Öcsi, ne froclizd, ő még nálad is több gólt szerzett a törökök ellen: négyet.”
Kipu: „Erre büszke vagyok, de Öcsi bácsi mégiscsak Öcsi bácsi. Viszont sajnos játszottam egy negyedik találkozón is a törökök ellen, de Isztambulban 2–0-ra kikaptunk. Akkor is Kálmán bá' volt a kapitány.”
Szőke Szikla: „Na ezt a Puskás előtt nem kellett volna mondanod.”
Kipu: „Mit csináljak? Azon a meccsen voltam utoljára válogatott. Hetvenedik, egyben az utolsó alkalommal. Erre csak emlékszik az ember?!”
Szőke Szikla: „Arra is, hogy félelmetes hangulat volt Isztambulban.”
Öcsi: „Téged ez meglepett? Ahogy hallottam, többször is dolgoztál arrafelé. Meg aztán a Wembleyben is félelmetes volt a hangulat, mégsem az angolok nyertek 6:3-ra.”
Kocka: „Mikor játszottunk velük legutóbb?”
Öcsi: „Az angolokkal?”
Kocka: „Húzzál el a … A törökökkel.”
Szőke Szikla: „Nemrég volt két meccsünk is velük. Kétezer-hat októberében Eb-selejtezőn itthon 1–0-ra kaptunk ki, a visszavágót 3–0-ra vesztettük el. De tudjátok, ki volt a kapitány az első meccsen?”
Öcsi és Kocka: „Fogalmunk sincs.”
Szőke Szikla: „Kapaszkodjatok meg: Bozsik Péter.”
Öcsi: „A Cucu fia?”
Szőke Szikla: „Ő bizony!”
Öcsi: „Azt tudom, hogy Cucu egyszer volt kapitány, bele is halt szegény. A srác hogy bírja?”
Flóri: „Ó, hát a visszavágón már Várhidi volt a kapitány.
Öcsi: „A Várhidi Pali? Ne hülyíts már, Flóri!”
Flóri: „A kis Várhidi, a Péter. Egyébként ő is dózsás. Az igazság az, hogy nagy pechje volt, mert a játékvezető kiállította Gera Zolit. Ahelyett, hogy 11-es adott volna a javunkra. Ezután kaptunk egy hármast. Minket az ág is húz. De ez már így volt a mi időnkben is, Mészöllyel. Igaz, Kálmán?”
Szőke Szikla: „Igaz, de most azt mondom, lesz egy kis szerencsénk és elverjük őket. Öcsi, a srácok nem hoznak rád szégyent a »stadionodban«.”
Öcsi: „Remélem, s azt is, hogy ennek a Gerzson gyereknek igazán kijön a lépés.”