Djokovics egy szetten át bírta a csodateniszt, Alcaraz megcsinálta a karrier Grand Slamet!
TENISZ
AUSTRALIAN OPEN, MELBOURNE (111 500 000 ausztrál dollár, kemény pálya)
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ
Carlos Alcaraz (spanyol, 2.)–Novak Djokovics (szerb, 4.) 2:6, 6:2, 6:3, 7:5
A torna eddigi talán leghidegebb napja köszöntött be vasárnapra az Australian Openen. Az álmoskönyvek szerint ez a 25. Grand Slam-győzelmére törő Novak Djokovicsnak kedvezett, ezt a mérföldkövet korábban még női versenyző sem érte el soha – férfi pláne nem, hiszen a szerb a rekorder. A 38 éves legenda elképesztő szenzációt okozva ütötte ki az elődöntőben a címvédő olasz Jannik Sinnert, aki ezúttal nem muzsikált olyan meggyőzően Melbourne-ben, mint az előző két évben, és taktikailag tökéletesen játszotta le őt a pályáról Djokovics. Sinner rendkívül sematikusnak tűnt, ráadásul elképesztően sok esélyt szalasztott el, 18 bréklabdájából csak kettőt értékesített. Tegyük hozzá, a negyeddöntőben meg Djokovics került nagy bajba, Lorenzo Musetti minden tekintetben uralta az egymás elleni találkozójukat, azonban a harmadik szett elején sérülés miatt feladta a küzdelmet, hiába vezetett kettő nullára.
Carlos Alcaraznak is a harmadik játszmában akadtak gondjai Alexander Zverev ellen, hogy görcs vagy húzódás, tulajdonképpen lényegtelen, végigvitte a mérkőzést, s bár kétjátszmányi előnye elfogyott, a döntő szettben hihetetlen akaraterővel visszajött brékhátrányból, és életében először bejutott az Australian Open döntőjébe.
Djokovics 11-edszer szerepelt ott, az első tíz alkalommal győzött is, Alcaraz viszont kétszer is elpáholta őt a wimbledoni fináléban, s korábbi hét majordöntőjéből csupán egyet veszített el. Természetesen a spanyol szempontjából is nagy tétje volt a csatának, Don Budge-ot megelőzve ő lehetett minden idők legfiatalabb teniszezője, akinek összejön a karrier Grand Slam. Megfordítva: Djokovics győzelmével minden idők „legöregebb” GS-győztese lehetett, úgyhogy azzal futhattunk neki a 2026-os Australian Open férfidöntőjének, hogy mindenképpen történelem íródik.
Felvezetésként Sophie Ellis-Bextor énekelte el a Murder on the Dancefloor című 2001-es világslágerét. Nagyon szuper volt, de már mindenki a főszereplőket várta, az aktív teniszezők két legnagyobbikát. Djokovics egészen biztosan kiváló fizikai állapotban lépett pályára, gyakorlatilag csak egy megterhelő találkozója volt az idei viadalon – ez igaz Alcarazra is, belőle viszont talán többet kivett, hogy minimum két szetten át szinte csak sántikált Zverev ellen, illetve összességében is bő négy órával többet töltött a pályán veterán riválisánál.
A lelátón ott ült Rafael Nadal, a 22-szeres Grand Slam-győztes spanyol ikon, aki nem titkolta, bár lenyűgözi Djokovics teljesítménye, inkább honfitársának szurkolt ezen az estén. A legutóbbi Alcaraz–Djokovics összecsapást előbbi nyerte meg a tavalyi US Open elődöntőjében, akkor a délszláv egyetlen szoros szettre volt képes, de ahogyan több játékos is hangsúlyozta a sajtótájékoztatóján, minden torna más, és a teniszezők is rendre más felkészültségi, mentális, fizikai állapotban vannak. A közönség nagy ovációja mellett indult el a játék, Djokovics magabiztosan kezdett, a negyedik játékban bréklabdához jutott, Alcaraz hidegvérű ejtéssel hárította. Jött a következő lehetőség is egy pontos tenyeres után, a világelső ezt ugyancsak kivédte – megpróbálhatta harmadszor is, ekkor már hiábavaló volt az igyekezete (3:1 Djokovicsnak). Játszi könnyedséggel húzta be az első felvonást a szerb, meg sem kellett erőltetnie magát, semmilyen ellenállást nem tanúsított Alcaraz, 33 perc alatt bukta el az első szettet (2:6).
Volt-e visszaút? Annyira egyoldalú játszmát láthattunk, hogy adekvátnak tűnt ez a kérdés. A második szettben 1:1-nél érkeztek el Alcaraz első bréksanszai, Djokovics megpróbálta szerva-röptével hárítani, nem jött be neki. Azonnal visszajöhetett viszont a játszmába, ám hosszúra ütötte a tenyerest. A spanyol kezdett megérkezni a csatába, erőteljesen ébredezni kezdett, ennek gyümölcse egy újabb brék, és simán megnyert második játszma lett (6:2).
A harmadik játszmában Djokovics 2:1-es vezetésénél hihetetlen labdamenetet nyert meg a spanyol, noha ellenfele mindent tökéletesen csinált. Felvette az üzemi hőfokot a hatszoros Grand Slam-győztes, aki röpke 16 évvel fiatalabb Djokovicsnál, kettő kettőnél már érkezett a brék, amit meg is tudott erősíteni (4:2). Öt háromnál három szettlabda ment veszendőbe Alcaraznak, aztán szép rövidítése után egy negyedik is a tízszeres AO-győztes remek szervájának következményeként. Djokovics nem bírta lezárni a gémet, az ötödik játszmalabdánál aztán szélesre mérte a fonákot (6:3). Úgy tűnt, valami problémája van a szerbnek, de nem kapott rá ápolási időt.
Egyre nehezebben nyerte meg a pontokat a szerb, Alcaraz fittnek és frissnek látszott, de első három bréklabdáját nem tudta értékesíteni. A negyediket sem, ászt bombázott a térfelére Djokovics, majd az ötödik is veszendőbe ment, ekkor tíz perce tartott a játék. De olyan volt, mint az éjjel, soha nem érhetett véget: a hatodikat is kivédte az életéért küzdő Djokovics! Azután tüzelte a szurkolókat, kellett neki az energia a folytatáshoz.
A szerb drukkerek majd' meg is őrültek, fesztiválhangulat uralkodott, 2:2 volt az állás, élt a remény Djokovicsnak. Hamarosan 3:3 lett, továbbra is „bréktelenül”, Alcaraz fantasztikus löbbökkel nehezítette ellenfele dolgát, akinek nehezére esett már elindulni ezekre a labdákra. A következő gémben visszajött semmi harmincról, 4:4. Váratlanul bréklabdához jutott Djokovics, elképesztő erőket mozgósított, ám hosszúra ment a tenyerese. A szerbnek a mérkőzésben maradásért kellett adogatnia, de nem okozott neki kihívást. Öt hatnál újra ez volt a teendő, nem túlzás, az első labdamenetből látszott, a sportág művészei küzdöttek a diadalért. Három óra játék után két mérkőzéslabda következett, és már az elsőt megcsinálta a 22 éves Carlos Alcaraz – minden idők legfiatalabb játékosa, aki meg tudta nyerni az összes Grand Slamet. Ez volt neki összességében a hetedik, azonban Djokovicsnak sincs oka szomorkodni, egyértelmű, lehet még esélye bővíteni a trófeagyűjteményét (7:5).
