Tenisz: Nem is tudjátok, mennyi erőt és hitet adtatok nekem – Federer

Roger Federer Twitter-üzenete:

„Teniszcsaládomnak, és mindenki másnak,

A sok ajándék közül, amiket a tenisztől kaptam az évek során, kétség kívül a legnagyszerűbbek azok az emberek voltak, akikkel az út közben találkoztam: barátaimmal, versenytársaimmal, de mindenekelőtt a szurkolókkal, akik az életét adják a sportágnak. Ma szeretnék veletek egy hírt megosztani.

Amint sokan tudjátok, az elmúlt három év kihívásokat támasztott elém sérülések és műtétek formájában. Keményen dolgoztam, hogy visszatérjek a versenyképes színvonalra. Azonban ismerem a testem határait és korlátait is, és a testem üzenete egyértelmű volt az utóbbi időben. Negyvenegy éves vagyok, több mint 1500 meccset játszottam 24 év alatt. A tenisz nagylelkűbben bánt velem, mint valaha is álmodtam volna, és most be kell ismernem, hogy itt az idő, hogy befejezzem profi pályafutásomat.

A jövő heti londoni Laver-kupa lesz az utolsó ATP-tornám. Fogok még teniszezni a jövőben, de nem Grand Slam-tornákon vagy a touron.

Ez keserédes döntés, mert hiányozni fog minden, amit a tour adott nekem. Ugyanakkor annyi mindent lehet ünnepelni. A világ egyik legszerencsésebb emberének tartom magam. Kaptam egy különleges tehetséget, hogy teniszezzek, amit olyan szinten tudtam csinálni, amit soha korábban nem tudtam elképzelni, és sokkal tovább, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni.

Elsősorban szeretném megköszönni a hihetetlen szurkolóimnak. Nem is tudjátok, hogy mennyi erőt és hitet adtatok nekem. Az inspiráló érzés, amikor telt házas stadionokban és arénákban sétálhattam, életem egyik felemelőbb élménye volt. Nélkületek azok a sikerek sokkal magányosabbak lettek volna, semmint érzelemmel és örömmel teliek.

Amikor a tenisz iránt érzett szerelmem kezdődött, labdaszedő voltam szülővárosomban, Bázelben. Csodálva néztem a játékosokat. Óriások voltak számomra, és elkezdtem álmodozni. Az álmaim elvezettek oda, hogy keményebben dolgozzak, és elkezdtem hinni magamban. Néhány siker önbizalmat kölcsönzött nekem, és a mai napig tartó legcsodálatosabb útra tértem. Úgyhogy meg akarom köszönni a szívem mélyéről mindenkinek szerte a világon, akik segítettek egy fiatal svájci labdaszedő gyerek álmainak a megvalósításában.

Végül, a tenisznek: Szeretlek, és sohasem hagylak el.”