Aus. Open: „Nagy élmény volt” – Fucsovics

– Mikor tudta meg, hogy egyáltalán felférnek a páros főtáblájára?
– Délben még edzettem, nyomtam egy laza edzést a szlovák Lukas Lackóval, visszaértünk, és akkor szólt az egyik igazgató, hogy mégis beférünk.

– A páros társa, a japán Nisioka Josihito egy-két órával korábban még egyesezett…
– Pontosan.

– Örült, hogy mégis párosozhattak, vagy az edzés után már nem hiányzott annyira?
– Nagyon örültem! Bryanék ellen párosozni olyan, mintha egyéniben Federerrel játszhatnék.

– Sokéves profiként, elismerésre méltó eredményekkel a háta mögött is le kell küzdenie ilyenkor a gondolatot, hogy kik állnak a háló túloldalán?
– Nem szabad azt nézni, hogy ki van a másik oldalon… Csak magamra, a saját játékomra szabad figyelni. De nagy élmény volt, jól is ment a játék. Úgy mentünk fel, hogy nincs veszítenivalónk, felszabadultan játszottunk, ami az eredményen is látszott. Az első két szett nekünk állt, a másodikban 4:4-nél három bréklabdánk volt, ha azt megcsináljuk, miénk a meccs – de ők csinálták meg azt a három pontot… Ilyen a tenisz, néhány labdán múlik.

– Tegnapelőtt még esett, ma harminc fokos hőség van, holnap már közelebb leszünk a negyvenhez. Mennyire nehéz alkalmazkodni a körülményekhez?
– Hozzájuk lehet szokni, bár a holnapi extrém lesz, mert harmincnyolc fokot mondanak és abszolút napsütést, kevés széllel… Tényleg kemény lesz. Viszont Sam Querrey-vel játszom majd, ő sem szereti a hosszú labdameneteket, nem is erőlteti őket, úgyhogy végül is nem akkora baj, hogy meleg lesz.

– Az számít bármit, hogy amerikaiakkal készülhetett egy harmadik amerikaira?
– Inkább csak érdekes egybeesés, ám ez a páros arra feltétlenül jó volt, hogy téthelyzetekben tudtam gyakorolni a szerváimat, a ritörnöket, a röptejátékomat – szóval, pozitív nap volt a mai.