Liu Shaoang (Fotó: Fehér Gábor/Fejér Megyei Hírlap)

Ha Liu Shaoang győzött volna Az Év Sportolója Gálán, az alábbi beszéd hangzott volna el az Operában.

„Jó estét kívánok mindenkinek, szeretettel üdvözlöm a sportolókat, edzőket, családtagokat.

Sajnálom, hogy nem tudok részt venni az eseményen, de szeretnék gratulálni a jelölteknek és a díjazottaknak.

Köszönöm a díjat, köszönöm azoknak az embereknek, akik hozzásegítettek ezekhez az eredményekhez, közülük szeretnék néhányat kiemelni.

Kezdeném szeretett edzőimmel, mentoraimmal, Bánhidi Ákossal, Dzse Szu Csunnal és Csang Csing Linával – enélkül a mesterhármas nélkül ezek az eredmények nem születtek volna meg soha. Folytatnám a szakmai stábbal, Imre Emillel, Bánhidi Bencével, Csul Von Eric Leevel, Varga Sándorral, az ő szerepük is óriási ezekben az eredményekben.

Hatalmas köszönet Orendi Misi bácsinak, akinek kulcsszerepe volt Magyarországon a rövid pályás gyorskorcsolyázás fejlődésében, Szemők Csaba bácsinak a folyamatos támogatásért, és persze testvéremnek, akivel a mai napig motiváltjuk és hajtjuk egymást.

Köszönet a volt társaimnak, négyet ki is emelnék, ők az olimpia idején is segítettek a felkészülésben, mikor pozitív lett a tesztem, ők Oláh Bence, Talabos Attila, Varnyú Alex és Burján Csaba.

Külön köszönet jár a Ferencvárosi Torna Clubnak: befogadtak és családtagként kezeltek minket. Óriási felszabadulás volt, amikor hozzájuk kerültünk, és hatalmas támogatást kaptunk tőlük, hálás vagyok az együtt töltött időszakért.

Szeretnék köszönetet mondani Magyarországnak, a magyar sportrajongó közösségnek, amelyik végtelen szeretetet árasztottak felénk. Akadnak olyanok, akik mai napig támogatnak minket.

Rengeteg nevet fel lehetne még sorolni, végszóként csak annyit mondanék, hogy köszönöm – a díjat édesanyukám kapja meg.”