Korcsolyasport: elnököt is választanak a küldöttek

Tizenöt éve vezeti a Magyar Országos Korcsolyázószövetséget Kósa Lajos, s bármi is történik a pénteki tisztújító közgyűlésen, azt biztosan elmondhatja magáról az április 12-i választás után a képviselői mandátumát fel nem vevő politikus, hogy irányítása során a legmagasabb csúcsokig is eljutottak a magyar korcsolyázók.

Elsősorban persze a rövid pályás gyorskorcsolyázók közösségéhez köthetők a sikerek: ez a kis, nemzetközi viszonylatban kiváltképp maroknyi csapat a 2000-es évek közepétől érmek sokaságát hozta haza a világversenyekről, álltak magyar short trackesek az olimpiai, a világ- és az Európa-bajnoki dobogó felső fokán is – egyéniben és váltóban egyaránt.

A pekingi játékok után viszont távoztak Magyarországról a Liu fivérek, Shaolin és Shaoang, a műkorcsolyázóknál egyre kevesebben jutottak el arra a szintre, hogy világversenyeken induljanak, a gyorskorcsolyázók edzéslehetőségei itthon gyakorlatilag a nullára redukálódtak, így az elmúlt négy évben kétségkívül kevesebb siker született a korcsolyázók háza táján, bár azért például Jászapáti Petráról semmiképpen se feledkezzünk meg, hiszen ő tavaly a honi short track első egyéni női Európa-bajnoka lett.

Kósa Lajos a legtöbb ajánlást kapta az elnöki tisztért folyó küzdelem „első fordulójában”, ám akad két kihívója.

Telegdi Attilát jól ismeri a korcsolyázócsalád, előbb rövid pályás gyorskorcsolyázóként a jégen ért el sikereket, majd edzőként, később a válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott, s több éven keresztül ő volt a szövetség gyorskorcsolya-ágazati igazgatója. Jelenleg a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem téli sportok csoportjának vezetője, egyetemi adjunktus.

Török Zoltán sem ismeretlen a jég világában, már csak azért sem, mert ő a korábbi olimpikon jégtáncos, Hoffmann Nóra férje. A győri bencés diák az akkor még Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívott felsőoktatási intézményben végzett, több mint egy évtizede különböző termékek magyarországi képviseletét látja áll, de nem áll tőle távol a sport, hiszen vitorlázásban többszörös magyar bajnok, vezet egy vitorlásegyesületet, s elvégezte a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát is.

A három pályázónak ugyanazt a két kérdést tettük fel.
1. Miért döntött úgy, hogy indul az elnöki pozícióért?
2. Megválasztása esetén mit ígér?

KÓSA Lajos

1. Sokan megkerestek azzal, folytassuk a munkát, a sikerszériát, mert mindaz, amit csináltunk az elmúlt tizenöt évben, eredményes volt: ez a másfél évtized a magyar korcsolyasport legsikeresebb időszaka volt – olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyakkal, érmekkel, az utánpótlás-korosztályban szerzett dobogós helyezésekkel, számos jó teljesítménnyel. Bárhogy is alakul a pénteki választás, mindez igaz állítás marad a jövőben is. Amit elértünk, igazi csapatmunka volt, mindenki kivette belőle a részét.

2. Fontos kérdés, milyen felállás lesz a legjobb a korcsolyasportnak, és persze a szövetségnek is, mind a két jelölttársammal szeretnék egyeztetni, hiszen nem ellenségek vagyunk, mindannyiunknak az az érdekünk, hogy a szövetség s így a magyar korcsolyasport sikeres maradjon. Az biztos, hogy a jövőben még inkább a fiatalok felé kell fordulnunk, hiszen kiváló eredményeket mutatott és mutat fel az utánpótlásunk, ami bizakodásra ad okot. Az is biztos, hogy bővíteni kell az általunk elérhető jégfelületeket, mert szűkösek, a jövőben nem lesznek elegendők. És az is biztos, hogy erőteljesen nyitni kell a piac felé: korábban voltak nagyobb támogatóink, ám a velük kötött együttműködési szerződések lejártak. Fontosak a szponzorok, hiszen önmagában csak az állami támogatás nem elegendő, illetve a Nemzeti Korcsolyázó Központ felépülése is kulcskérdés. Meggyőződésem, hogy az eddigi sikeres éveket még fényesebb esztendők követhetik.

TELEGDI Attila

1. A mozgatórugó az volt, hogy ez az olimpia nem úgy sikerült, ahogyan sikerülhetett volna. Úgy gondolom, volt néhány olyan vezetői döntés, amely ide vezetett – mondom ezt anélkül, hogy bírálnám a jelenlegi vezetőséget, elvitathatatlan, hogy Kósa Lajos rendkívül sokat tett a magyar korcsolyasportért. Volt több elhibázott döntés, de ami leginkább fájó, hogy elveszítettük a versenyző-központúságot, az eredmények oltárán feláldoztunk mindent: a sportoló a legfontosabb, de az edzések és az anyagi támogatás mellett a szövetségnek emocionális, pedagógiai, pszichológiai segítséget is kell nyújtania.

2. Szeretném visszahozni a szakmaiságot: objektív, sportszakmai alapokon nyugvó döntések kellenek. Olyanok, amelyekbe bevonjuk a klubokat is, mert ha az egyesületek nem kapnak lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket, akkor hogyan várjuk el tőlük, hogy ránk bízzák a versenyzőiket a válogatottban – együtt gondolkozásra, szorosabb együttműködésre van szükség. Erősíteni kell a vidéki klubok támogatását. Rövid, közép- és hosszú távú elképzelések kellenek, nem csak rövid távon és olimpiában kell gondolkozni. Persze érthető az utóbbi is, hiszen a támogatás és a szövetség besorolása ez alapján történik, ám ennél távolabb kell nézni. A tömegsportra is jobban kell figyelni, ez a korcsolyázás népszerűsítése és az egészségmegőrzés mellett az utánpótlás-nevelésünket is elősegíti. Javítani kell a kommunikációt, a versenyzőknek, a szülőknek és a kluboknak látniuk és ismerniük kell a szövetség stratégiáját. Fontos az edzői edukáció, és igazodni kell a sportállamtitkárság irányvonalához, együttműködési megállapodásokat kell kötni más szakszövetségekkel, a téli sportágakkal pedig szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot. És ami még fontos: szükség van mindkét szakágra, hiszen ugyanazok a célok, s ezt együtt tudjuk csak elérni.

TÖRÖK Zoltán

1. Amikor megtudtam, hogy tisztújító közgyűlés lesz a sportágban, megdöbbenve tapasztaltam, hogy senki sem akar elindulni a jelenlegi elnökön kívül. Hogy ennek valamiféle félelem vagy az az oka, hogy voltak eredmények az elmúlt években, volt fejlődés, nem firtatom, ugyanakkor mégsem tartottam jó üzenetnek, ha egyedüli jelöltként nyeri meg a választást a regnáló elnök. Azt gondolom, a korcsolyasportot kedvelők, a versenyzők, a szakmai stábok, a háttérszervezetek szenvedhetik el, ha újraválasztják Kósa Lajost, s nem feltétlenül azért, mert rossz vezető volt, hanem azért, mert megváltoztak a körülmények.

2. Nem én vagyok az egyedüli kihívó, de úgy vélem, az elnökség élére most nem egy sportszakemberre van szükség, hanem sokkal inkább egy tapasztalt cégvezetőre, menedzserre. A szövetségnek csak augusztusig van költségvetése, és nehezebb „hátizsákkal” lehet tárgyalni a sportot irányítókkal, mint négy éve. Fontos kérdés a jövőben, hogyan tudunk racionalizálni. Megéltem több nehéz helyzetet országos társaságok igazgatójaként, hiszen egy cégvezető valójában egyfolytában válságot menedzsel, emellett a piacból élek, onnan több anyagi forrást is tudok szerezni. Rendkívül fontosnak tartom a transzparenciát, itt változtatni kell, hiszen sokszor azt sem tudták az egyesületek, milyen előírásoknak kellene megfelelniük ahhoz, hogy elérjenek valamit. Mellette úgy látom, a vidék meglehetősen el van hanyagolva: nem mindenki a fővárosban születik és él, még jobban kell figyelni a vidéki bázisokra. Döntsön a szakma a szakmáról, én nem venném ezt el tőle, de ha úgy adódik, tudok a mérleg nyelve lenni. Erősebb menedzsmentet szeretnék, hatékonyabb, jobb kapcsolatokat ápolni mind itthon, mind külföldön.