Téli olimpia: Mire hazaérek, kiderül, sikerült-e a PhD-m – Kékesi Márton

– Amit megígért, betartotta: a szlalom második futamában már igazán bevállalós menetet ment, nemcsak a biztonságra törekedett.
– Teljesen más mentalitással álltam be a rajtba: rájöttem, úgy szeretek versenyezni, ha csak magamnak akarok megfelelni – válaszolta a szlalomban 33. helyen végző Kékesi Márton a Nemzeti Sportnak. – Persze, ez egy olimpián nem egészen így működik. Minden eredménynek két oldala van ugyanis: egy százalékos és egy helyezés. Egy olimpián mindig a helyezést nézik, úgyhogy ilyenkor fel kell adni az önös érdekeket. Lehet, hogy nem vállalod fel a legjobb futamodat – holott kellő kockázatvállalással tudnál jobbat menni –, mert tisztában vagy vele, ez csak négyévente van, és az elsődleges ilyenkor az, hogy leérj, és legyen eredményed neked, illetve az országnak.

– A második menetében viszont már ennél többről volt szó.
– A második futamban végre magamat adhattam. Annyi minden kavargott a fejemben és annyira szerettem volna bizonyítani! Eleve nehéz volt az út, a Pekingbe való kijutás, hiszen nagy volt a konkurencia, óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy végül én utazhattam. Pjongcsangban elindult valami, amikor harmincadik lettem, ám azt követően jött egy nagy törés, súlyos sérülés után kellett felállnom a padlóról és kiharcolnom az olimpiai kvalifikációt. Ha ezt veszem alapul, a mostani második menetemmel már elégedett lehetek, ugyanakkor sajnálom, hogy az olimpia másik három futama nem ilyen volt, illetve hogy viszonylag sokan vannak, akiket máskor, nemzetközi versenyeken meg szoktam előzni, most viszont előttem végeztek.

– Ennek mi lehet az oka?
– Borzasztóan nehéz csak az olimpiára formaidőzíteni, egy-egy konkrét futamra kihegyezni a csúcsformát. Főleg úgy, hogy nagyon kevésszer tapasztalhattam meg ilyen minőségű pályát – a kvalifikáció messze nem ilyen pályákon zajlott. Viszont annyi tapasztalatom már van, hogy megoldom ezeket a helyzeteket is, és lehozom magamat, hogy legyen egy biztos eredményünk.

– Hogyan lehetne még több rutint szerezni és tovább zárkózni a „nagyokhoz”?
– Az idő a kulcs. Én magyarként nem fogok tudni egyik napról a másikra kiugró eredményeket produkálni, mert kicsi nemzet vagyunk, és nincs meg az a sportági háttér, ami a nagyhatalmaknál rendelkezésre áll. Ami náluk magától értetődő alapvetés – a megfelelő felszerelés, stáb, edzéslehetőség –, nekem sosem jött csak úgy, ezekért mind-mind meg kellett küzdenem. Most, huszonhat éves koromra mondhatom el, hogy ezek nagyjából megvannak – azért ez egy olyan jelentős hátrány azokhoz képest, akik kisgyerekkoruk óta a legprofibb körülmények között készülhetnek, amit nem lehet csak úgy hipp-hopp eltüntetni. Lassú, pici lépésekkel tudom venni a lépcsőfokokat, és igyekszem ezt is tenni.

– Mi volna a következő lépcsőfok?
– A cél az lenne, hogy most végre törés nélkül tudjak tovább fejlődni, és ne legyen az, ami Pjongcsang és a sérülésem után, hogy mindig kettőt előreléptem, egyet hátra. Folyamatosan szeretnék előre haladni, és a klubom, a DVTK hathatós támogatásával ott lenni négy év múlva is, mert nagyon nehezen tudnám itthagyni ezt a sportot, ami az életem, és amiért nap mint nap dolgozom. Emellett viszont van egy másik életem is, a Testnevelési Egyetemen, azt sem szeretném elhanyagolni semmiképpen sem – például, hogy mást ne mondjak, mire hazaérek, kiderül, sikerült-e a PhD-m…

TÉLI OLIMPIA, PEKING 2022
ALPESI SÍ, FÉRFI MŰLESIKLÁS (87 induló)
1. Clément Noël (Franciaország) 1:44.09 perc
2. Johannes Strolz (Ausztria) +0.61 mp
3. Sebastian Foss-Solevaag (Norvégia) +0.70
4. Henrik Kristoffersen (Norvégia) +0.79
5. Loic Meillard (Svájc) +0.80
6. Daniel Yule (Svájc) +0.86

33. KÉKESI MÁRTON +13.88

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)