Világsztárok. Nincs ezen mit szépíteni, mi több, nem is kell ezt szépíteni.
Azok.
Világsztárok.
Hihetetlenül mélyről indultak, ahogyan maga a sportág, a rövid pályás gyorskorcsolya is hazánkban, évről évre egyre feljebb jutnak – és hol van még a vége...?
Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang elvitte a show-t a dordrechti Európa-bajnokságon. Egy olyan országban, ahol a gyorskorcsolya nemzeti sportnak számít, ahol immár nemcsak nagypályán, hanem a short trackesek között is egyre több klasszis akad, na de olyan, mint a mi két fiunk?
Nos, olyat nemigen találunk szerte a világban. Vannak persze remekül teljesítő, kiváló eredményeket produkáló rövid pályás gyorskorcsolyázók, de mostanra eljutottunk odáig, hogy a Liu fivérek a sportág ikonjainak számítanak.
És olyan emberi minden megnyilvánulásuk...
„Testvérek vagyunk. Mindig, minden helyzetben. Nemcsak a hétköznapok során, hanem a pályán is. Fontos, persze, hogy fontos, hogy a leggyorsabbak legyünk a jégen, de az már nem számít, melyikünk halad át elsőként a célvonalon. A győzelem a miénk – családon belül marad.”
Úgy tartják, egy bajnok akkor igazi bajnok, ha amellett, hogy a sportágában a legnagyobbak közé emelkedik, a mindennapi életben is kivívja a tiszteletet. Mert igazi bajnokká válni csak akkor lehet, ha a kiváló sportolói én mellé társul a klasszis viselkedése, gondolkodása is.
Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang igazi bajnokok.
Akárcsak a körülöttük lévők.
Például edzőik, Csang Csing Lina és Bánhidi Ákos – ha a fiúk világsztárok, azok a trénerek is, és ezt nem (csak) az elfogultság mondatja velünk: a dordrechti Eb helyszínén a futamok előtt, alatt és után a palánk mellett álló Lina majdnem annyiszor tűnt fel a kivetítőn, mint a versenyzők. Mindeközben Bánhidi Ákos – sokszor egy méterrel hátrébb lépve – végzi hatalmas alázattal a munkáját. Ketten együtt alkotnak egy egészet – nekik is köszönhetően tart immár évek óta a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók sikersorozata.
És vegyük észre azt is, hogy a Liu testvérek mellett szép lassan mások is odaérnek az élmezőnybe.