Egy kis fair play
Néha-néha elgondolkodom azon, hogy az egyes PL-klubok által játékosfizetésekre költött összegek közötti egészen brutális eltérések vajon milyen mértékben tükröződnek a bajnoki eredmények összehasonlításában. Most hétvégén találtam egy táblázatot, ami pontosan ezt a kérdést válaszolja meg, ráadásul kellemesen egyszerű formában. Mivel a táblázat elkészítése óta még nem volt teljes bajnoki forduló, így az adatok aktuálisak (a múlt hétfői Pool-WBA és a vasárnapi Pool-Swansea pontjai még nincsenek benne). Sok hozzáfűzni valóm nincs a táblázathoz - a baloldalon a legmagasabbtól a legalacsonyabb fizetésekig vannak rangsorolva a csapatok (a skála alternáló 3, ill. 4 millió font/év intervallummal operál), míg a jobboldalon a 26 fordulót követő pontszámok szerinti állás látható. A piros vonalak jelölik a játékosoknak átutalt összegekhez képest alulteljesítő csapatokat, a zöld vonalak pedig a kifejezetten jól szereplő klubokat mutatják. Azon csapatok, amelyek nagyjából az elváthatót hozzák nem kaptak külön jelölést. Természetesen az egyetlen viszonyítási alap a bajnokság klubjainak teljesítménye, így bizonyosan fog még változni a kép, viszont a szezon kétharmadán már túl vagyunk, tehát némi segítséget azért ad a tendenciákról. Alább száraz számok, értékítélet nélkül. (Köszönet ezúttal is a financialfairplay.co.uk -nak!)Néha-néha elgondolkodom azon, hogy az egyes PL-klubok által játékosfizetésekre költött összegek közötti egészen brutális eltérések vajon milyen mértékben tükröződnek a bajnoki eredmények összehasonlításában. Most hétvégén találtam egy táblázatot, ami pontosan ezt a kérdést válaszolja meg, ráadásul kellemesen egyszerű formában. Mivel a táblázat elkészítése óta még nem volt teljes bajnoki forduló, így az adatok aktuálisak (a múlt hétfői Pool-WBA és a vasárnapi Pool-Swansea pontjai még nincsenek benne). Sok hozzáfűzni valóm nincs a táblázathoz - a baloldalon a legmagasabbtól a legalacsonyabb fizetésekig vannak rangsorolva a csapatok (a skála alternáló 3, ill. 4 millió font/év intervallummal operál), míg a jobboldalon a 26 fordulót követő pontszámok szerinti állás látható. A piros vonalak jelölik a játékosoknak átutalt összegekhez képest alulteljesítő csapatokat, a zöld vonalak pedig a kifejezetten jól szereplő klubokat mutatják. Azon csapatok, amelyek nagyjából az elváthatót hozzák nem kaptak külön jelölést. Természetesen az egyetlen viszonyítási alap a bajnokság klubjainak teljesítménye, így bizonyosan fog még változni a kép, viszont a szezon kétharmadán már túl vagyunk, tehát némi segítséget azért ad a tendenciákról. Alább száraz számok, értékítélet nélkül. (Köszönet ezúttal is a financialfairplay.co.uk -nak!)
Láthatjuk, hogy mindössze hat csapat önti esztelenül a pénzét a játékosok zsebébe: a ManCity, a Chelsea és a QPR esetében ez egyáltalán nem meglepő, de a Liverpool és a Villa jelenlegi relatív mélyrepülése is önmagában jelzi a munkahatékonyság tragikus minőségét. Némi meglepetésre az Arse került még a szégyenpadra, bár náluk a leglankásabb a piros vonal lejtése. A legkimagaslóbban szereplő csapatok között találjuk a Swansea-t, a WBA-t és az Evertont - ezen gondolom senki sem lepődött meg. A ManU és a Spurs meredeken emelkedő zöld egyenese azonban már talán váratlanabb. (Az egyértelmű, hogy mindkét csapat jól teljesít idén, de abban nem voltam biztos, hogy ugyanez a fizetésekhez képest is ugyanennyire egyértelműen kijelenthető.)
Szép korreláció van a médiában és a szurkolók által leginkább szidott edzők és a rossz hatékonysági mutatók között: Mancini, Benítez, Wenger, Rodgers, Lambert, Hughes(ex). Míg a kimagaslóan teljesítő klubok menedzsereit általában pozitívan emlegetik a sajtóban, és a szurkolóik is jól viszonyulnak hozzájuk: Laudrup, Ferguson, Moyes, Clarke, AVB (bár André barátunktól azért még távolról sincs mindenki elájulva). Egy sajátosságot azért ki kell emelni: a ManCity és a Chelsea obszcén költekezése széthúzza a táblázat tetejét - így a mi hatékonysági mutatónk is jobban fest, mintha teszem azt a ManU lenne a pénzügyi oldal tetején.
Az összegek közötti különbségek jelentősek - még akkor is ha elfelejtjük Manszúr és Abra játékszereit. A Spurs és az Arse összevetésében kitűnik, hogy Wengerék évente 51 millió fonttal, vagyis a West Ham komplett fizetési keretével költenek többet fizukra mint mi. De ugye az is eléggé sokkoló, hogy a Liverpool is egy teljes Swansea-val felérő összeggel utal többet Hendersonéknak, mint amivel mi terheljük a fiaink számláját - pedig a pénzéhes focisták totemállataként is ismert Adebayor is nálunk van, Sigurdsson meg az anfieldi folklór szerint csakis a lóvé miatt választott minket a nyáron.
Tehát elmondható, hogy a ráfordításhoz képest jól teljesítünk, sőt a legjobbak között - ellenben előttünk is lebeghet követendő példa, ugyanis az Everton és a Swansea is nagyobb hatékonysággal használja a pénzét, mint mi. Ha ugyanakkora királyok lennénk mint a Laudrup haszonelvűsége és a Pool frusztrált bosszúvágya által a hétvégén többé-kevésbé szénné égetett dél-nyugat wales-iek, akkor most épp a második helyről figyelnénk a távolba vesző ManU alfelét.
No, de minderről csak azért erőlködtem össze egy posztot, hogy kicsit eltereljem a figyelmet Gonalons-ék hétvégi erődemonstrációjáról (Bordeaux-Lyon 0-4)... csütörtökön megyünk Lyonba és a hazaiak készen állnak az első meccs eredményének elfeledtetésére. (Lesz majd beharangozó poszt egyébként.)
