Nemzetisport.hu 2011.12.23 09:13 Frissítve: 2015.03.11 02:02

Pólóbírók átalakítása amerikaifocis módon

Érdekes ötlettel állt elő a kétszeres olimpiai bajnok Gergely István, aki először nem konkrét szabályváltoztatásokkal tenné eladhatóbbá a számunkra az idők folyamán oly sok örömmel szolgáló, ezért mifelénk nagyra becsült vízilabdát, hanem a nézők igényeire figyelve mindenekelőtt bemikrofonozná a bírókat.

A bírók bizonyos keretek között „kommentálhatnák" a víz alatt történteket

 

Az utóbbi időszakban szinte megállás nélkül repkedtek a felvetések, miként kellene megváltoztatni a vízipólót annak érdekében, hogy népszerű és eladható sportág legyen (hosszabb távon pedig ne kerüljön veszélybe a helye az ötkarikás játékok műsorán). Idehaza, a Komjádi-kupában például néhány kísérleti szabályt ki is próbáltak.

Gergely István reformálna

Leggyakrabban a pálya méretének csökkentése kerül szóba, de elhangzott már a kisebb labda, a nagyobb kapu, a blokkról szöglet, hosszabb vagy éppen rövidebb kiállítási idő ötlete is. Az athéni és pekingi aranyérmes csapatunkban is szereplő Gergely István ezek mellett vagy inkább helyett egészen más irányból közelített a vízilabda megújításához.

„Mi, játékosok akarjuk megreformálni a sportágat, holott nem mindegy, mit szeretnének látni a nézők, ehhez pedig piackutatásra van szükség – kezdte a Groupama Honvéd pólósa az NS 2010. december 23-i számában. – Természetesen maradjon meg a sportág arculata, ugyanakkor el kell tudni adni, különben hiába beszélünk arról, hogy nemzeti hagyomány, a kutya nem lesz kíváncsi ránk."

A kapus szerint létkérdés, hogy többen látogassanak ki a meccsekre, ehhez viszont arra van szükség, hogy a szurkolók értsék, mi történik a vízben. Ez nem egyszerű egy olyan sportágban, amelyben nagyon sok minden a víz alatt történik, miközben a játékosok testének nagy része láthatatlan.

„Elképzelésem szerint az érthetőség érdekében a bírók három-négy szavas kifejezéseket használhatnának – mondta Gergely, aki úgy véli, a pólóban is működhetne az amerikai futballban már alkalmazott és jól bevált rendszer: síp és (száj elé lógó, fülre akasztott) mikrofon. Aztán részletesebben is kifejtette:

A kontrafaultot, a kiállítást és az ötméterest kommentálnák a bírók, a sima szabálytalanságokat nem kellene. Sokszor még a játékosok sem értik az ítéleteket, hát még a lelátón helyet foglalók. Ha viszont bemondanák, hogy »kék nyolcas átrántásért kontra«, vagy »fehér tízes sapkatépésért kiáll«, mindenki tudni fogja, mi történik a vízben.

Ezzel nem állna meg a játék, mivel ilyenkor mindig van egy-két másodpercnyi holt idő, amíg indokolni lehet egy-egy döntést. Megeshet, hogy eleinte kevesebb ítéletet hoznának, hiszen nagy a feladat meg a felelősség, de sokkal kisebb lenne a támadási felület. Ráadásul bíróegyéniségek is születhetnének."

Gergely István egyébként a vlv.hu oldalon tavaly októberben további részleteket és szempontokat is megosztott a vágyott változtatás hátteréről:

„Érthetőbb lenne így a játék és volna a dolognak még egy nagyon fontos következménye: a bíró sokkal jobban koncentrálna arra, amit lát. Nem dönthetne úgy, hogy belefúj a sípba, mert »érzi«, hogy valami »gyanús«, esetleg talán azért fújna könnyebben, mert az egyik csapat túlságosan nagy előnybe került. Nem tenné, nem tehetné ezt, ha a döntésének konkrét okát azonnal közölnie kellene...

Aki erre nem képes, az arra is alkalmatlan, hogy ilyen szintű mérkőzést vezessen. Képezzék ki normálisan a játékvezetőket, hogy felnőjenek a póló színvonalához! Hát nem döbbenetes, hogy 2010-ben egy meccs közben, amikor ellentétes ítéletet hoznak, megállítják a mérkőzést, elsétálnak az ötvenméteres uszoda végéig, majd ott beszélgetni kezdenek?! És ezzel elmegy öt perc...

A kommunikáció, a beszéd a legegyszerűbb módja annak, hogy minél gyorsabban a másik fél tudomására hozzuk, hogy mit szeretnénk. Ha valamit megmagyaráznak, akkor azt megértik az emberek. Ha egy döntés okát három angol szóval közli a bíró, akkor a játékos is tudni fogja, hogy »ez az«, amit többé nem tehet.

Természetesen tudom és elfogadom, hogy nem egyszerű bírónak lenni. Szinte senki sem szereti őket, nyerjen bármelyik csapat is, nem beszélve a nézőkről. Abban viszont biztos vagyok, hogy a korrektségükkel és a szakértelmükkel nagyobb megbecsülést vívhatnának ki maguknak. A bíró, különösen a vízilabdában, kiemelten fontos posztot tölt be. Meg kell, hogy értesse a játékosokkal és a nézőkkel, hogy milyen szabálytalanságot észlelt.

Mindenki a vízilabda szabályainak megváltoztatásáról beszél, ami szerintem is fontos lenne, de végül csak ugyanezek a bírók fogják az új szabályokat is betartatni.... Nekik is fejlődniük kell és tenniük is azért, hogy ez a sport előreléphessen, hisz ha nem lesznek vízilabdameccsek, akkor bíróra sem lesz szükség..."

Persze a magyar uszodákat ismerve már az is nagy feladatnak tűnik (tűnne), hogy egyáltalán jól működjön a hangosítás. Erre mondta a kapus – aki már közgazdászokkal is beszélt, miként lehetne eladhatóbbá tenni a sportágat –, hogy ehhez nem kellene különösebb beruházás, és amúgy is: ha fejlődni akarunk, áldozni is szükséges rá.

Ő is hozzátette még a sok szakember által szorgalmazott ötletet, hogy nyárra volna érdemes eltolni a bajnokság rájátszását. „Jó időben jól kell tálalni a sportágat" – emelte ki legfontosabb szempontként olimpiai bajnokunk.

Hogy valóban megmaradjon (sőt esetleg fejlődjön is tovább) a vízilabda. Ha már nekünk ilyen jól bejött az utóbbi majdnem száz évben...