A rutinos középpályás a vébén még egy nagyot akar alakítani.

Nem tudni, miről ábrándozott gyerekkorában Edmontonban Jason Strudwick és Cassiar városában az unokabátyja, Rob Niedermayer, ám az jó eséllyel lefogadható: a két kanadai srác álmai között nem szerepelt, hogy az előbbi egyszer majd egy bekkpárban játszhat Holló Istvánnal, az utóbbi meg együtt hokizhat Dobos Tamással és Ildar Hajreszgyinovval.

Az esztendő utolsó, szilveszteri lapszámába illene valami mókásat, kacagtatót írni, hogy végtére csak a szépre emlékezzünk, ám a rám rótt feladat, a Fradi és László Csaba története esetében ez képtelenség.

December ötödike volt, hétfő (Vilma napja, Frédi nagy boldogságára), az ember a női kézilabda-világbajnokság műsorát böngészte. Ötödikén Ausztrália, az ember osztott-szorzott, simán meglesz; hatodikán Angola, szimplán meglesz; hetedikén Szlovénia, necces, de behúzzuk; nyolcadikán pihenőnap, fújunk egyet; kilencedikén Dél-Korea, meleg, mint Elton John, bármi lehet; tizedikén Norvégia, ha Dél-Korea meleg volt, az tűzforró& Szóval három győzelem tuti, azzal tovább lehet jutni a középdöntőbe, vagyis  ugrás az ötödik hasábra  12-én, 13-án és 15-én is lesz dolguk a lányoknak. S ezen a ponton esett át az ember a ló túlsó oldalára: ha a csoportból négy pontot hozna magával a csapat, és a másik ágról érkező három riválisa közül legalább egyet-kettőt (de inkább hármat&) elkapna, máris van programja 17-re és 18-ra; előbbi időpont az elődöntőre, utóbbi a bronzmeccsre, illetve  hogy a műsor végére érjünk  a fináléra vonatkozik. Az eredményhirdetés pontos ideje már nem fért fel a listára, ám az biztos, hogy a döntő után kerítenek rá sort  a mieink részvételével, ugyebár&

Azt mondta Selymes Tibor nem sokkal a nagy szenzációt keltő átigazolás után, hogy márpedig ő ilyen mentalitású, hozzáállású futballistával alig-alig találkozott pályafutása során. Mármint amilyen Giuseppe Signori. A magyar viszonyokhoz szokott rosszmájú szurkoló erre bizonyára azonmód kontrázott, mondván, még szép, hogy dicséri, mert hát a soproniak megbízott edzőjének szájából azt ugyan sohasem fogjuk hallani, hogy a derék olaszt egyáltalán nem érdekli ez az egész, ő csak levezetni jött ide, elfutballozgat, aztán pedig megy a kasszához, hogy mielőbb zsebében tudja a járandóságát.

Figyelem! Az alábbi történet szereplői imitt-amott valóságos személyek, a statisztika és a dátum pontos, minden más a képzelet szüleménye. Orbitális félreértés történt! Lothar Matthäus a légköri zavarok áldozata lett, miközben München felé száguldott az autópályán, és Hrutka "Ruditól", a válogatott menedzserétől azt kérdezte: Wer ist Pako?

Érdekes, a Föld azóta sem szűnt meg forogni, pedig sokan vélték az ellenkezőjét azok után, hogy Montrealban, a világbajnoki fináléban kivételesen 78 állt a táblán, nem pedig 87, ahogy azt a jugókkal a Kemény-éra két legfontosabb partiján megszoktuk (2000-es sydneyi olimpiai elődöntő; 2004-es athéni olimpiai döntő). Csak hát az utóbbi években elszoktunk attól, hogy Kemény Dénes együttese nem aranyéremmel tér meg a soros világversenyről. Pontosabban, náluk sosem szoktunk hozzá igazán a vereséghez, de 20032004-ben  sorrendben Világliga-, világbajnoki, Világliga-, olimpiai elsőség  különösen kivágták a rezet (aranyat). 2005 júliusának elejéig ráadásul már egy majd' 30 meccses győzelmi szériát is öszszehoztak, azaz tényleg úgy festett, nincs igazi ellenfelük. A horvátok egy Világliga-mecscsen megtörték ugyan a sorozatot, ám amikor később, Montrealban a negyedik negyed elején 102-re vezettünk ellenük a vb-csoportkör záró napján, tényleg nehéz volt elképzelni, ki állíthatja meg együttesünket.

Olyan nincs, hogy ne történne vele valami. Mert Erdei Zsolt minden, csak nem unalmas fickó. Sérülések, balesetek, betegségek, látványos összeomlások, ragyogó feltámadások, nagyívű produkciók szegélyezik a WBO félnehézsúlyú királyának pályaútját.

Öcsi bácsi csak tette a dolgát tisztességgel, egy lépést sem tett külön azért, hogy a földkerekség minden pontján ismerjék. Nem úgy, mint azok, akik a nevét, a címét, a rangját (mind valódi) fölhasználva igyekeznek előtérbe tolni  önmagukat. Mint szinte mindenkinek, nekem is van egy meglepő történetem arról, hol köszönt vissza a neve, de engedelmükkel mellőzöm. Már csak azért is, mert fontosabb, hogy Öcsi bácsi akkor tett szert elhomályosíthatatlan futballhírnévre, amikor még a rádió is vagyontárgynak számított, bohókás álmodozóként, egy kézlegyintéssel elintézték azt, aki szerint lesz idő, amikor hétről hétre világklaszszisokat láthatunk az otthonunkban.

Marci magán kívül volt. Neje, Márti is dühöngött, ami érthető, hiszen egy évben csak egyszer van borhét Lellén, de ha így ömlik az eső, ember nem megy le a térre, és oda a bevétel. Marci zöldveltelinije híresen nagyszerű, napjaink zsargonjában fogalmazva igencsak piacképes, de ő most nem törődött az asszonnyal, a veltelinivel, az esővel, de még a bevétellel sem. Ő a debrecenieket szidta, de cefetül:

Ő lett az év legjobb férfi versenyzője. CSEH LÁSZLÓ: "Ha a következő évem ilyen lesz, azonnal aláírom, ha jobb, megköszönöm a Jóistennek"

Shaq szerint legyőzhető a Detroit, mégis kikaptak.

Ronaldinhót mindenki szereti. A jubileumi, ötvenedik Aranylabdát vehette át.

Dvéri Zsolt: "A csapat történelmet írhat".