A Milan ellen kevesen nyernek 0–3-ról, pláne egy BL-döntôben: miután Cissé (képünkön a trófeával) berúgta az utolsó tizenegyest,a ’Poolnak ez is sikerült
A Milan ellen kevesen nyernek 0–3-ról, pláne egy BL-döntôben: miután Cissé (képünkön a trófeával) berúgta az utolsó tizenegyest,a ’Poolnak ez is sikerült
Kezdésként elégedjünk meg azzal a bátortalan feltételezéssel, hogy mindannyian drukkernek születünk. Aztán felnövünk, megismerjük az élet alaptörvényeit, azt például, hogy nincs fehér fekete nélkül, az egyiknek csak a másik jelenlétében van értelme. Aminek nincs "ellentéte", az nem is létezik. Ellendrukker tehát volt, van és lesz. Aki rajong, az tud gyűlölni is. Sőt vannak helyek és korszakok, ahol és amikor a klubgyűlölet fölébe kerekedni látszik a klubszeretetnek.
Valóságérzetem meglétéről csak azért kívánok tanúbizonyságot tenni már a bevezetőben, hogy legyen honnan elrugaszkodnom. Május sikersztorija ugyanis alkalmat kínál erre. A futballban, mint minden magára valamit is adó, varázslattal teli mesebirodalomban, hajlamosak vagyunk nemcsak várni, de kutatni is a csodát. Feltételezve, például, hogy van csapat, amelyet senki sem gyűlöl. Természetesen csakis ismert, trófeákkal kellőképpen felvértezett csapatról lehet szó, afféle "irigység tárgyáról".
Ha válogatottat keresnénk, fújnánk a klasszikus megoldást ("mindannyiunkban van egy darab brazília, …a bennünk lévő csoda lehetősége"), de a naptár májust mutat, az idén Ronaldinhóék inkább júniusban lejtették a szambát. Ha május, akkor Liverpool Football Club. Az Everton-had nem ajnározza a vörös fergeteget, ezt a minap is láthattuk-hallhattuk, de a Mersey-parti város "kék felétől" mást várni még egy mesében sem lehet. Léteznek a vörösöket gyalázó rigmusok, azonban ezek amolyan "egyszer használatos" fricskák, akkor kelnek életre, amikor a saját csapatért kell rajongani, az aktuális ellenfelet meg – finoman fogalmazva – elbátortalanítani. Az egy klubra jutó napi gyalázat alanyi jogon jár, ha úgy tetszik.
Az Anfield Road egykori legendás állótribünje, a mára már "leültetett" Kop sem a világszerte ismert, tisztelt, sőt átvett (!) klubhimnuszt, a You'll Never Walk Alone-t zengi az első perctől az utolsóig, vaskos disznóságok onnan is lesújtanak az ellenre – ilyen világban élünk. És mégis, a Liverpool, az más. Bajnoki rekorder a futball őshazájában. Van, akinek erről a városról Lennon és McCartney ugrik be elsőként, van, akinek Clemence és Neal, Keegan és Dalglish, újabban Owen vagy Gerrard. Keeganék azoknak, akik a 70-es, 80-as évek fordulóján eszméltek rá a sportág gyönyörűségére, amikor hét éven belül négyszer vándorolt a BEK-serleg a nyugat-angliai kikötőbe, Owenék meg azoknak, akik 2001 februárja és augusztusa között voltak fiatalosan fogékonyak négy trófea (sorrendben: Ligakupa, FA-kupa, UEFA-kupa, Európai Szuperkupa) gyors "elvörösödésére". Bár senkinek sem hiányoznak, kataklizmák is súlyozzák a klubtörténelmet. A Heyselben 1985-ben 39 halálos áldozata volt a liverpooli huligánok rohamának, a klub négy évre rá a Hillsboroughban vezekelt: 96 halott. Az első tragédia is inkább döbbenetet, mintsem gyűlöletet keltett a világban, a második egészen különleges együttérzést.
Mielőtt pontot tennénk a valóságelemekkel tűzdelt merengésünk végére, amely szerint, ha van futball-világörökség, akkor a Liverpool FC minden drukker voksával kell, hogy ott lebegjen, emlékeztetnénk: az élet a kezünkre játszott az esztendő májusának 25. napjára rendelt forgatókönyvvel. Már a BL-finálé kulisszája is: Isztambul, a mesés kelet kapuja… Az első félidő a Milané volt, a szünetben három oda. Nem elég a kicsi szerepébe szorított óriásnak, hogy pillanatnyilag kevesebbre tartják ellenfelénél – a nyomorult esélyek még igazolódni is látszanak. Aztán az 53. percben Gerrard fejjel szépített, két percre rá Smicer lábbal tette ugyanezt, az 59.-ben Xabi Alonso büntetőt rontott, de csak azért, hogy a kipattanóból egyenlítsen. Még hátravolt jó fél óra a rendes játékidőből, majd a hosszabbítás és a tizenegyesek, de innen, már-már történelmi távlatból nézve mindez felesleges időpocsékolásnak tűnik. Hát lehetett más a vége, mint hogy Smicer belövi, Dudek meg kivédi?!
Szavazás
---- "Kalapot emelek a fiúk előtt, hiszen bebizonyították, hogy éhező katonák is tudnak háborút nyerni" Gálhidi György, a DVTK labdarúgóinak vezetőedzője a Kaposvár legyőzése után.
"Szinte minden meccs után egyetlen témája volt az ellenfél edzőjének: Gera. Kérdezgették, miféle gyerek, és láttam rajtuk, hogy szívesen elvinnék tőlünk" Bryan Robson WBA-edző vallomása a magyar légiósról.
"Akik meg látni sem akarnak, hát azok vakuljanak meg…" a szaknévsoros Bodnár György kifakadása a ligaülés után.
"Attila akárhányszor pályára lép, mi, szurkolók csak hajlongunk, mint egy méltóság előtt" Angelino, Guimaraes egyik éttermének vezetője az ott játszó Dragóner Attiláról.
"Kiszaladtam a B-közép elé, erre kit látok a kerítés tetején ugrálni? Lukács Lászlót, a Tankcsapda énekesét. Gondoltam, megajándékozom egy gitárfutammal" a debreceni Dombi Tibor arról, miért imitált gitározással ünnepelte a Pápa elleni gólját.
"Nagy motivációt jelentett, hogy itt volt az új szövetségi kapitány, Meszlényi Róbert előtt bizonyítani akartam" a 39 esztendős, amúgy szerb kosaras, Sztojan Ivkovics a PVSK–Univer bajnoki negyeddöntő után. ---- Hírek...
1. Sorozatban ötödször férfi vízilabdabajnok a Domino-BHSE. l 50 éves az újpestiek egykori csodacsatára, Törőcsik András. 4. 80 éves az Aranycsapat legendás jobbhátvédje, Buzánszky Jenő. 7. A finálé legjobbjának választott Nagy Lászlót is a soraiban tudó Barcelona nyeri meg a férfi kézilabda BL-t. 8. Kimi Räikkönen nyeri meg az F1 barcelonai futamát. l A Tau Cerámica Dávid Kornéllal második a férfi kosárlabda Euroligában. 9. A Vasas a női röplabdabajnok. 11. Botrányos mérkőzésen a Ferencvárost 5–1-re kiütő Sopron nyeri meg a labdarúgó Magyar Kupát. l Öt meccs után lemond Pajkos János békéscsabai vezetőedző. 14. Illés Béla az 511. első osztályú labdarúgó-bajnokiját játssza, és ezzel megdönti Szabó György rekordját. 15. A Debrecen fennállása során első ízben nyeri meg a labdarúgó-bajnokságot. l Csehország a jégkorong-világbajnok. 18. A CSZKA Moszkváé a labdarúgó UEFA-kupa. l A ferencvárosi edző, László Csaba távozik a válogatott kispadjáról. 20. Ungvári Miklós ezüstérmes a rotterdami Eb-n. 21. Braun Ákos ugyanitt Európa-bajnok. l A Fotex nyeri meg a férfi kézilabda-bajnokságot. l A Domino-BHSE hosszabbításban veszít a férfi vízilabdázók Euroliga-döntőjében. 22. A Cornexi nyeri meg a női kézilabda EHF-kupát. l Az F1-ben Räikkönen nyer Monte-Carlóban is. l A kétszeres olimpiai bajnok pólós, Benedek Tibor lemondja a válogatottságot. 24. A Pécs a női kosárlabda magyar bajnoka. l A Ferencvárost kizárják a labdarúgók 2005–2006-os Magyar Kupájából. 25. Drámai meccsen a Milan ellen 0–3-ról talpra álló Liverpool nyeri meg a labdarúgó Bajnokok Ligáját. 28. A Fotex megnyeri a férfi kézilabdázók Magyar Kupáját is. 29. Alonsóé a nürburgringi F1-es futam. 31. A magyar labdarúgó-válogatott 2–1-re kikap Franciaországban.
...és álhírek
Fair play díjjal tüntetik ki László Csabát, a Fradi vezetőedzőjét a Sopron elleni Magyar Kupa-döntőn tanúsított sportszerűségéért. "Manapság illik megbecsülni azt a trénert, aki csak annyit kér a játékosoktól, hogy térdmagasság alatt rúgják agyon az ellenfelet, elvégre a legtöbb helyen a deréktól felfelé irányuló kaszálások divatoznak" – indokolja döntésüket a díjat odaítélő bizottság egyik tagja, aki azt is elárulja, Lászlónál külön jó pontot jelentett az, hogy a mérkőzés után rögtön letagadott mindent, majd saját kezűleg illesztette össze a futballistái által az öltözőben szétvágott komódot.
Virágcsokorral köszöntik a rekordot jelentő, 3600. NB I-es mérkőzésén pályára gurított Illés Béla bácsit. A remek egészségnek örvendő középpályást csereként tolják be a pályára az MTK–Pápa találkozó 78. percében, ő pedig a jó a nagyon öreg a háznál elvet parádésan visszaigazolva nem sokkal később eldönti az összecsapást: egy szögletrúgást követően a kapu előtt kavarodásban úgy helyezkedik, hogy egy lecsorgó labda a tolószék bal kerekéről a jobb alsó sarokba vágódjék.