Szilágyi Áron: Őrizzük a hagyományokat és emlékezzünk az elődökre

„Fantasztikus érzés, egyelőre csak keresem a szavakat. Most érzem át, hogy az elmúlt négy évben mennyit dolgoztunk, mennyi munka van a csapatom, az edzőim, a pszichológusom, a masszőröm, az erőnléti edzőm mögött. Nagyon hálás vagyok nekik ezért a munkáért, és végig azt éreztem, hogy amit együtt csináltunk, megérdemel még egy aranyérmet.”

Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf után Szilágyi harmadik magyar kardvívóként lett egyéniben olimpiai bajnok.

„Eljátszottam a gondolattal, milyen csapathoz tartoznék, ha megnyerném a második olimpiai aranyamat. Igen, ők azok, akik magyar színekben korábban képesek voltak erre, de ne feledkezzünk meg Viktor Krovopuszkovról és Jean-Francois Lamourról sem, hiszen ők is dupláztak, ami azt jelenti, hogy a magyarok között a harmadik, a világon az ötödik vagyok ebben a sorban, ami természetesen büszkeséggel tölt el. A sportágunknak rengeteg olimpiai bajnoka van, fontosnak tartom, hogy őrizzük a hagyományokat és emlékezzünk az elődökre.”

Kívülről Szilágyi könnyed győzelmet aratott a döntőben, a főszereplő ezt belülről máshogyan érezte.

„Örülök, ha kívülről könnyűnek tűnt, ott, a páston azonban nagyon is nehéz volt. Olyan stratégiát kellett választani, amellyel az ellenfél roppant dinamikus és agresszív vívását megtöröm, hogy ne tudja kialakítani a helyzeteit, ne tudjon lenyomni a pástról, és ha mégis lenyom, ott is tudjak valami újat mutatni. Szerencsére sikerült, ő pedig már képtelen volt váltani. Persze voltak jó pillanatai, adott nagyon szép tusokat is, de az asszó képe az volt, amit előre elterveztünk, nekem csak ezt kellett végig bírnom.”

Szilágyi olimpiai bajnokként állt ott a páston a riói döntőben, míg amerikai ellenfelének pályafutása legnagyobb esélye, hogy aranyat szerezzen.

„Négy évvel ezelőtt Londonban olyan állapotban vívtam a döntőben, amilyenben lehet, hogy soha többé nem leszek a pályafutásom során. Ez a mostani asszó sem olyan volt. Ezúttal jóval tudatosabb voltam, sok energiámat elvitte, hogy ne figyeljek a közönségre, kizárólag a következő tusra koncentráljak. Jó volt, hogy az edzőm, Decsi András ott ült mögöttem, mindig nyugtatott, ha kellett, szólt, hogy ne hagyjam magam kizökkenteni, csak fókuszáljak előre. Ez mindig jót tett, hálás vagyok neki ezért.”

SZILÁGYI ÁRON A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN BESZÉL A TAVALYI EDZŐVÁLTÁSRÓL, MAJD PÁRHUZAMBA ÁLLÍTJA LONDONI ÉS RIÓI TELJESÍTMÉNYÉT. AZ EDZŐ, DECSI TAMÁS ÉS A MENTÁLIS FELKÉSZÍTŐ, FALUDI VIKTÓRIA IS MESÉL A VÍVÓRÓL, BEPILLANTÁST ENGED A SZÍNFALAK MÖGÉ, ÉS FELELEVENÍTI A RIÓI „NAGY” NAP EMLÉKEIT.