Risztov Éva nem hozná haza a Zikát, de nincs is nagyon miért aggódnia

Ennek ugyan kicsit ellentmond az, hogy az elmúlt éjjel végig egy moszkitóval hadakoztam, de a helyzet sokkal jobb, mint a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon: akkor viszonylag sokat dolgoztunk Rióban, és a Flamengo negyedben található szállásunkon minden nap a szúnyogok elleni küzdelemnek volt szentelve. Sokkal több bajunk volt a rovarokkal akkor, mint most – és ezért a riói szervezőbizottság is tesz, mert riaszt és irt, ahogy a csövön kifér.

Médiasátraktól az arénákig az összes helyszín diszkrét rovarriasztószagba burkolózik, a helyiek pedig különlegesen átalakított autóikkal mindennap többször akcióba lendülnek, fújnak és permeteznek. Az olimpiai falu környékén kora este lehet a szúnyogirtó autókkal találkozni.

Ha a szúnyogok innen kapják az egyik pofont, a másikat a csapatoktól: nem túlzás azt mondani, hogy az érkezők tonnányi riasztóval készültek. A magyar küldöttség tagjainak csomagjában rejlik egy utántöltős szúnyogriasztó karperec, no meg ott vannak az elektromos és egyéb távol tartó szerek is. Mire a magyar épületbe megérkezett a helyiek riasztószállítmánya, már vehettek is volna a mieinktől. A magyar csapat tagjai az olimpia előtt előzetes orvosi tájékoztatást kaptak a várható kockázatokról és a megelőzés fontosságáról.

A kínai csapatnál az ágyak fölé kupolaként boruló szúnyoghálókkal próbálkoznak, a dél-koreaiak pedig egész pályás letámadást indítottak: az összes csapatruhát riasztó anyagokkal impregnálták.

Az ausztrálok könnyű hosszú ruházattal készültek, de amikor az olimpia előtt tűzriadó volt és evakuálni kellett épületüket, néhány „munkás” megpattant a ruhadarabokkal. Alighanem azóta is keresik őket… A japánoknak szintén szúnyogriasztó karpereceik vannak, sőt, ahogy a sajtósaikat néztük, van, aki még bokalánc helyett is szúnyogriasztó „ékszert” visel. Az amerikaiak korlátlan szúnyogriasztóval látják el csapatukat.

A vegyesboltokban a polcokat csurig töltötték rovarriasztókkal, sőt, még a szervezők érkezéskor átadott ajándékában is megbújt egy flakon szúnyogelhárító. Ehhez képest moszkitó alig, pedig az Olimpiai Park nyitott csatornák és a Jacarepaguá-tó (illetve lagúna) mellett található. Más helyszíneken sem kell szenvedni a szúnyogok miatt, és őszintén szólva nem is hiányoznak senkinek.

Az elővigyázatosság azért nem árt, és alighanem több magyar versenyző úgy tesz, mint az úszó Risztov Éva, aki hazatérés után kivizsgáltatja magát. Persze a nyílt vízi úszóknál a kockázat nagyobb is, mint más sportokban, elvégre ki tudja, mi volt a Guanabara-öböl vizében.

„Hazamegyek és a hazautazás után befekszem egy kórházba, átvizsgáltatom magam Zika-vírusra, a vízből összeszedett esetleges fertőzésekre. Fő a biztonság, főleg ha az embernek olyan további tervei vannak az életben, hogy egészséges akar maradni. Nyilván ne is én legyek az, aki az olimpiáról hazatérve terjeszt valami kórt, nehogy fél Magyarország feküdjön azért, mert (Olasz) Annával hazahoztunk valamit" – vélekedett olimpiai bajnokunk a 10 kilométeres nyílt vízi úszás versenye után.

Hogy meglepő-e a „szúnyoghiány”? A válasz nemleges. Bár több sportoló is a Zikától félve mondta le az olimpiai szereplést, nagyon kicsi az esélye annak, hogy valóban megbetegszünk a vírusban. Rio de Janeiróban tél van, ez pedig nem kedvez az egyiptomi csípőszúnyogoknak, amelyek a Zika terjesztői.

A 2014-es, szintén a brazíliai télben megrendezett futball-világbajnokságon bizonyíthatóan csak három utazó fertőződött meg dengue-lázban, amely jelentős egészségügyi problémákat okoz a nagyon fertőzött területnek számító Brazíliában.

A dengue és a Zika egy dologban nagyon hasonlít: mindkettőt csak azzal lehet megelőzni, hogy nem csíp meg szúnyog (ugyanaz a faj terjeszti őket), más védekezés nem ismert…

A világbajnokságon tehát a dengue nem okozott gondokat a beutazók döntő többségének, és aligha várható más a Zikával kapcsolatban. A brazil egészségügyi szervek pont a dengue-tapasztalatok alapján modellezték a várható Zika-megbetegedéseket az olimpia előtt.

„A legrosszabb forgatókönyv szerint 3.2 Zika-megbetegedés jut 100 000 vendégre. A sokkal valószínűbb forgatókönyv 1.8 megbetegedés 1 000 000 turistára vetítve” – nyilatkozta az ötkarikás játékok előtt a Lancet Fertőző Betegségek szakkiadvány munkatársa, John McConnell. Ami azt illeti, egy egyszerű ételmérgezés vagy az influenza (influenzaidőszak van Brazíliában, ez a legmagasabb megbetegedési kockázat az ideutazókra nézve) sokkal valószínűbb, hogy problémát okoz.

Az olimpiai helyszínek közül egyedül az íjászatnak teret biztosító Sambodrómóban (szambadróm, ide vonulnak be a karneválon) panaszkodtak a versenyzők kora esti szúnyogattakokra. Megoldás persze itt is van: önkéntesek fújják a riasztót, de az amerikaiak például tegez mellé tehető riasztóegységgel vették fel a harcot az idegesítő rovarok ellen.

Egyelőre a játékok egyetlen szereplője dőlt ki rovarcsípés következtében, s ő sem ember: a holland lovas Adelinde Cornelissen hátasát, Parzivalt lázas trópusi betegség terítette le. Remélhetőleg a statisztikát az olimpiáról hazatérő küldöttségi tagok és szurkolók sem fogják rontani.