„Még mindig nem hiszem el, néha a sírás kerülget, és az örömkönnyek folynak az arcomon. Amiért gyerekkorom óta dolgozom, ez az álom valósággá vált. Nagyon boldog vagyok! Nagyon köszönöm, hogy ennyien szurkoltak nekem, és nagyon köszönöm mindenkinek a bátorítást, a biztatást. Otthon az ismerősök és a baráti társaságok is csoportosan szurkoltak. Az ő támogatásuk nélkül nem sikerült volna” – mondta Rio olimpiai bajnok párbajtőrözője, Szász Emese az M4 Sportnak.
„Nagyon szerettem volna érmet nyerni, főleg, miután az előző két olimpia nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Ahogy mondják, evés közben jön meg az étvágy. Éreztem, hogy ez egy jó nap, így kezdet egyre szebbé válni, hogy mégis csak az aranyérem lenne a legjobb. Végig jókedvűen, felszabadultan vívtam, nem görcsöltem, még akkor sem, amikor az olasz lány vezetett. Egyébként vele nem szeretek vívni, mert nagyon negatív volt a mérlegem ellene. De hittem abban, hogy ez az a nap, amikor minden összejön” – fogalmazott a magyar aranyérmes.
Fantomolimpia a háború árnyékában
